Folytatódik...

 

2011. 11. 30.

Megint csak a köd, a szürkeség, amit nagyon nem szeretek. Napocskát nem engedik láttatni a felhők. Hümm. Megfutottam köreimet, elvégeztem amit mára terveztem. És így van jól. És még a nadrág alját is felvarrtam, persze már ágyban félig fekve. Na, most már jöhet a jól megérdemelt... nem kötöm az orrodra.

. 

2011. 11. 29.

Visszatért a ködös, borús, barátságtalan idő, és megint csak nulla fok közelében jár a hőmérő higanyszála. Nem szeretem ezt az időt. Tegnap délután eldőlt, hogy karácsony és szilveszter között bezár a bazár, senki nem dolgozik. Aki nem számított erre és "elherdálta" az idei szabadságát az a jövő évi terhére marad otthon. Ilyen sem volt még. Egy gonddal kevesebb; egy évvel meghosszabbítottam a tv és a net előfizetést.

 

2011. 11. 28.

Talán igazuk lesz a meteorológusoknak. Mára napsütést és akár tíz fok meleget is jósoltak. A fény már beigazolódott. Itt bent is meggyújtottam az adventi gyertyát. Évek óta működik egy szoftver, amely pontosan érzékeli a naptári napokat. Elég volt csak rákattintanom, és előjött az adventi koszorú, rajta a négy gyertya, közülük egy már égő állapotban. Letettem a monitor jobb alsó sarkába, ott nem takar lényeges elemeket. Egyre fényesebben süt Napocska, de a levegő még hideg. Délre változott az időkép, ebéd helyett jókora sétát tettem a város napos járdáin. Úgy választottam ki az útvnalat, hogy mindig a napos oldalon legyek. Szinte hihetetlen, hogy egyik napról a másikra így meg tudjon változni az idő. Sikerült meghallgatnom Sz. előadását, mondhatom, remelkül sikerült, megfelelt a várakozásomnak. Azt hiszem, lesz még dolgunk egymással. Ezt már nem hiányzott...

 

2011. 11. 27.

Még ma is kuncogtam a tegnap esti fülbevaló mizérián. Minden jó, ha vége jó, ennek pedig jó vége kerekedett. Reggel sokáig lustálkodtam, majd tessék-lássék munkát is végeztem. Elég is volt belőle. Kenyeret sütöttem, sajtosat, lenmagosat. Elrontani sem tudnám. Délután kisütött Napocska, végre, valahára! Meggyújtottam az első gyertyát az adventi koszorún.

 

2011. 11. 26.

Mindig tudtam, hogy bolondnak áll a szerencse. Legalább is a monda így tartja. Ahogy leszálltam a buszról B. segített a kabát vállát eligazítani a tatyó pántja alatt. Abban a pillanatban éreztem, hogy kipattant a fülbevaló a fülemből. Mivel már nagyon sötét volt szinte földig hajoltunk, hogy megkeressük. M. észrevette, hogy hajladozunk, mire megkérdezte, hogy mit keresünk. Felajánlotta a segítséget, hogy amint leszállnak az utasok  a buszról, hátratolat és megvilágítja a játdát. Kétszer is hátratolatott, hogy jobban lássunk. Aztán a keresésbe is beszállt. Egyem a lelkét, nagyon segítőkész volt. Aztán lehúztam a kabátom cipzárját és lepottyant a fülbevalóm. Na?!

 

2011. 11. 25.

Álomkórom tovalebbent, hál' Istennek! Tegnap este elővettem a karácsonyi díszeket, abból is a csengőfüzért, és feltűztem a függönyre. Díszítős hangulatom támadt. Köszönhető a közelgő ünnepeknek és annak is, hogy évről évre mind korábban kezdik a boltok az ünnepi kellékeket értékesíteni. Mielőtt elvackolódtam meggyújtottam pár temécsest szerte a lakásban. Kellemes és meghitt hangulat uralkodik a lakásban. Magam teremtettem magamnak. A délutáni bevásárló körút után újra itthon. És nekiálltam az ajtók "téliesítésének". Ja, ja, támad a hideg!

 

2011. 11. 14.

Ha valamit utálok, az a ködös, nyirkos idő. És napok óta ebben van részem. Alapvetően optimista vagyok, de ami sok, az sok! Nem elég, hogy zord az időjárás, még Napocskát sem látom, mert masszívan elfedi a szürke és vaskos felhőtakaró. KÉREM VISSZA A NAPOT! Útrakeltem...

Álomkóros voltam egész nap. Reggel nehezen ébredtem, nem szívesen keltem fel, mentem dolgozni, majd ki vidékre. Délutánra sem múlt el az alhatnékom, még most is tart. Azt hiszem, ma nem maradok fent sokáig. 

 

2011. 11. 23.

Ismét visszatért a ködös idő, ennek megfelelően a hőmérséklet a béka segge alatt. Pörög a gázóra számlálója. mint a villám. Egyiknek sem örülök.

 

2011. 11. 22.

Egy hajszállal jobb az idő, de csak eggyel! Éppoly hideg van, mint tegnap, a szmog és a köd lett kisebb. Még mindig nem látom Napocskát. Pedig ott virít valahol a felhők felett. Még mindig csak a szürkeség, az egyhangúság. Kezdem már unni. Jót nevettem, ez gyors volt. És ugyanakkor nem értem...

 

2011. 11. 21.

Még mindig tart a zimankó. Szeretnék már egy kis jó időt, napsütést, fényt, vidámságot. Kezd nagyon elegem lenni a szürkeségből. A paprikáról majdnem megfeledkeztem, a rétes teljesen kiment a fejemből. Jó lesz az holnap is, ha nem hagyom otthon. Gyöngyöm kap frissen sütöttet.

 

2011. 11. 20.

Elmentem manókáim. Most megint egy jó ideig nem látom őket. Még nem értek haza, nem volt 'kapásom'. Holnap élesben hallgathatjuk a szirénákat, most ez folyik minden csatornán. 

 

2011. 11. 19.

Változatlanul barátságtalan az idő. Délelőtt kimentünk a piacra, villámlátogatás lett belőle. Villámgyorsan vettük hazafelé útunkat. 

 

2011. 11. 18.

Ismét csak a köd, a zimankó, a barátságtalan időjárás. Kezd nagyon elegem lenni belőle. És Napocskát sem láthatom. Tegnap vidékről hazafelé tartva erdő kellős közepén vitt utam. Itt érdekesen szép látványban volt részem, a fák ágain és levelein a pára megkristályosodott. Hófehér kristályok lepték el a tájat. Zúzmara...

Most már nekiállok a túrós rétesnek. Az egyik mazsolás, a másik meggyes lesz. 

 

2011. 11. 17. Napról napra rosszabb az idő. Tegnap még látható volt Napocska, de ma már annak sem látom nyomát. Masszívan ködös, szürke, barátságtalan az idő. És egyre hidegebb van. Köd, köd és megint csak köd...

A gondolatot tett követte. Hazafelé menet betértem a boltba, vettem körmöt, bőrkét meg egy kis színhúst, kocsonyára vágytam, saját összeállításúra. Hazaérve elővarázsoltam a tavaly karácsonyra kapott kuktát. Őszíntén bevallom, egész idáig teljesen megfeledkeztem arról, hogy nekem ilyenem is van. Úgy döntöttem, hogy ideje felszentelni. Kibontottam, szétszedtem, elmosogattam, majd belepakoltam a kocsonyába szánt mindenfélét. Előtte a körmöt, bőrkét és húst egyszer külön felforraltam, az első vizet leöntöttem, utána raktam a kuktába. A forrástól számított negyven perc(!) alatt puhára főtt a köröm és a többi. Summa summarum fél tízre puccba vágtam a konyhát. Ja, és amíg főtt a kocsonya addig  lezuhanyoztam, hajat mostam, majd szárítottam. Na??

 

2011. 11. 16.

A reggeli masszív köd után most Napocskáé a terep. Szépen világít, beragyogja a szobámat, közben meg odakint farkasordító a hideg. Estére rosszabbodott, szinte szibériai a hideg. És még csak november közepe van. Mi lesz később? 

 

2011. 11. 15.

Kora reggel még ködös volt az idő, de mostanra kisütött Napocska és azóta is virít a déli horizonton. És hideg van. Pörög a gázóra számlálója. Hál' Istennek. Öt órakor értem haza, sötétben, ráadásul a köd is ráült a városra. Barátságtalan és utálatos az idő. És még csak november közepe van. Brrrrr. Kocsonyát főzök hétvégére, különlegeset. Valami tésztafélét is ki kell találnom, mert édesszájú a társaság. 

 

2011. 11. 14.

Reggel Napocska ébresztett és a hideg, fagyos levegő. Rendesen röpködtek a mínuszok, jobbnak láttam, ha előveszem a  kedvenc dzsekimet. Jól tettem. A kezem fázott, de nagyon. Érdekes, pedig soha nem hordok kesztyűt, nem szoktam hozzá. Inkább behúzom a dzsekim ujjába a mancsomat és ott melengetem. Jobb, mint a kesztyű. Most is szépen süt Napocska, szép fényesen, bár nagyon laposan járja az útját a déli horizonton, messze a zenittől. Sajnos. Gyanítom, a mínuszok megmaradtak. Elég lesz? Elkészültek a naptárak, amit manókáim képével készíttettem. Gyönyörűek lettek, egytől-egyig. Meglepetés lesz, kiváncsi leszek a reakcióra. Négy óra után betévedtem a patikába. És gyorsan ki is. Nem nekem való hely. Mintha ritkulna a levegő. Baj van?

 

2011. 11. 13.

Ezt is megértem. Végtelenül örülök a mai napnak, szüleim 57. házassági évfordulójának. Ezt ünnepeltük. Volt meglepetés, számos. 

 

2011. 11. 10.

Ma reggelre sem változott az idő, ugyanolyan undok, nyálkás és ködös, mint tegnap reggel volt. Nagyon szeretném már látni Napocskát, a fényt. Már három óra és semmi változás. Hiányzik a napfény. És most a vasalás. De az annyira nem hiányzik.

R. újfent bebizonyította, hogy nem egy elveszett fehérnép. Mesélte, hogy egy bizonyos telenoros számról állandóan hívogatták, de ő nem akart beszélni a hívóval. Támadt egy korszakalkotó ötlete. Következő hívásnál felvette a telefont és mély hangon beleszólt, hogy "tessék, szexbolt, rendelni óhajt valamit?" A vonal túlvégén meg se várták, hogy befejezze a mondatot, azonnal megszakították a hívást. Azóta nincs zaklatás. Összepakoltam amit kellett. Pár napig nem leszek elérhető. 

 

2011. 11. 09.

Mára tevődött át a rossz idő. Hajnalban ráült a köd a városra, azóta sem akar felszállni. Szürke és barátságtalan a világ körülöttem. Na ezt nem szeretem. Hallottam egy jót: negyvenöt év felett az ember vagy alkoholista lesz, vagy őrült lesz, vagy gyűjtögetni kezd. Azt hiszem, én a harmadik csoportba tartozom. Igen, igen, gyűjtögetek, méghozzá puszikat! Bújj, bújj, zöld ág... 

 

2011. 11. 08.

A rosszidős riogatás ellenére szépen ragyog Napocska. Ilyen maradjon december harmincegyig. No, jó, nem bánom, karácsony körül lehet egy kis havazás, de január elsejétől jöhet a szebb és jobb idő. Befelé jövet összefutottam druszámmal, boldogan újságolta, hogy három hónapja munkakört változtatott, most jobb helye van és reméli, hogy ez végleges marad. Aztán meg másfél hónapja együtt él új párjával, bár van egy kis visszatartó érzése, de igyekszik bizalommal lenni iránta. Nem csodálom, hiszen előtte tíz évig élt egyedül, és az sem volt rossz számára. Én pedig élvezem a mostani napsütést, elterveztem, hogy ebéd helyett sétálok egy nagyot a városban. Sétáltam is egy jókorát. Jól esett. Most egy kicsit kalózkodtam, de úgy gondolom, hogy jól fog elsülni. 

 

2011. 11. 07.

Szinte el sem merem hinni, annyira szépen süt Napocska! Melege nincs neki, csupán a fénye, de az nagyon. Ismét hétfő, és lassan november közepét írjuk, és elfogadható az időjárás. Ebéd után még fényesebben sütött Napocska és ennek örömére korszakalkotó mondatot sikerült eszkábálnom. "Ebéd utáni nemlétező tízperces sziesztámat elcserélném ebéd utáni félórás napsütötte sétára." Nekem nagyon tetszik. Végeztem a legózással. Ezerszer megfogadtam, de ezeregyedszerre is áthágtam a magamnak felállított szabályokat. Ismét vettem összerakós herkentyűt, ráadásul kettőt! Becsületére legyen mondva, fél óra sem kellett az összelegózásukhoz. Merje mondani valaki, hogy nem vagyok ügyes! 

 

2011. 11. 06.

Mozgalmas volt a nap, még a tegnapi fáradtságot sem pihentem ki igazán. De hát kutyaharapást szőrével! Délelőtt a garázst tettem rendbe, a nyár óta felhalmozódott felesleges kacatokat kidobtam, a maradékot szortíroztam és mindjárt nagyobb hely keletkezett. Most legalább arra sem lesz gondom. Egy darabig. Az ebédről gondoskodtak, annyival is több időm maradt a lakásra. Ebéd után ablakokat pucoltam, és úgy döntöttem, hogy az idénre elég lesz. Még elvásnak az üvegek. Munka végeztével pedig átmentünk egyet szaunázni. De régen volt már! Ez az alkalmi vakság! Inkább nem foglalkozom vele. 

 

2011. 11. 05.

Gyönyörű-szép idő volt ma is. Kihasználtam minden értékes percét. El is fáradtam. 

 

2011. 11. 04.

Navégre! Mindjárt kilenc óra és Napocska méltóztatott megmutatni magát, kiverekedett a felhők közül. Hétágra süt, így nem látom a monitort, csak sejtem, hogy milyen betűket kreálok ide. Ahogy elnézem, megfelelnek a magyar helyesírás szabályainak. Még most is ezerrel ontja fényét, pedig lassan három (vagy négy) óra lesz. Mindjárt megyek és sétálok egy jókorát. és vettem egy hosszúnyelű cipőkanalat. Alkalomadtán jól jöhet még. Na, megfordult a világ...

 

2011. 11. 03.

Reggel óta ködös, barátságtalan az idő, ráadásul hűvös van. Nem szeretem. Délutánra sem változott semmit az időjárás, Napocskát nem láttam, még egy pillanatra sem. Ellenben gyönyörű képeket készítettem befelé jövet, estére felteszem a laptopra (is). Meg hazafelé menet is, bár már kezdett alkonyodni és homályosnak tűnt az utolsó három kép. Feltölöttem a fb-re, volt sikere! Manókáim képeit is...

 

2011. 11. 02.

Valami nehezen akartam felébredni fél hétkor. Nagyon nem fűlött a fogam hozzá. És az a fél hét a nyári időszámítás szerint fél nyolc. Váááááá....!! Nem jó! Kérem vissza a nyári időszámítást! És Napocskát is, mert már régen láttam! Nagyot alakított Rob a patikában. Kihasználta a csúcsforgalmat, plusz az összes patikus és asszisztens jelenlétét. Hangos köszönéssel lépett hozzám, jobb karjával lágyan átölelt és puszit lehelt a fejem búbjára, lévén másfél fejjel magasabb, mint én. Öt másodpercre még a pók is megállt a levegőben. Csak az ajtón kívül mertünk nevetni...

 

2011. 11. 01.

Kilenc órai ébredés után tíz órakor keltünk fel. Végre egyszer, amikor nem a telefon ébresztett. Így elcsúsztunk az idővel, a déli ebédről le kell mondanunk. Délben sétálni indultunk. Ragyogóan sütött Napocska, a természet tobzódott a színekben, a sárgától a bordón át a barnáig és legalább ezer színárnyalatban. És peregtek a fákról a levelek. Sárga szőnyegen lépdeltünk...

 

2011. 10. 31. 

Még nem sikerült teljes mértékben áttérnem a téli időszámításra, nem tudom eldönteni, hogy pontosan mennyi is az idő?? Szerencse, hogy van még másfél napom az átállásra. Nagyjából végeztem a penzummal: a sajtos-szezámmagos kenyér mindjárt kisül, a saláta a hűtőben érik, a tiramisu szintúgy, a husika pácolódik, a krumplit előkészítettem. És rendet raktam magam után a konyhában. Lassan jöhetnének már. Gyönyörűen süt Napocska, kellemes a levegő odakint. Újfent csak azt mondhatom, hogy kutyául elfáradtam...

 

2011. 10. 30.

Cefetül elfáradtam ebben a három napban. Mostantól pedig pihenni fogok.

 

2011. 10. 27.

Esik az a fránya eső, vagy inkább csak szemetel. És mégis jó a kedvem! Elrendeztem a dolgaimat, nyugodt lélekkel kelek útra holnap korán reggel. És véget ért a nap, a hét... Azt hiszem, ideje aludni térni.

 

2011. 10. 26.

Na, végre! Fél órával ezelőtt - ha csak rövid időre is - kikandikált Napocska a felhők közül. Ez már jó jel, ezt szeretem. Este még utána kell néznem egy dolognak: Bildererg csoport. http://konteo.freeblog.hu/archives/2011/02/13/a_bilderberg_csoport/     Na, végre, ezt is megértem...

 

 

2011. 10. 25.

Egy fokkal jobb, mint tegnap reggel, vagyis nem esett az eső, nem kellett még az esernyőt is kézbe vennem dolgozóba jövet. A kukát ellenben kihúztam az út szélére. Kiváncsi leszek, adnakk-e a nagy helyett kisebbet? Papírforma szerint átírtuk a szolgáltatóval... Hát, nem. maradt minden a régiben. Délután kiállították a parkban a díjnyertes töklámpásokat. Holnap, világosban majd készítek pár képet a kiállításról. Nagyon ötletes formák születtek. 

 

2011. 10. 24.

Ilyen ocsmány reggelre már régen ébredtem, mint amilyenre ma. Még mindig sötétszürke a világ, tessék-lássék esik az eső, licspocs a járda, sárga falevelektől pöttyös. Ez nem az én időm. KÉREM VISSZA A NAPOT! Hát, Napocskát nem láttam, de elállt az eső délutánra. Már ez is valami...

 

2011. 10. 23.

Nem először észlelem eama jelenséget. Riasztó lennék? Most volt az m1-en A walesi bárdok bemutatója. Június 21-én délután tartották a főpróbát, volt szerencsém élőben látni a Bartók Béla teremben. Szenzációs volt! Akár az esti ősbemutató...

 

2011. 10. 22.

A reggeli pára után gyönyörszép idő kerekedett, Napocska teljesítette feladatát, bár eleinte kissé hűvös volt, délutánra felmelegedett a levegő. No, nem nagyon, de annyi is elég volt. Most már ágyban vagyok, elég volt a mai napból. 

 

2011. 10. 21.

Még jó, hogy péntek van és annak is délutánja. Mert mostanra eluralkodott a zűr és a zavar. Csak azt nem tudom, hogy melyik a nagyobb... Lustálkodás, vagy inkább pihenés felsőfokon. Egy darabig.

 

2011. 10. 20.

Volt koránkelés és kései hazaérkezés. Rövid netezés után hajmosás, zuhanyozás és máris fél tíz van. 

 

2011. 10. 19.

Mintha kissé enyhébb lett volna a reggel, de nem vagyok benne nagyon biztos. A lényeg az, hogy most nagyon süt Napocska, elvakítja a képernyőt, alig látom, hogy mit írok. Így aztán előfordul némi melléütögetés. Később majd korrigálom eme hibákat. Most még munka ezerrel, az idő repül, mintha muszáj lenne neki sietnie. Pedig nem.  És már megint este van, lassan alvás, mert reggel koránkelés lesz.

 

2011. 10. 18.

Harapósan friss volt a reggeli levegő, de délutánra Napocska jóvoltából kissé melegedett a levegő. Egészen kellemes volt a séta - jókora kerülővel - hazáig.

 

2011. 10. 17.

Deres volt a fű, amikor jöttem el otthonról. És sütött Napocska! Még hideg van...

 

2011. 10. 16.

Napos, de hűvös volt az idő. Kihasználtam minden percét a napsütésnek, túráztunk napkeltétől (majdnem) napnyugtáig. Vasárnap délután kedvéért nekiálltam takarítani, most kimondottan jól esett, hogy besütött az ajtón Napocska, átmelegítette a lakást. Lejárt mosómasa, megyek teregetni. Jössz segíteni? Háááááát.....

 

2011. 10. 15.

Az ember lánya mindig úgy jár, ahogy még nem. Ma délután valami nagyon bunkó pasas - hetven és a halál között - előttem ült, olyan büdös volt, mint a görény, ráadásul az ölembe hajtotta az ülését mamástól együtt. És még neki állt feljebb, semmiért sem hajtotta volna vissza az ülés támláját. Brrrrrr.

 

2011. 10. 14.

Ilyen is régen volt a történelemben! Nagyon megörültem neki és igyekeztem viszonozni. Remélem, sikerült. Már az is elég, ha mosolyt csalok az arcára. Még fél óra, aztán vége a heti munkaidőnek. És gyönyörűen süt Napocska, bár hideg a levegő. De sebaj!

 

2011. 10. 13.

Kálmán napja rosszul kezdődött. Borús volt a reggel, Napocskát eltakarták a masszív szürke felhők, most pedig szemetel az eső. Na, ez az, amit nagyon nem szeretek. Ráadásul ma is seggelős napom lesz, még a tegnapit sem hevertem ki teljesen. Egy újabb megoldásra váró probléma: ez az ostoba telefon - mert nem tudok rá mást mondani - felülírja az sms-ben írt szavaimat. Így lett az "ariel" szóból "síremlék". Csak azt nem értem, hogy mi alapján párosította össze pont ezt a két szót???

 

2011. 10. 12.

Ha a megtett kilométerek után járna még plusz forint, akkor most nagyon jól keresnék. Sajnos, plusz péz nem jár, ellenben kockásra ültem a hátsómat. Holnap folyt. köv.

 

2011. 10. 11.

Tud jobb is lenni az idő, ha akar! Ma reggelre már nyoma sem volt a tegnapi fagyos állapotnak. Napocska is megemberelte magát, beragyogja szobámat. Makajd' egy órán át tartott, mire azt a pár cserép virágot téliesítettem és behordtam. Egyet még kint kellett hagynom, megfeledkeztem a  cserépről. Majd csütörtökön... 

 

2011. 10. 10.

Úgy szép az élet, ha zajlik. Talán ennyire azért nem kellene. Majdnem fagy volt reggel, amikor felébredtem, alig három fokot mutatott a hőmérő. Egy keveset töprengtem azon, hogy mit is megyek magamra, mert délutánra kisüt Napocska és a levegő is melegszik egy keveset. Maradtam a közép megoldásnál. Mindig tanul az ember újat, felfedezi addig nem ismert oldalát. Mármint sajátot. (Szangvinikus 5, Kolerikus 30, Melankolikus 3, Flegmatikus 2) Basszus, nem tudom a kanapét kihúzni. Két kézzel kapaszkodtam a kapaszkodóba, lábbal kitámasztottam magam, majd teljes erőből húztam. Meg sem mozdult. Valami életerős egyént kell keresnem erre a feladatra. 

 

2011. 10. 09.

Azt hittem, sose érek haza. Elmúlt már háromnegyed tizenegy, mire kinyitottam a lakás ajtaját. Lerakodtam, majd zuhanyoztam, megnéztem a levelezést aztán se kép, se hang... Reggel kilenc óra is elmúlt, mire rávettem magam, hogy felkeljek. Elindítottam mosómasát, majd a kenyérsütőgépet, aztán pakolásztam egy keveset. Kisült a kenyér, kiborítottam, leállt mosómasa, kiteregettem. Még langyos volt a frissen sült kenyér, amikor megszegtem. Nagyon finom! Titka: sajtot reszeltem bele. Hmmm.... Nem is annyira ördöngös dolog telefonról képeket letölteni. Mármint ARRÓL a telefonról...

 

2011. 10. 06.

Időnként paprikás vagyok és joggal. De gyorsan lehűtöttem magam, mert rájöttem, hogy nem érdemes mérgelődnöm. Árt a szépségemnek. Meg különben is, kisütött Napocska, mára is szép időt jósoltak. Ámen! Te zabálnivaló! És most egy kicsit nem leszek...

 

2011. 10. 05.

Árnyékom reggelente hosszabb, mint az ezeregyéjszaka meséi. Hát, igen, már október ötödikét írunk. És még mindig szép fényesen és melegen süt Napocska, bár útja egyre laposodik az égen. Ez van. Kihasználtam minden percet, amit a szabadban töltöttem. 

 

2011. 10. 04.

Na, nem is olyan ördöngös a kérdőív netes változata. Többeknek nem fog tetszeni, de neten töltöttem ki és küldtem el. És egész nap ismét gyönyörűen sütött Napocska, élveztem a fényt és a meleget. Most valahogy minden más.  

 

2011. 10. 03.

Október első munkanapján Napocska későn kelt, de annál fényesebben süt, bár elégé laposan járja az útját az égen. Dologidő van. Dolog is volt bőven. És gyönyörűen, melegen sütött Napocska, így hát időm nagyobb részét a szabadban töltöttem. 

 

2011. 10. 02.

Nagy lendülettel nekiálltam ablakot pucolni, kétharmadával végeztem, elég is volt. Jó ötlet a tisztítókendő, lénygesebb kevesebb idő alatt és energiával többet értem el. Gyönyörű szép az idő, lassan felkerekedek, esedékes lesz a séta. Rám fér. 

 

2011. 10. 01.

Basszus! Már októbert írunk. És délután háromkor huszonkilenc fokot mértek a Bartók Béla úton. Szikrázóan sütött Napocska, szinte fürödtem a fényében. Imádom! Ellenben a mai hírek nem annyira fényesek. 

 

 

 

Oldal: Napló 11/11
Viharlady - © 2008 - 2026 - viharlady.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat