Viharlady

Folytatódjék...

2012. 02. 29.

Mára már tavaszias időt jósoltak, enyhe és majdnem felhőtlen volt a reggel. Mostanra alacsonyan szálló sötétszürke fellegeket sodort össze a szellő. Nem tudom, hogy ebből mi lesz. Még mindig bodorodnak a sötétszürkék. Időarányosan elkészült a penzum, folytatódjék hát. Gyönyörűen süt Napocska, mostanra elfújta a szél a sötétszürkéket. Sikerült örömet okozni a meglepetéssel. Bár mindegyik ilyen lenne! Szembeszéllel mentem, hátszéllel jöttem. De akkor sem hagytam ki a délutáni sétát! Megvolt a jutalma. Nagyjából körvonalazódik a következő ötye, úgy néz ki, hogy jövő péntek este hat óra az időpont. Egyelőre.

2012. 02. 28.

Jeles nap a mai, de nem a havazás és havaseső miatt. Ezt az időjárási anomáliát se testem, se lelkem nem kívánja már. Kaptam belőle bőségesen. Inkább valami szép, napsütéses időre vágyom. És hiszem, hogy nem csak én. Még mindig kellemetlenül hideg a levegő. Átvittem fiókámnak a párnákat, örült neki, bár elsőre nagyon titkolta. Aztán fülig ért a szája. Meghámoztam a narancsokat, rögvest itt a nass-time.

2012. 02. 27.

Napos, de hűvös volt a reggel, most már melegszik a levegő. Lusta-napot tartok. Ideje nekiállnom. Azt hittem, melegebb lesz ma, de feltámadt a szél, és még annyira sem érzem, mint amennyire indokolná a hőmérő. Hümm. Begorombult a szél, így rövidre fogtuk a délutáni sétát. Jobb időt vártam. Szépen gyógyul a majdnem amputált ujjamon a vágott seb. Még mindig nyomókötéssel látom el, túl mély és hosszú volt a seb, nem szeretném, ha később szétnyílna, vagy elfertőződne. Jobb a békesség. Megcsináltam a kókuszgolyókat. Felettébb csípem, amikor megkérdezik, "hány a varjú?", és nem győzőm válaszolni, "sorry, köszönöm jól, de nem tudok englishül". Azért csak tovább próbálkoznak. Na, azt szabad!

2012. 02. 26.

És időben ébredtem, tettek róla, hogy ne aludjak el. Sőt! Mintha sose lettek volna a nagyon mínuszos hidegek, annyira jó idő volt, Napocska is keltétől nyugtáig virított, melegített. Jobban nem is sikerülhetett volna a mai nap, de még nincs vége. Meglepetések sorozata. A kellemes és élvezetes meglepetéseké. És még mindig lehet fokozni. Rögvest hámozom - hámoztatom? - a narancsokat. Megint tabu témáról szól a műsor. És agyontitkolják.

2012. 02. 25.

Gyönyörű szép napos időben volt részünk. Délelőtt "balháztunk", ebéd után ellustult a társaság, háromfelé dőltünk és aludtunk a tv előtt. Csukott szemmel néztük a műsort. A lustaságból feléledve sétáltunk egy nagyot a városban, majd útrakeltek Manókáim. Jövő héten újra jönnek. Holnap lesz egy hosszú utam. Ha időben ébredek.

2012. 02. 24.

Még a nassról is megfeledkeztem tegnap éjjel, anélkül aludtunk el. Ma rá fogok pótolni. Igazi tavaszi napot ígértek mára, közel húsz fokos meleget. Erre kiváncsi leszek. Szépen süt Napocska, melengeti a hátamat, nem úgy, mint az ablak alatti fűtőtest. Már tizennégy fok van odakint és egyre melegszik a levegő. Végeztem a mai és a heti teendőkkel, ami nem volt könnyű dolog, de megoldottam. Így szép a világ. Már sül a vacsorának szánt pácolt husi a sütőben, pityókával körítettem. Nemsokára ideérnek manókáim! Jönnek az illatok a konyha irányából. Nem is akármilyen illatok! Majdnem úgy jártam, ahogy még nem. Majdnem - de csak majdnem! - sikerült amputálnom az egyik ujjpercemet. Szerencsére a csontom erősebb volt, mint a gáztűzhely tetejének az éle. Szakszerűen elláttam a sebet, a nyomókötés jól funkcionál. Egyelőre. Túléltük a vacsorát. Bezártam a napot.

2012. 02. 23.

Fényesen indult a reggel, Napocska jól teljesít. Ellenben a levegő még csípős, későbbre várható egy kis meleg. Jól vagy? Egészen elfogadható az idő, és nagy nap van ma! Ezen is túl vagyok, most már jöhet egy kis pihi. Nincs az az édességtömeg, amit ez a sáskahad el ne tüntetne. Mintha feneketlen tóba vizet hordtam volna... Ebből ennyi mára bőven elég.

2012. 02. 22.

Ma is Napocska indította a reggelt, mostanáig egyeduralkodó volt az égbolton. Kezdenek szaporodni a felhő-féleségek, minduntalan útját állják a fénynek. Ezt már nem szeretem annyira. Úgy szép, ha az élet zajlik, és a zajlás irányát és mértékét én határozom meg. Most csak részben sikerült ez a manőver. Elrendeztem a függőben lévő dolgokat, minden a helyére került. A túrókrémes sütit sikeresen megszabadítottam az alá tett alufóliától. Igaz, hogy darabokban jött le, de végülis fóliamentessé vált. A mai napot túlteljesítettem, ezért bezárom.

2012. 02. 21.

Napocskával indult a reggel, bár csípős volt a levegő, de nem kellemetlen. Volt már rosszabb is. Most is fényeskedik az istenadta, semmi nem zavarja munkálkodását. Csak a horizonton látható némi felhőfoszlány, de nem számottevő. Gyűlekeznek kedveseim. Hál' Istennek, beindult a bolondokháza! Odakint gyönyörűséges az idő, melegen süt Napocska! Nem túl szívesen jöttem be ismét, még maradtam volna kint a szabadban - Napocskával. Elvacakoltam egy csomó időt a túrós csemegével. Isteni finom lett! Inkább ide teszem.

https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&v=OGGt_cO4ois&NR=1

2012. 02. 20.

Csudába! Esik a havas eső, pedig se testem, se lelkem nem kívánja. Igazán odább állhatna már! A tavaszt várom, de nagyon. Végre, elállt a havaseső, enyhül az idő. Ha így folytatódik, akkor hétvégére elolvad a nem kevés maradék. Beindult az élet, egyik feladat jön a másik után. Így szép az élet, ezért is szeretem a hétfő reggeleket. Bankot elintéztem, legalábbis az egyik felét. A másik feléért be kell mennem a fiókba, de az már csak formalitás. Többszöri módosítás után visszaállt az eredeti határidő, végre tudott dönteni a társaság. Csütörtök lesz a napja. És nem hagyom magam eltántorítani eredeti célomtól. Ezt már megtanulhatták. Most van a napnak vége.

2012. 02. 19.

Egész nap tartott a jövés-menés, jóformán semmire sem volt időm. Igaz, a mai napot én csak tartottam, teendőm szinte semmi nem volt azon kívül. Helyettem is dolgoztak, akik érdemesnek találtak arra. És még nincs vége a napnak! Még Napocska is a kedvemben járt, kora reggeltől élveztem melengető sugarait. A mai este ajándék...

2012. 02. 18.

Délután kettőkor tíz fokot mértek a  hőmérők. Pluszban! Manókáim kitettek magukért, imádom mindkettejüket. És még mindig nincs vége a Valentin-napi sorozatnak. Éjszakai nassnak narancsot hámoztam, bekészítettem az asztalkámra. Aztán - majd - jöhet az alvás.

2012. 02. 17.

Éjszka már közel sem volt akkor a fagy, mint az elmúlt időszakban. A hőmérő higanyszála alig süllyedt mínusz négy fokig, most ismét melegszik az idő. Ámen! Sose toleráltam a pletykát, ezután sem fogom. Pont. Ellenben délután pogácsát fogok sütni, holnap az lesz a reggeli elemózsia. Megsütöttem, kilónál is többet. Holnap viszek manókáimnak belőle. Köszönöm, köszönöm...

2012. 02. 16.

Fagypont fölötti hőmérséklet volt egész éjjel, reggelre sem változott, ráadásul Napocska is kisütött. Bár viharosan jönnek mennek a döglöttegér-színű hófelhők, a havazás teljes mértékben elkerült bennünket az utóbbi huszonnégy órában. Viharos szelet ígértek, ezt valahogy most nem kívánom. Fél tíz van és már három fok pluszban! Napocska gőzerővel süt, sötétszürke felhők csak a délkeleti horizonton. És feltámadt a szél. Beindult az olvadás. Három órakor már három egész négytized fok - pluszban! - a meleg, Napocska rendületlenül ontja sugarait, veszettül olvad a hó, szinte felére roskadt a tegnapelőtti mennyiség. "Olvad a jégcsap, csepereg a víz." Kopog az ablakpárkányon. Jutalmul jöhet a szaunázás. Jött is. Aztán jót derültem mások humorosságán. Azért én sem maradtam le mögöttük.

2012. 02. 15.

Felhős az égbolt, Napocska erőlködik, néha áttör, és egyre jobban beragyogja szobámat a fény. Lefényképeztem a napsütötte asztalomat, estére felteszem a gépre. Valami érdekesre bukkantam. Délutánra feltámadt a szél, lesz nemulass! Negyed négykor három és fél fok, de pluszban! A szél elállt, a felhőtakaró foszladozik, olvad a hó, vízcseppek koppannak az ablakpárkányomon. Körbekerített és kikerült a hózápor. Ma estére is jutott meglepetés. Meg is lepődtem. Köszönöm, köszönöm, köszönöm, és ezerszer is köszönöm!

2012. 02.14.

Ismét ragyogóan süt Napocska, és csak mínusz hat fok volt reggel. Hála Napocskának rohamosan melegszik az idő. Fagypont felett járunk, 0,7 fokos meleget mértek ebéd után. Mára is akadt meglepetés, befogtak két szürkét a szán elé. Csergébe burkolóztam és annak melegéből szemléltem a mellettem elsuhanó napsütötte havas tájat. És még nincs a napnak vége. Eltelt pár óra, és még mindig nincs vége a napnak, és az édes meglepetéseknek sem. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.... Köszönöm, hogy vagy nekem!

2012. 02. 13.

Hóhányós szép reggelünk van, az aprószemű hópihék pelyhekre változtak. Enyhült az idő, a hótakaró vastagsága újabb tíz centivel nőtt.Már kezdtem aggódni, hogy munka nélkül maradunk. Holle anyó kitett magáért. Elállt a havazás, kisütött Napocska, rohamosan melegszik a levegő, már mínusz öt és fél fok van. Ha nem látom a saját szememmel, el sem hiszem. Már mínusz három egész három tized foknál járunk. Erőteljesen dolgozik Napocska. Kettőkor mínusz egy egész hat tized fokig kúszott fel a higany szála. Lassan nulla fok lesz. Ilyen sem volt mostanában. A reggeli képeket meg majdnem elfelejtettem. Feltettem és elküldtem. Talán ma éjjel már nem lesz annyira hideg. Most mínusz öt egész kettő fok van és tíz óra múlt öt perccel. Aztán alvás. 

2012. 02. 12.

Még a folyamatos havazás is emelte az ünnep fényét. Imádom, egyszerűen imádom! Köszönöm, köszönöm, köszönöm....‎

"Minden kapcsolatom akkor romlott meg, amikor valamilyen oknál fogva megszűnt benne a tisztelet. Ha egy kapcsolat eljut idáig, akkor annak valójában vége van. Formálisan tarthat még - lélekben már nem. Ha én valakiben nem érzem a tisztelet hangját, azzal nem is tudok beszélgetni. Ha pedig én nem tudom tisztelni, az azt jelenti, hogy nem is látom őt, azt sem tudom, kihez beszélek. Tisztelet nélkül csak legázolni tudjuk a másikat." Müller Péter

2012. 02. 11.

Ma még csak szombat van, így előzetes Valentin-napot tartottunk. Számomra is meglepetés volt, de még mekkora! A hidegből és a havazásból már kurvára elegem van, megint hullott tíz centi. Mentünk aludni, holnap is lesz nap. A mai folytatása.

2012. 02. 10.

Navégre! Ma éjjel, de reggel sem volt hidegebb mínusz tíz foknál! Ez már jó jel. Azért rendesen pörög a gázóra. Emelkedett a hőmérséklet, már mínusz nyolc foknál járunk. Reménykedem, hogy lesz "melegebb" is. Rettentően unom a fagyos időt. Érdekes, a Nap korongja, kontúrja vörösen fénylik át a felhőtakarón. Elakadtak manókáim a hófúvásban, vissza kellett fordulniuk. Meglepetésnek szánták, hogy előbb jönnek haza, és nem szóltak előre. Aztán elakadtak. De sikeresen visszafordultak, nincs semmi  bajuk. Csak éppen nem jönnek haza ezen a hétvégén. Nem gondoltam volna, hogy ennyire finomra sikeredik a kiwikrém. Valami mennyei! Mára elég lesz, nem szabad túlzásba vinni. A kártyavár összedől.

2012. 02. 09.

Szó ami szó, lehetett fokozni a hideget. Reggel -14,5 fok volt az ajtóm előtt. Befelé jövet nem volt vészes az út, simán elértem célomat. Nem mozdult a levegő, így nem érződött a annyira a fagy. Napocska erőlködik, de a vékony felhőtakaró erősebbnek bizonyul. Most már Napocska az erősebb és OLVAD A HÓ! Kész  a tiramisu, holnap jönnek manókáim! Ma éjjel is hideg lesz, talán nem hidegebb, mint tegnap. Ma már nem dideregtem a szaunában.

2012. 02. 08.

Még jó, hogy nem volt levegőmozgás reggel, mert odafagytam volna a járdához. Bent a lakásban jó az idő, de amint kinyitottam a dupla bejárati ajtót, szinte mellbevágott a reggeli hideg. És minden nap egy-egy fokkal hidegebb lesz reggelente. Talán '87-ben volt ennyire hideg utoljára. Nem mondtak igazat a hagymák. Most úgy néz ki, hogy valamelyest konszolidálódott a helyzet, süt Napocska, alig-alig érezni a hideget. Rettentően örültem a -3,5 fok hidegnek, amit már-már melegnek éreztem. Hazafelé egy nagy kört tettem a parkban - kerültem egy jókorát - és fényképeztem. Mennyivel másabb most a látvány, mint a november elsején készült színkavalkádnál. Találtunk egy jó elfoglaltságot. Naná! Most csak körülnéztem egy kicsit.

2012. 02. 07.

Este tíz fokot mértem, reggelre sem változott. Képes volt egész éjjel esni a hó, most is szállingózik, szél hordja-viszi. Nem kevés mennyiség hullott, kapásból féllábszárig süppedtem a porhóba. Indulás előtt nem volt időm lapátolni, így átgázoltam a förgetegen. Rosszabb, mint a homok. Most aztán kedvemre dobálhattam megint a havat. Be fogok idomítani egy hóhányót. Találtam egy igazán gyönyörű cserépkályha konstrukciót. Valódi gyöngyszem. Csak még azt nem tudom, hova, a lakás melyik részébe építtessem.

2012. 02. 06.

Megint havazik, lesz munkám. Érdekes, tegnap este tíz órakor volt a leghidegebb, mínusz tizenöt fok, azóta csak enyhült az idő, az előbb mínusz tizenegy fokot mértem. De ennél melegebbet nem is jósoltak. Szombat óta folyamatosan üzemeltetem a fűtőreaktoros bundabugyit, váltásban. Lovas szán... Egyre szebben havazik, reggel óta legalább öt centivel gyarapodott a hótakaró. Nagyját már lesöpörtem, a többi megvár holnap. Még mindig szépen esik a hó. Szomszédasszonyom nagyra értékelte a kétféle sajtos, fokhagymás kenyeremet. De jóóóóóóó!

2012. 02. 05.

Hála a tegnapi havazásnak bőven maradt lapátolni valóm. Tegnap este már nem volt kedvem hozzá, reggelre úgyis gyarapodott a hótakaró, így a kettőt együtt letudtam. Kezdem azzal, hogy reggel, amikor kinyitottam a bejárai ajtót, nem láttam a három lépcsőfokot. Még szerencse, hogy csak porhó volt, így az erősebbik seprőm is elbánt vele, nem kellett a hólapát. Még most is gyönyörűen süt Napocska és farkasordító a hideg, de a túrát nem hagytuk ki. Közvetlen ebéd utáb indultunk el és három órakor értünk haza. Elég is volt. Nem úgy a lovasszánon utazás. Szikrázó napsütésben, arasznyi hóban, kemény fagyban, csergébe takarózva. Szaunázás holnapra halasztva, annál sokkal, de sokkal jobb a mostani "program". Naná!

2012. 02. 04.

Sose állhattam a kéregetőket. Főleg nem a részeg vagy bekábítózott fiatalokat. Ma összehozott a sors egy ilyennel a hatoson. Roggyantott testtartással, kissé bizonytalan járással közlekedett az utasok között, senkit ki nem hagyva a kéregetésből. Felfigyeltem imbolygására, érdeklődve szemléltem, ahogy mindenkit megszólít. Elért hozzám is. Mielőtt belekezdett volna, megelőztem azzal, hogy villamoson nem kéregetünk. Mire hebegve megszólalt: "Orbán Viktor..." Nem engedtem végigmondani, azonnal rávágtam, "kérjen Orbán Viktortól!" Ezzel elhajtottam a kéregetőt. Nem hajléktalan volt, ez tisztán látszott rajta. 

2012. 02. 03.

Sűrű volt a reggel, tíz óra után jutottam némi levegőhöz. Hát, igen. Megint péntek van, néhőáy határidő lejárt kedden. A többi is itt sorakozik, nem kell nagyon lapozni a naptárban. Befelé jövet szállingózott a hó, most nem látom. De ez nem jelent semmit. Majdnem mínusz tíz fok van, a páratartalom csökkent, a száraz levegő kiélesíti a hideget. Brrrr. Hogy valami jót is írjak: nemsokára hógolyózhatunk. Vívunk egy hógolyó csatát? Egyre jobban szemetel a hó, a szélmozgás egyik helyről elsöpri, a másik helyen meg feltornyozza. Mint a futóhomok. Porhó. Szél sodorja. Ki kellene nézni az ablakon, de már leengedtem a redőnyöket. Felhúztam, havazik. Reggelre előkészítettem a fűtőreaktoros bundabugyit és a paplanos ejtőernyőt. Azt hiszem, szükségem lesz mindkettőre.

2012. 02. 02.

Mínusz tíz és fél fok volt egy órával ezelőtt. Nem semmi! Mivel nincs légmozgás nem érezni annyira zordnak ezt a hideget. Napocska is fényesen világít, már láthatóan magasabban járja útját, de a melege elveszett valahol az ionoszférában. Ezt nem hiszem el! "Nincs elérhetetlen nő, csak ötlettelen férfiak." Javult valamelyest az idő, már csak mínusz 5,7 fok van. Ebből is látszik, hogy a legapróbb dolognak is mennyire tud örülni az ember, ha akar. Megint az asztalon felejtettem a fülvédőmet, ennek következtében visszafelé a száraz és jeges szél kis híján megskalpolt. Ha nincs légmozgás, nem érezni annyira hidegnek ezt az időt. De, ha meglebben a szellő, éles, mint a borotva. Gyorsan elkopnak az egyszerhasználatosak, nagy a forgási sebesség. És látványos. Munka után elmentem bevásárolni, naná, hogy az egyik legmesszebb lévő boltba. Siettem, mert a vásárlós kedvemnél nagyobb volt a hideg. Odafelé majdnem elütött egy piros autó. (Valaki sűrűn keresztezi az utam az utóbbi három hétben. Azóta minden reggel jön velem szemben a járdán.) Hazafelé, már a parkon jöttem át, amikor a hátam mögött kiáltás hangzott. Amúgy is sietős volt, onnan még sietősebbre fogtam a lépteiment. Hát nem utolért a kiáltós férfi? Megkérdezte, hogy miatta fogtam-e sietősebbre a lépteimet, valamint, hogy megijesztett-e? Nem volt szándékában, csak egyik ismerősének köszönt. Mondtam, hogy nem ijesztett meg, csupán hideg van, és már sokat voltam kint, meleg lakásomba vágyom. Bentről kifelé nézve jobban el lehet viselni a hideget. Váltottunk még pár mondatot, majd én egyenesen, ő meg balra vette a kanyart. Két nap vacogás után ma inkább kihagyom a szaunát. Majd holnap bepótolom. Lassan alvás lesz.

2012. 02. 01.

Máris itt a február, pedig még csak most fordultunk át az újesztendőbe. És lám. Reggel, indulás előtt megnéztem a gázórát, pörög rendesen a kereke. Hogy valami jót is írjak, Napocska bevilágítja a szobámat, de csak világítja. Jósok szerint még egy darabig így lesz. Ki fogjuk bírni. Ja, még egy falatra való maradt a somlóiból. Délben sem fordult jobbra az idő, kemény mínuszok röpködtek. Hab a tortán: visszafelé megmozdult a szél, pont szembefújt. Rettentően örültünk neki. A fülvédőmet a szobámban hagytam. Nesze neked! Hazafelé elért az álmosság, otthon rögvest ledőltem és szundikáltam egy órát. Mint akit kicseréltek. Ma is vacogtam a szaunában, pedig pokoli hőség, majdnem száz százalékos páratartalom várt. És mégis. Ki érti?

2012. 01. 31.

Január havának utolsó napját szélmentesen, napsütéssel és mínusz tíz fokkal kezdjük. Hidegebbre számítottam és jobbat kaptam. Más lenne a helyzet, ha lenne szélmozgás, akkor az orromat sem dugtam volna ki a házból. Szélmentesen nem annyira vészes ez a fagy. Kárpótlásul fényesen süt Napocska. Most jön az, ami eddig még nem volt. Meddig lehet húzni ama "nadrágszíjat"? Megkívántam, jobban mondva rákívánkoztam a somlói galuskára, meg másra is. Meg is csináltam, meglepetés lesz a szaunázás után. Ilyen nincs. Ha valaki mesélné, azt mondanám, hogy fele sem igaz. Kilencvenkilenc fokos páratartalom és izzó lávakő mellett vacogtam a szaunában. Ezt csinálja utánam valaki. Tálaltam a somlóit. 

2012. 01. 30.

Rekord hideg döngette az ajtómat. Ha így haladunk, akkor elő kell vennem a fűtőreaktoros bundabugyit. A fülvédőt már elővettem. Szépen süt Napocska a hátam mögött, de csalóka, mert meleg helyett hideg jön be az ablakon. Pedig pénteken még ontotta a meleget az üvegen keresztül, mára már csak a mínusz maradt. Beindult a mókuskerék. Érezhetően hűl a levegő. Irány a szauna, mielőtt befagyunk. Cudar világ köszönt ránk. ha így folytatódik a hideg jevegő beáramlása. Elő kell vennem a vastagabb gyapjúplédet.

2012. 01. 29.

Reggelre alaposan lehűlt a levegő, ráadásul a szél is feltámadt. Egész nap tartotta magát a barátságtalan idő. Ettől függetlenül sétáltunk másfél órát, majdnem lefagyott az orrom, más bajom nem lett. Estére a szaunázást megtartjuk, most nagyon lesz keletje. Hidegebb van, mint gondoltam. Jegesmedvét játszottam, amíg át- és visszaértem. De a társaság az szuper!

2012. 01. 28.

Mai napom a Várban kezdődött. Végre eljutottam a Nemzeti Galériába, a Parlament Vadászterméből átszállított Munkácsy képhez, a Honfoglalás című festményhez. Monumentális. Grandiózus. Tényleg van abban valami, hogy élete utolsó pár évében megalomániássá vált. Ekkora képet (képeket) megfesteni csak egy zseniális elme tud. Munkácsy pedig az volt. Egyszerűen lenyűgözött a kép. Először közelről, lépésről-lépésre néztem át, minden egyes alakot külön-külön, aztán léptem hátra és ültem le a tisztes távolságban elhelyezett fa lócára. Fél óránál tovább is ültem a kép előtt. Azt hiszem, nem utoljára. Ez az én vallásom. 

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat