Folytatódjék...
2012. 12. 31.
Hát, elérkeztünk az év utolsó napjához. Verőfényes napsütés mellett egy fok van, árnyékban deres a fű még mindig. Reggel elmentem a boltba, mert elfogyott a rétes alapanyag, pótolnom kellett. Délután még bejönnek Manókáim, mielőtt visszamennek Fejérvárra, illetve Skóciába. Kapnak még egy tepsi túrósrétest, hadd töltődjenek fel hazai ízekkel. Bejöttek, ettek, csomagoltak és mentek. A forralt bor ellenére is hideg van a Vörösmarty téren.
2012. 12. 30.
Ma meglestem a napfelkeltét. Sárgás-narancsos-lilás-kékes színben pompázott keleten az ég alja, fakókékre világosodott az égbolt, mire Napocska felkelt. Napsütéses szép napunk volt négy fokos meleg mellett. Igazi bóklászós idő. Délelőtt adtunk a kultúrának, mégegyszer megnéztük a Honfoglalást, elbúcsúztunk a képtől, ki tudja, látjuk-e még. Délután nagyokat sétáltunk, mókáztunk, meg miegymás. Soha rosszabbat.
2012. 12. 29.
Gyönyörű napsütéses volt a reggel, most ebéd után is az, de mínusz két fokot mutat a hőmérő. Kimentünk a piacra, bóklásztunk egyet, csupán a hangulat kedvéért, mert venni nem vettünk semmit. Hát, elmentek Manókáim. Egyelőre fiókámhoz, de harmincegyedikén mielőtt Fehérvárra mennének, még bejönnek hozzám. Olvasásba fogtam, utána meg írásba. Jöhet a film.
2012. 12. 28.
Amennyire szép és kellemes idő volt tegnap, mostanra annyira más lett. Beborult az ég, szürke a világ, szemetel az eső. Nemszeretem időjárás.
2012. 12. 27.
Gyönyörűen süt Napocska pont bele a szemembe. És még hideg sincs, kellemes a levegő, öt fokot mért a hőmérő. Tegnap este tíz órakor jutott eszembe, hogy nem küldtem el egy levelet, amit már régesrég el kellett volna küldenem. Majdnem levetett az ágy magáról...
2012. 12. 26.
Sűrű volt a nap, méltóképpen elfáradtam. Most többet nem is írnék.
2012. 12. 25.
Ma már karácsony első napja van. Semmit nem akartam csinálni és mégis négy óráig tettem vettem dolgomat, nem volt megállásom. Megírtam ama beígért levelet, kiváncsi leszek a reakcióra. Végezetül gyertyákat és mécseseket gyújtottam és egy füstölőt is, mármint a hangulat végett.
2012. 12. 24.
"Békességet, boldogságot, Csengőszót és gyertyalángot, Ajándékot, szeretetet, s mindent, ami fontos neked. Ajtód elé fehér bársonyt, Adjon Isten szép Karácsonyt!" Gyönyörűszép idő volt ma, feltisztult az égbolt, kisütött Napocska, fényben tizenhárom fokot mutatott a hőmérő higanyszála. Öröm volt kint lenni az udvaron. Nem keltem korán, nem kellett sehova mennem. Tettem dolgomat. Délelőtt megsütöttem a mézeskalácsot, ebéd után kitakarítottam a lakást és feldíszítettem a karácsonyfát. Gyökeres ezüstfenyőt kaptam. A gyökerekkel nem is volt gondom, de a vödörnyi földlabda piszok nehéznek bizonyult. Húztam-vontam a fát, megfájdult a derekam, le kellett pihennem. Közben megnéztem a kedvenc filmemet, a The way-t. Hogy teljes legyen az öröm, a mézeskalácsot cukormázzal írtam meg. Förtelmesen ronda lett, de akkor is az enyém, én csináltam. Most hallgatom a karácsonyi énekeket és lassan vége lesz a napnak. Azt hiszem, mégsem megyek az éjféli misére. Boldog Karácsonyt!
2012. 12. 23.
Már úton vannak Manókáim hazafelé. Fél négykor szállt fel a repülőjük félnyolc körül érnek földet Ferihegy kettőn. Várom a hívásukat. Jó sokat kellett a hívására várnom, de kiböjtöltem. két és fél órás volt az út hazafelé, éppúgy, mint nekem. Érdekes, mert ugyanaz a légifolyosó és mégis. Most már nyugodtan alhatok.
2012. 12. 22.
Mai napi bejegyzés elmaradt. Pedig lenne mit.
2012. 12. 21.
Hűvösen és ködösen indult a reggel, kicsit jobban összehúztam magam a dzsekim alatt. Kellemetlenül szúrós volt a levegő. Befelé jövet még jó, hogy nem találkoztam össze ismerőssel, mert tuti, hogy megkérdezte volna, hová lett az a fene nagy jókedv. Mostanra visszatért, már túl vagyok egy kávén és egy, de inkább kettő nagyon kellemes meglepetés ért. Ha az ember lányának jó kollégái vannak. Hiába, kemény dió vagyok.
2012. 12. 20.
Végre egy nap, ami nem esővel kezdődik. Sok jót nem jósoltak, csupán az eső lehetőségét hagyták el. Már az is nagy szó. Nyáron kellett volna ez a csapadék, akkor lett volna jelentősége. Isten Átka bent aludt, de még mindig nem találta meg a rendes helyét. Amint kinyitottam az ajtót, lendületből futott kifelé. Persze csak utána, amint megreggelizett. Egész napját kint töltötte. Mire hazaértem már várt a kapuban. Jól kiszellőzött a bundája. Most épp egyik kedvenc helyén, a konyhaszekrény tetején alszik.
2012. 12. 19.
Hasonlóan indult a mai reggel is, hajnali kikéretőzés, majd hét órakor befelé, reggelizés után fel a szekrény tetejére, onnan bámult lefelé Isten Átka. Esze ágában sem volt lejönni onnét. Kénytelen voltam a lakásban hagyni. Megígértem neki, ha bajt csinál, akkor keresek egy megbízható állatkitömőt. Tutira jó lesz szőnyegpárnának.
2012. 12. 18.
Isten Átka hajnali öt órakor kikéretőzött a lakásból, kiengedtem az udvarra. Hét órakor visszajött, megette a reggelijét, majd úgy döntött, hogy nincs kedve kimenni a havasesőre, inkább a szekrény tetejét választja. Akárhogy szólongattam, nem volt hajlandó lejönni onnan. Mozdulatlanul nézett le rám, csupán a farka végével intett, hogy esze ágában sincs kimenni. Tettem még egy-két kísérletet, eredménytelenül. Igazi Isten Átka. Hát, igen. Latyakos havaseső esik, mindenki beburkolózott sapkába, sálba, nagykabátba. Ezt nagyon bírom. Jön velem szemben az úton, sapkája a szemöldökéig húzva, gallérja az orráig ér, kettő között pedig tenyérnyi sötét lencsés szemüveg és köszön. Csak épp azt nem tudom, hogy ki rejtőzik mögötte. Ma reggel is így jártam, lila gőzöm sem volt, hogy ki jött velem szemben az utcán, mert semmit nem láttam belőle. És köszönt. Ilyenkor szoktam csípőből és azonnal visszaköszönni, attól függetlenül, hogy nem tudom, kinek is köszöntem. Fő az udvarisasság. Holnapi ebédem mazsolás-túrós rétes lesz, már amennyi marad belőle. Összecsődítettem a társaságot, kiváncsi leszek, ki jön el az őt megillető falatért. Ja, és most tisztára lics-pocs idő van, kettő fok és esik az eső.
2012. 12. 17.
Folytatódik a nemszeretem idő, Napocskát már régen láttam. Hiányolom, de nagyon. Kérem vissza a Napot! Mondtam már, hogy sem hiszékeny, sem naív nem vagyok? Ennek ellenére csak bepróbálkoznak. És amikor finoman terelem a szót más irányba, még akkor sem veszi észre magát. Sajnálom. Megcsináltam az ágyaspálinkát, háromfélét is: sárgabarackosat, szilvásat és vegyeset, az előbbi kettő és még egy kis mazsolát is rejtettem bele. Tuti, hogy nem rontja el. Ebből majd csak tavasszal lesz jóféle itóka.
2012. 12. 16.
Ma is licspocs idő volt, bár nem esett az eső, csak olvadt a hó. Amit nem takarítottak el a járdáról és az úttestről. Ebből az időből is elegem van.
2012. 12. 15.
Elolvadt a hó jelentős része, remélem, ez a tendencia folytatódni fog. Elég volt hóból és a hidegből. Ja, és az esőből is.
2012. 12. 14.
Ma nár kevésbé van hideg, mint tegnap volt. Napocska későn kelt, nyolc óra után villantotta fel első sugarait. Érdekes dolog, hogy ilyenkor is érezni, ha kismértékben is, hogy melenget. Tegnapelőtt délben jöttem befelé, akkor is sütött Napocska. Egy tágas, napsütötte téren megálltam, arcomat Napocska felé fordítottam, a fejemet nem kellett nagyon felemelnem, épp, csak egy kicsit fordítottam rajta. És éreztem, hogy átmelegítette a farmeromat is.
2012. 12. 13.
Ma volt az év leghidegebb éjszakája, mínusz tizenöt fokot mutatott a hőmérő kora reggel. Még most is mínusz tíz fok körüli a hőmérséklet. Ennek ellenére, amikor kinyitottam az ajtót, hogy kiszellőztessek, Isten Átka mint a villám, úgy vágódott ki az ajtón, ment hátra a padlásfeljáró felé. De előtte megreggelizett, kikövetelte a jussát. Igazi szakképzett terrorista. Ma egy kicsit összetorlódtak a halmazok. Megcsináltam barátosnéim karácsonyi ajándékát, egy meglepetés gyertyatartót, amit holnap este kapnak meg. Kiváncsi leszek a reakcióra. Fényképet majd csak utána közlök, nem akarom a poént lelőni.
2012. 12. 12.
Eddig nem is tűnt fel, csak most, hogy leírtam. Három tizenkettes van a dátumban. Ez talán egy kicsit érdekesebb, mint a maja naptár utolsó napja. Derűs az idő, Napocska világít, egy kicsit melengeti az arcomat. Már nagyon várom a tavaszt. Láss csodát! Váratlan és meglepő dolog történt, fél órán belül(!) korrekciózták a tévedésemet az eon-nál. Csupa-csupa jó dolog történik velem - amíg el nem kiabálom.
2012. 12. 11.
Világkörüli útra indultam, sokat utaztam. Kettő közt kockásra ültem a hátsómat. Ebből ennyi elég is volt.
2012. 12. 10.
Kihagytam a vasárnapot, de annál hosszabb lesz a hétfői napló. Elállt a havazás, kitisztult az égbolt, ragyogóan süt Napocska, ám mínusz kettő fok van odakint. És várjuk a következő havazást. Havazás még nem jött, Napocska rendületlenül süt, bár eléggé laposan járja az útját. Azt szeretem, amikor a fejem tetejét süti ahelyett, hogy a szemembe sütne. Olvadozik a jégpáncél, csordogál a víz. És ha megfagy, akkor lesz ám a nemulass. Valami terepjárót kell beszerezni a biztonságos közledéshez. Még mindig semmi hír. Lehet, ez volt a végső hozzászólás. Rendesen rámkattant. Imádom!
2012. 12. 08.
Már túl vagyok az első hólapátoláson. Kilenctől tízig mást sem csináltam, mint megtisztítottam a bejáratot, járhatóvá tettem a járdát, hómentesítettem az ablakokat. Hátam közepére sem kívánom ezt a fajta munkát. Süssön Napocska és jöjjön a tavasz! Délelőtt piacozni akartunk, meg lángost enni, de a hófúvás miatt nem lett belőle semmi. Talán délutánra javul az idő. Négy órakor megint ki kellett menni havat lapátolni, mert befújta a szél a havat az ajtóig. Teljesen besötétedett, mire végeztem. Most mintha nem fújna a szél, de nem merem elkiabálni. Ez a csodabogár nagyon nem tetszik nekem. Majd elválik.
2012. 12. 07.
Tegnap későn értem haza, már nem volt kedvem írni. Ebben közrejátszott az is, hogy nem működött a netem. Szolgáltatót váltottam és a váltás óta nincs netem, nem szolgáltat a szolgáltató. Ez gyönyörű. És előreláthatólag jövő hét elejéig nem is lesz netem. Azt hiszem, búcsút mondok ennek a nem szolgáltató szolgáltatónak. Már lerendeztem a dolgokat, visszakértem a leadott modemet, a kapottat visszaszolgáltattam a tulajdonosának. Ezennel visszaállt a régi rend, minden halad a régi kerékvágásban. Hála 'Péternek!
2012. 12. 05.
Egész éjjel kopogott az eső - havaseső, reggelre megmaradt a hó. És a hideg. Feltisztult az ég, fényes kéken ragyog, Napocska hamarosan látható lesz a keleti horizonton. Hát, nem hagy békén. Nem és nem. Csakazért sem.
2012. 12. 04.
Harapós és friss reggelre ébredtem, felhőtlen égre és kelő napra. Hamar beköszöntött a hideg, nem vártam ilyen korán. Ráért volna januárban. Minden rosszban van valami jó is, süt Napocska. Elkiabáltam. Dél óta esik az eső, elszürkült a világ, állandósult a nemszeretem idő. Nem csodálom, hogy Isten Átka sem akart kimenni a lakásból, csak fekszik a helyén és lustálkodik vagy alszik. Helyében én is azt tenném. Ocsmány egy idő van. Becsuktam ajtót-ablakot, leengedtem a redőnyt, hangulatgyertyát és füstölőt gyújtottam. Illúzionista lettem.
2012. 12. 03.
Hál' Istennek, elállt a havazás, csupán a zöldterületen maradt meg a hó, alig pár centis. Kitisztult az égbolt, lehűlt a levegő, nulla fok körüli a hőmérséklet. Napocska most kel fel. Hiába sütött egész nap Napocska, a hó - az a kevés - nem olvadt el. Isten Átka egész nap bent tanyázott a lakásban, valószínű, hogy végigaludta a napot, fázott a bundája odakint. Amikor kinyitottam a bejárati ajtót, mint a puskagolyó, úgy lőtte ki magát, még a szőnyeget is hátratrúgta lendületből. Bekészítettem az almot, hátha ráérik a szükség, de kibírta, amíg hazaértem. Akkor kiment, kiszellőztette a bundáját, később visszakéretőzött. Most itt alszik összegömbölyödve a kanapé végében.
2012. 12. 02.
Mára ért ide a tegnapra beharangozott zimankós idő. Délután szemetelni kezdett az eső, később nekieredt, majd átváltott havasesőre, mostanra havazás lett belőle. A hátam közepére sem kívánom. Napocskát sem láttam. Kérem vissza a Napot! Szépen esik a hó. Mi lesz ebből reggelre??
2012. 12. 01.
Már decembert írunk. Kellemesen csalódtam a mai időjárásban. Napok óta azt olvastam, hogy szombatra, vagyis mára elromlik az idő, nagyon lehűl a levegő és egész nap esni fog az eső. Amolyan igazi szürke és kellemetlen idő lesz. Hát nem. Egész nap sütött Napocska és nyolc fok körüli volt a hőmérséklet. Szuper kirándulóidő.