Viharlady

Folytatódjék...

2013. 07. 26.

Dúl a kánikula. Ma még csak péntek, hosszú a hétvége. Irány a vízpart.

2013. 07. 25.

Ránk köszöntött az igazi kánikula, már most folyik a hátam közepén az izzadtság. Napocska hétgára süt, a nyári csattogósat minden napra beígérik, vagy jön, vagy nem jön. Állandóan öntözni kell a virágokat, különben kiszáradnak. Holnaptól szabadság és irány a Balaton. Csakis ott lehet kibírni ilyen időben. Ma még dolgozom.

2013. 07. 23.

Már érezhető, hog mind későbben kél Napocska, de melegének intenzitása napról-napra nő. Idén még nem volt igazi strandidő, a víz sem melegedett fel huszonöt foknál melegebbre. Nem is voltunk még Bogláron.

2013. 07. 22.

Hanyagolás van.

2013. 07. 17.

Megjött a fagyigép, gyorsabban, mint reméltem. Egyből nekiálltam a csemegének, először málnából, majd sós mogyoróból. Jó párosítás, nem mondom. Ettől függetlenül volt keletje, semennyi perc alatt eltüntette a "bagázs" a kiporciózott fagyit. Nincs az a amennyiség, amit meg ne tudnának enni. És így van jól.

2013. 07. 16.

És folytatódott az izomláz, aminek nem kimondottan örültem. Simán elviseltem volna hiányát. Délután még füveztem, mert a sok eső kihozta a kertemből amit kilehetett. Most jól néz ki, pár napig.

2013. 04. 15.

A tegnapi egész napos hajolgatás meg sem kottyant a derekamnak, ellenben lett egy kis izomlázam a combjaimban, annak is a hátsó felében. Azt mondják, hogy kutyaharapást szőrivel, de most nincs módom a combizomkat megdolgoztatni. Majd estére.

2013. 07. 14.

Mára kaptunk meghívást a levendula szüretre. Tíz órára vártak bennünket, némi késéssel be is robogtunk. Persze, mert egyiknek kávé kellett, a másiknak meg capuccino. Aztán meg rámfogták, hogy miattam késtek. Legközelebb majd csak papíron mutatom nekik a frissítőket, akkor tuti, hogy nem késünk el. Tárt karokkal fogadtak bennünket, lepakoltunk és máris beálltunk a következő sor elejére. Álomszép idő volt, néha lebbent a levegő, szebbet és jobbat kívánni sem tudtunk volna. Néha beszélgettünk, a körülöttünk lévők beszélgetése halk zsongásként jutott el hozzánk; tisztára balatonparti fílingje volt a levendulaszüretnek. Intenzív levendulaillat terjengett a levegőben, ennek ellenére mégsem volt nyugvás. Egyesek lángot okádtak, nem volt ajánlatos a közelükben tartózkodni. Talán a levendula hozta ki belőlük a sárkány természetet. Volt minden, még egy darázs is megcsípett, pedig nem bántottam a jószágot, és mégis. Finom ebédet kaptunk, megnyaltuk mind a tíz ujjunkat, annyira ízlett. A szürettel pont időben végeztünk. Mire felértünk az árnyékosba addigra megjött a szállító a levenduláért. A kellemes időjárásnak volt hátulütője is, a ruhával nem fedett helyeken alaposan felégtem. Otthon szomszédasszonyom kétszer is nyakon öntött hűtőhideg tejföllel, hogy az égés levegye rólam. Valamelyest sikerült is neki, mert az éjjel zavartalanul aludtam.

2013. 07. 13.

Nem publikus.

2013. 07. 12.

Mindig is tudtam, hogy az emberi butaság és a világegyetem határtalan. Újfent bebizonyosodott ez a teória. 

2013. 07. 11.

Kétszer se mondom, hogy nem ez a jószág motoszkált és kaparászott napokig a komodóm körül. Ébredés után kinyitottam a bejárati ajtót, Isten Átka egyből bevágódott, hangosan nyávogva követelte a reggelijét. Miután adtam neki enni, kiléptem a teraszra és látom, hogy egy hosszúkás és szürke valami igyekszik lefelé a lépcsőről. Először meztelen csigára gyanakodtam, de ennek egy kicsit gyorsabb volt a mozgása és oldalirányba is kitért. Közelebb hajoltam, hogy jobban megszemléljem, ekkor láttam, hogy egy szarvasbogár igyekszik lefelé, de hosszában a csápjától a hátsó lába végéig sűrű, szürke és malterporos pókháló tartja fogva és gátolja a mozgásában. Megsajnáltam szegényt, fogtam egy fültisztító pálcikát és módszeresen megkezdtem pókhálótlanítást. Nagyon mocorgott szegény, de sikerrel jártam. Amikor a rövid agancsáról próbáltam leszedni a ragacsos pókhálót, foglyul ejtette a pálcikámat, de nem látott benne ellenséget (vagy eleséget) és elengedte. Utána szemmel láthatóan élénkebb lett a mozgása az amúgy sem gyors jószágnak. Ekkor fedezte fel Isten Átka, egyből lekucorodott eléje, mancsaival sarokba szorította, fejét teljesen a bogárhoz igazította. Erőteljes és többszöri felszólításomra hagyta csak békén. Ekkor fogtam kettő újságot, egyiket a bogár útjába tettem, a másikkal segítettem, hogy rámásszon és elvittem kertbe, ahol  sűrű fű között menedéket talál Isten Átka elől. Mondanom se kell, a munkából kicsit elkéstem. 

2013. 07. 10.

Nem publikus.

2013. 07. 09.

Gyönyörűen süt Napocska, nyárias az idő, de nem kánikulás. Idén még nem voltunk a Balatonon, már hiányolom. 

2013. 07. 08.

Mindent, de egyszerre. Mintha mindenki egyszerre bolondult volna meg. Hát, ilyen is tud lenni egy hétfő reggel. Komolyan mondom, vannak jópáran, akiknek nem szabad felkeni hétfőn reggel. De még ebéd után sem.

2013. 07. 07.

Ismét egy lustálkodós nap, csupán egy kis pakolászás és egy kis takarítás fér bele.

 2013. 07. 06.

Még az időjárás is nekünk kedvezett. Időnként kisütött Napocska, néha felhők tornyosultak fölénk, vagy jött egy kis futó zápor. Élvezetes előadásokat hallgattunk, finom falatokat kóstoltunk, illatos teával kísértük le a falatokat. Vásár is volt, igazi kézműves. Összességében jól sikerült a gyógynövénynap.

2013. 07. 05.

Kellemes meglepetésben részesültem, meglátogatott Alois Nussloch-ból. Ki nem hagyná eme gesztust, én vagyok a kabalája. Az egésznek csak egy apró szépséghibája van, hogy Angelika, Alois felesége nem tudott eljönni a csapattal.

2013. 07. 04.

Visszatért a nyár, de még nincs igazi kánikula. Várom, hogy legalább huszonnyolc fokos legyen a Balaton vize. Az lesz ám a valami. Imádom ezt a szép időt. Elmúlt tizenegy óra és nem vagyok álmos. Majd reggel, de akkor nagyon.

2013. 07. 03.

Sűrű napokat hagytam a hátam mögött. Csupán egy hibája van: elmúlt. De jönnek a következő szép napok. Napocska ébresztett, kora reggel besütött az ablakomon, fénnyel árasztotta el szobámat. Imádom.

2013. 07. 02.

Majd holnap...

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat