Viharlady

Folytatódjék...

2013. 06. 30.

Mai nappal fél év letelt a 2013-as évből. Mintha most lett volna újév napja. Felgyorsult az idő. Lassíthatna.

2013. 06. 29.

Jól tettem, hogy útrakeltem. Legalább tudomásomra jutott egy leendő kiállítás, amit feltétlen meg akarok nézni. Amrita. Hallottam már róla, de nem sokat. Indiai apától és magyar anyától született, életét - már amennyi jutott neki - felválta hol itt, hol ott töltötte. Festett. Utolsó napjait tragikus haláláig pedig itthon.

2013. 06. 28.

Mamáztunk. Megjöttek Manókáim, bagóra gyújtottak, elszívták, majd útrakeltük. Mamám mai napig fiatalos, és ezt nem csak én mondom. Így maradjon sokáig.

2013. 06. 27.

Hűvösen indult a reggel, valamelyest melegedett a levegő, de közel sem annyit, amennyit ilyenkor szokott. Megköszöntöttem Lacikámat. Aztán jöttek a gyerkőcök, elmúlt a nap. Holnap Mamázunk.

2013. 06. 26.

Ma reggel már melegebb volt, mint tegnap. Szépen süt Napocska, melengeti hátamat, elvakítja előttem a monitort.

2013. 06. 25.

Reggel hűs volt a levegő, alig tizenhárom fokot mutatott a kinti hőmérő. Most sincs sokkal melegebb. Ma öt éve tettem le az ÁV-t. Milyen gyors léptekkel rohan az idő! A tanulást mintha most kezdtem volna, de annak is lassan kilenc éve. Akkor azt hittem, hogy sose lesz vége, aztán már itt tartunk. Imádtam azokat az időket. Aztán a nap nagy eseménye: jön haza lánykám Edinburgh-ből. Már elindult otthonról, útban van a repülőtér felé. Délben száll fel a gép, mely hazarepíti. Úgy, mint engem hat héttel ezelőtt.

2013. 06. 24.

Reggelre kaptunk egy kis esőt, felfrissült a levegő, jót tett embernek, állatnak, növénynek. Aztán úgy lehűlt a levegő, hogy álmomban sem gondoltam volna. Még jó, hogy a lakás tartotta a meleget.

2013. 06. 23.

Szemernyit sem apadt jobb arcfelemen a duzzanat, pedig sokáig borogattam jeges hideggel. Reggel randiztam a fogorvosommal, hála 'Péternek, fájdalommentes volt, pedig mindketten cidriztünk előtte. Ő azért, hogy le kell venni a hidat, én meg a lehetséges fájdalom miatt. A hidat nem kellett levenni, a beavatkozás cseppet sem volt fájdalmas. Csütörtökön folytatás következik. Finom meggylevest készítettem. Kérsz belőle?

2013. 06. 22.

Ma mindketten kidöglöttünk. Ilyen sem volt még, de sikerült. Még most is tűzforró a levegő, pedig ki kellene menni a múzeumkertbe. Még gondolkodunk rajta. Vadvirágos táncosok kalotaszegi táncot járnak, azt amit Krizevciben előadtak. Hatalmas sikert arattak.

2013. 06. 21.

Ismét egy kánikulás nap, annak ellenére hogy tegnap este kaptunk egy kis záport, amely elverte a port. Jég nem volt, nem is vágytam rá. Épp, hogy végeztem a  füvezés második részével. Most legalább le van kaszálva a kert, kilátszanak a virágok. Ma ismét Freya nap, rövidített munkanap és jön a jól megérdemelt pihenés.

2013. 06. 20.

Igazi kánikula van. Már kora reggeltől fogva égetőn süt Napocska, felhő egy szál se, csapadék még annyi se. Pedig most jól jönne egy könnyed nyári zápor, amely legalább a port elverné. Kilenc óra múlt és már a saját levemben főjök. És lesz még melegebb is. Jézusmária, ilyenkor még a büdös bogár is megtalál! Csak tudnám, hogy hogyan találják el a telefonszámomat. Ugyanis nem nyilvános. Egyik sem. Meglett az óhajom. Estére kelve dörgés-villámlás, nem is akármilyen, majd eső, de hála Péternek az jégmentes volt. De nem frissült fel a levegő, éppoly meleg és párás, mint annak előtte. Fél éjszakát átköhögtem, hiába orrcseppeztem és vaporizáltam. A légkondit tették felelősnek érte, holott nincs légkondim sem bent, sem otthon. Késő éjjel kitártam a wszembeni ablakokat, hadd járjon a levegő, de csak reggel felé volt érzékelhető egy kis hűs légmozgás.

2013. 06. 19.

Végre itt a kánikula, igazi forró nyári idő köszöntött ránk. Élvezem minden pillanatát. Még akkor is, ha már kora reggel csorog az izzadtság a hátam közepén. Ennek töredékéért súlyos pénzeket fizetünk télen. Még egy kicsit melegedjen a Balaton, aztán irány a vízpart.

2013. 06. 17.

Kegyelenül sós volt a leves. Nem tudom, hogy mit művelt a szakács, vagy a sóspikszist ejtette bele a levesbe, vagy duplán adagolta a sót.

2013. 06. 16.

Gyönyörűséges vasárnapi napunk van. Napocska zavartalanul járja útját, madarak csivitelnek a fán, Isten Átka kinyalta tányérkáját.

2013. 06. 15.

Lustálkodós, későnkelős a nap, ilyen is kell  néha. Kezd a nyár igazi nyár lenni. Ezredjére is bebizonyosodott, hogy Isten nem bottal ver.

2013. 06. 14.

Verőfényes szép reggelre ébredtünk. Ma már péntek, Freya nap, a hét utolsó és egyben rövid munkanapja. És egy fergeteges kirándulásé Horvátországban. Volt minden, amit csak óhajtani lehetett. Városnézés idegenvezetővel, tolmáccsal, színes forgatag, hagyományőrző népitáncok, borkóstolás és evés-ivás. Tepertőkóstolás. Fenséges volt, pont úgy, ahogy én szeretem. Ígéretet kaptunk, hogy lesz folytatás.

2013. 06. 13.

Fényes reggelre ébredtünk, madarak tilláztak az ablakomhoz közeli fákon. Csiviteltek, feleseltek, elrepültek, visszatértek. Kánonban mondták a magukét. Nagyon szeretem hallgatni. Lassan összeáll a holnapi csapat. Álmomban sem mertem volna gondolni, hogy egy macska nem mer lejönni egy háztetőről vagy egy kémény tetejéről. Ahogy felmegy úgy le is tud jönni - szerintem. Aztán beigazolódott a fordítottja. Délben telefonon hívott szomszédlányom, hogy Isten Átka már jó ideje fent van a kémény tetején, vernyákol, de nem mer lejönni. Csábította már enni- és innivalóval, de a bestia csak forgolódott a kémény tetején, lejönni már nem mert. Az első lépést (ugrást) nem merte megtenni, pedig alig hatvan centire van a tetőgerinc a kémény tetejétől. Egész idő alatt tűzött a Nap, a beton átforrósodott, a jószágnak se enni-, se innivalója nem volt. Kiszáradófélben volt, szőre borzolttá, kócossá vált, tátott szájában szaporán remegett a nyelve, így próbált ventillálni, testét hűteni a forróság ellen. Ráadásol sokkot is kaphatott, mert volt időszak, amikor nem reagált a hívásunkra. Attól tartottam, hogy ott fog elpusztulni. Kértem segítséget tűzoltóktól és állatmenhelytől, egyik elhajtott a susnyásba, a másik nem vette fel a telefont, illetve nem hívott vissza, hívásaimat rendre kinyomta. Érdekes jelenség, kíváncsi lennék a többség véleményére, meglátásaira. Aztán mégis csak lekerült a jószág a kéményről. Egy bevállalós és bátor fiatalember a tetőcserepek megbontásával felmászott a kéményig, üstökön (bundán) ragadta a jószágot és lehozta a földre. Mondanom sem kell, hogy az árnyékban azonnal elnyúlott a földön a macska, de előtte lefetyelt egy kis vizet. Még sokáig sokkos állapotban leledzett, mert engedte simogatni magát. Fokozatosan kezdett el inni és enni, később sétálni, de jobbára elnyúlva feküdt az árnyékban. Remélem, hogy ez jó lecke volt számára. Kérdeztem tőle, hogy megy-e még föl a tetőre...

2013. 06. 12.

Hűvösen indult a reggel, annál kellemesebb volt a folytatás. Bár lengedez a szellő, a napsütést csak néha zavarják meg a felhőfoszlányok. Összességében jónak mondható az idő, csak el ne kiabáljam. Tudtomon és akaratomon kívül jól alakulnak a dolgaim, egyik pozitív gondolat generálja a másikat, sorjában, egymás után. Így maradjon, akkor nem lesz semmi hiba. Péntek délutánomat betáblázták, kirándulás lesz Horvátországba. Az idő szép lesz, a program bőséges: mi kell még? Közelmúltban megismert barátosném meginvitált, de nem mondta mire és hova, látatlanban igent mondtam, mivel bevállalós vagyok. Aztán jött a hidegzuhany. Olyan eseményre cipelt, amit álmomban sem kívánok, de még az ellenségeimnek sem. Termékbemutatóval egybekötött csoportépítés. A legnagyobb humbug és átverés, amit jó pszichológiai módszerrel még az okosabbjával is meg lehet etetni. De nem velem. Ígérnek rengeteg szabadidőt és tengersok pénzt, holott éjjel-nappal dolgozni kell és majd, valamikor lesz pénz, annyi amennyi. Na, ebből nem kérek. Háromszor voltam ilyen rendezvényen: először, utoljára és soha többet. Nem meglepő módon a társaság kilencven százalékát olyan párok alkották, akiknek valamikor nagyon jól ment a soruk, de valami folytán lecsúsztak, de a látszatot azért szeretnék fenntartani. Szánalmasak.

2013. 06. 11.

Reggel még sütött Napocska, szép időben jöttem dolgozni, de mostanra elromlott, elszürkült, befelhősödött. Semmi jót nem ígértek mára, ahogy elnézem nem is lesz. Tegnap délután - vidéki utam során - derült égből villámcsapás, dobhártyaszaggató dörrenés és leszakadt az ég. A szó szoros értelmében igazi elemek harca játszódott le. Nem szoktam megijedni, se félni, de tegnap délután sikerült mindkettő. Nem kívánom még egyszer. Vacsora után mazsolás-túrós rétest sütöttem, volt keletje. Van még. Kérsz?

2013. 06. 10.

Ragyogó napsütésre ébredtem vidáman és kipihenten. Jót tett az elmúlt hétvége így is, úgy is, meg amúgy is. Szombaton első program az Ásványbörze a Millenárison. Kavalkád, embersokaság, színorgia. Volt minden ami szívet és lelket melengető, nehezen tudtam elszakítani magamat tőle. De muszáj volt. Emlékeztes marad a két ásványkutató, az egyik totál kiütötte magát és világát sem tudva, ájultan aludt egy széken. Társa egy fokkal jobb helyen állt, neki csupán háromlépcsős táska lógott a szeme alatt, égimeszelő alkatából kifolyólag erősen imbolygott, időnként attól tartottam, hogy az asztalra esik az ásványok közé. Az ásványokat sajnáltam volna leginkább. Három értékes és súlyos darabbal gyarapodtam. Mi több, cipeltem két napon át a hátizsákomban. Kellő élvezkedés után irány a Kazinczy utca előzetes terepfelmérés céljából. Említésre méltó esemény még a fagyizás a veresi Torony fagyizóban. Jól emlékeztem, három gombócot már kehelyben kell kérni, mert tölcsérbe, tölcsérre nem fér. És az ára is említésre méltó, csupán száznegyven forint egy gombóc. És az a gombóc kitesz kettő másikat. Az ízük egyszerűen szuper. Egy puncsot, egy csokit - sportszeleteset - és egy oroszkrémet kértem. Naná, hogy leettem magam, és ráadásul a csokissal. Nem nagyon, csupán három tűhegynyi pöttyel leptem meg hófehér blúzomat. Aztán célbavettük a Mátrát, de ez már magánügy. Késő éjjel tértünk vissza, ágybazuhanás, mélyalvás után reggel hétkor magamtól ébredtem: verőfényre, madárcsicsergésre, friss levegőre. Meghívásom volt a Judafestre, a zsidó gasztronómiai fesztiválra. Naná, hogy elmentünk. A Kazinczy utca a Wesselényitől a Király utcáig benépesült, az amúgy is szűk utcán állandó volt a gyalogos dugó. Volt minden, ami szem-szájnak ingere, különleges és kóser ételek, édességek, gyerekeknek játszóház, kirakodó vásár, pihenőhelyek, etc. Ebéd előtt betértünk a zsinagógába, idegenvezető vezetett körbe és mondta az érdekességeket és tudnivalókat. Kellőképpen kiokosodva megebédeltünk, beültünk a Carmelbe egy borjúpörkölre. A pincér fiatalember sügött-forgott, többet is a kelleténél. Kevesebb száguldással talán előrébb jutott volna a kiszolgálással. Akkora adagot kaptunk, hogy kis híján feljajdultam: jaj Istenem, mit vétettem...? Amit nem bírtunk legyűrni, azt elcsomagolták. Némi pihenés után irány a Duna part. Szívszorító látvány fogadott a Margit híd lábánál, a hidat tartó pillér épp, hogy kilátszott a vízből. Jól emlékszem, tavaly volt időszak, amikor szárazon lehetett volna jászolgátat építeni. Most meg.... És holnapra várják itt a Duna tetőzését. Imitt-amott már az esőelvezető csatornákból is bugyog fel a víz. 

2013. 06. 09.

Holnap. Ígérem, holnap mindent elmesélek. Ezer és egy élményem van...

2013. 06. 07.

Gyönyörszép a reggel, Napocska virít, melegszik a levegő. Vígan és vidáman kezdtük a reggelt, hiszen Freya nap van, ráadásul rövid munkaidővel, aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés és szórakozás. Lesz benne részem, gondoskodnak róla. M-t igyekeztem rábeszélni, hogy üljön fel a repülőre, felejthetetlen élményben lesz része. Egyszer kell csak kipróbálni, garantálom, utána hiányozni fog a repülés okozta élmény. Tudom. Már alig látom a monitort, Napocska rávetette fényét, csak kalimpálok a klaviatúrán, a hibákat később javítom. Kolleginám fülig érő szájjal újságolja, hogy kikeltek a kiskacsák. Már lemondott róluk, és ki akarta dobni a tojásokat. Jó, hogy nem tette, mert az udvarról kellene összeszedni az apróságokat. Megint dörög, készülődik a következő felhőszakadás. Nagyon nem hiányzik.

2013. 06. 06.

Végre, napsütésre ébredtem. El nem tudom mondani, mennyire jó érzést keltett bennem, hogy fény világította be reggel a szobámat. Felemelő érzés. Minden reggel ilyen élményt szeretnék megélni. Imádom az életet. Finom illatok terjengenek a folyosón és megéheztem. Még csak negyed dél, soká lesz ebéd. Egy órán át füveztem, jól esett, és még a kertemet is meg lehet nézni. Azt hiszem, most valamit nagyon, de nagyon elrontottam. Vagy mégsem. Mindenek felett bocsánatkérés, de nem ragaszkodtam a további barátsághoz. Más azonban igen. Érdekes.

2013. 06. 05.

A mai idő sem jobb a tegnapinál. Ha így folytatódik nyugodtan elől hagyhatom a tavaszi ruhatáramat, semmi szükség nem lesz a nyári és szellős ruhadarabokra. Fájlalnám. Sűrűsödik. Rég nevettem annyit és jót, mint ma este. Már fáj a rekeszizmom.

2013. 06. 04.

Szürke, lehangoló és esős a mai reggel. Éjszaka kettőkor felébredtem és hajnalhasadásig nem tudtam elaludni, valami nem hagyott. Érdekes módon álmos sem voltam. Már kétszer eltettem a kék széldzsekit, harmadjára is elő kellett vennem. Az előrejelzések alapján azt hiszem, egész nyárban használatban lesz. Nem látok fényt, nem látom a Napot. Kérem vissza a Napot! Ha nem, hát nem. Még mindig szemetel az eső. El kell mennem, akár esik akár nem. Nagyon nem értem a dolgokat. Minden pont fordítva működik, mint általában szokásos.

2013. 06. 03.

Megint borúsan indult a reggel, barátságtalan az időjárás. Mintha nem is nyarat írnánk. Ezzel nem vagyok kibékülve. Van egy sanda gyanúm, meglátjuk, beigazolódik-e? Ha igen, ha nem, mindenképp örülni fogok neki. Na, erre köss bogot... A túrós derelyére fahéj helyett majdnem fokhagyma granulátumot szórtam. Áááááááááááááá.......! Újfent olyan érzés hatalmasodott el rajtam, hogy bolondot csináltam magamból. Két napon belül másodjára. Jó lesz odafigyelnem. Aztán beájultam. Sok volt a nap.

2013. 06. 02.

Szürkén és esősen indult a reggel, de nem tudta elvenni kedvünket. Mára fedett programokat terveztünk, még nem értünk a végére.Szerintem megint jól elfáradunk. Szokás szerint. Azt hiszem. ma már nem megyünk sehová, épp elég volt az eddigi barangolás. Megint sikerült egyet megfuttatni. Ehhez is tudomány kell ám!

2013. 06. 01.

Már júniust írunk, öt hónap elszaladt az évből. Mintha egyre gyorsabban haladna az idő. Változatos időjárásban részesültünk, volt napsütés, de eső is. Egész nyáron így lesz, ezt jósolták a meteorológusok. Nem örülök neki. Ha nyár, akkor legyen nyár, sok-sok napsütéssel. Azt hiszem, megint bolondot csináltam magamból. De úgy kell nekem.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat