Úgy terveztem, hogy ide fogom írni a friss és lényeges információkat. Nap mint nap ezerszámra özönlenek a hírek, és ezekből kell kiválogatnom az információt, tehát a hírnek azt a részét, amely valamilyen fontossággal bír számomra. Nem lesz könnyű dolog, de megpróbálom. 

 

Rajta hát! Jah.

Ó, mit találtam! Egy valódi gyöngyszemet, egy ékes ékszert!! Egyik álmom, egy régi vágyam teljesül, és nem is akárhogyan! Hálát adok...

 

Nem egyszer elmondtam, hogy nem tudok angolul, azért csak megkérdezi, hány a varjú? (hwryu) Köszönöm, jól, válaszolom. És sorry, de nem tudok angolul. Ami keveset igen, azzal nem tudok társalogni, nem arra való. Hiába, nagy az Isten állatkertje...Kva nehezen születik meg az a válasz... Lehet, aludni kell rá egyet. Vagy sok a gyeplő, nehéz kézben tartani.

Gyönyörszép napunk van, Napocska sugara szikrázik a havon, melegszik a levegő és mindketten jól érezzük magunkat és egymást. Kell ennél több? Megint lanyhult valamelyest az érdeklődés. Mit langyult, teljesen leállt. Már megint...? Ezt nem lehet megunni, és sose. Jó éjt, egyetlenem! Aludj jól! És nem kommentelünk semmit. Így van jól, ahogy van. Ennyi. Ismét bújócska. Jó ez? Megint lanyhult az érdeklődés. Tisztára olyan, mint a hullámvasút: egyszer fel, egyszer le. Pörögnek és fordulnak a dolgok. Csupán türelem kell hozzá. Mi lehet érdekesebb, mint én? Muszáj észrevennem azt, ami engem nem érint? Persze, hogy nem. Történednek furcsaságok. Csak épp én nem veszem észre. Mint ahogy most sem. Rosszulesett? Megsértődtél? Nem kapsz többet, nem kell keresgélned. Na, csak nem megsértődtél?? Kiástad a csatabárdot? Hát legyen. A mindentakaró kedves idegen... Köd. Eloszlott a köd. És egyre rámenősebb. És apránként kiderül, hogy nem az én műfajom. Hanyagolni fogom. Volt egy apró manőverem, de nem jött be. Vag legalábbis eddig nem. Úgy látszik, csak morgolódnom kell egy keveset. Pedig nem az én műfajom, ritkán veszem elő. Csupán azt nem írta ki, hogy fedeztetést vállalok... Mint az úthenger. Hogy mi lesz ebből?? Na ugye, hogy ugye? Nem, nem, nem oda tettem, hanem máshova. Egy titkos, ámde nem rejtett helyre. Logikával többre mész. Ez hamar megfeneklett. Valójában nem is vártam többet. Egyszerűen és még mindig imádlak! Akik várok, nem jön. Akire  nem vagyok kiváncsi az meg jön, mint az áradat. Itt valami nagyon félre lett értelmezve mindkettőnk részéről. Nem ártana pontosítani és tudomásra hozni.

No comment. És.

Igen, igen, azt fogjuk csinálni. Ismét kirándulunk, végigjárjuk a már megtett utakat, ellátogatunk mindenhova, ahol már egyszer jártunk. Ide is, oda is meg amoda is. Mint anno. Nocsak, nocsak. Már alakulóban a hétvégi kirándulás. Amin már túlvagyok. Nagy az érdeklődés, de csak úgy, mintha mi sem történt volna. Tetszik? Szuper! Pont erre vártam. Találtam több Umberto Eco regényt, később rákeresek, hogy kaphatók-e. Felcsigázta az érdeklődésemet a rövid ismertető. És még mindig nem néztem utána. Mi ez a lankadás? Mi ez az érdektelenség, he? Azt hiszem, mára elég volt. Sok is. Nah, még jó, hogy nem vagyok ijedős. Hát, ez most nem jókor jött. Ez semmikor sem jön jól. De várható volt. Most már minden rendben, már csak az eredményeket várjuk. Isten Átka is jól van, használt neki az infúzió és a többféle gyógyszer. Hála 'Péternek, hogy megmarad. Amint felgyógyul "kiadom albérletbe". Jó helye lesz ott a kandúrnak. Holnap jönnek érte. És abban pedig nagyon bízom, hogy nem találtál el "idáig". Nem biztos, hogy nagyon tetszene. Pont. Úgy látszik, ma röptetés lesz, nagyívű. Ne aggódj, más lesz az alanya. Megérett az idő. Először mint a tank, majd mind a szürke szamár. Na, ebből sem kérek. Meghalt a facebook. Sem a kezdőlap, sem a saját oldalam nem látható. Észlelem, hogy másnak is van hasonló gondja, de ezzel nem vagyok kisegítve. Itt a vége, fuss el véle...

Ez most jól elment, mindenestől együtt. Mármint a villany. Vitte a masinát, a kinyitott ablakot és ami nem lett elmentve. Gyönyörű. És hiába van a szünetmentes tápegység, ha pár percnél tovább tart az áramszünet. Tovább tartott, több, mint egy óra hosszat. Ki kell találnom valamit hétfő délelőttre. Még nem tudom, hogy nyitott maradjak-e vagy álcázzam magam, és a látottaktól függően fedjem fel kilétemet. Mert mégiscsak egy fantom, akit nem láttam eddig. Azt sem tudom, hogy ilyen-e vagy amolyan. Egyáltalán, hogy első pillantásra szimpatikus-e vagy sem. Nagyon sok múlik az első pillantáson, az első percen és az első megszólaláson. (Erre mondják, hogy megszólalásig jó. De csak addig!) Kicsit parázom. No nem azon, hogy én nem leszek szimpatikus, hanem azon, hogy a másikat szimpatikusnak találom-e első pillanatban. És most jött ez a fránya áramszünet, ami úgy képeződik le, hogy szó nélkül leléptem. Ami nem vall jóneveltségre. Dehát most ez van, ezt kell szeretni. Vagy elfogadják, vagy nem. Most már igazán csinálhatna valaki valamit. Valahogy ez kellett is. Hogy kizökkenjen az ember a gép elől. Csak éppen az aktuális munkának nem tesz jót ez a hirtelen "filmszakadás". Úgy gondolom, hogy minden fontosat elmentettem, semmi nem maradt függőben, illetve mentés nélkül. Nem akaródzik visszatérnie az áramnak. Már több, mint egy órája, hogy világgá ment. Talán túl messzire szaladt. Szépen nézünk ki, ha négy óráig nem jön vissza. (Visszajött, és háromnegyed négykor.) Akkor talán én is világgá megyek. Úgy lenne stílszerű. Pont most, amikor nagyon nekiálltam a feladatoknak. Ez nem lesz így jó. Még mindig nem úgy néz ki, mint ami gyorsan vissza akarna jönni. Azt fogják hinni, hogy csak úgy, szó nélkül leléptem. És valami eszméletlenül szürke felhő gyülekezik felettünk. Ja, és a telefon is süket, a vonalas. És a bankba sem mentem át, pedig pénteken lejárt az opció, meg kell hosszabbítani a lekötést, az a pár forint is jól jön. Nem sok, de több a semminél. Még mindig itt dekkolunk és várunk az áramra. MEGJÖTT! (Még jó, hogy átnéztem, tele volt betűhibával. Csak úgy hemzsegtek, brrrr! Döntöttem, a fantom maradjon csak fantom. Annál jobban imádom a kedvesem, mint hogy .... Aki azt sem tudja, hogyan keresse kedvemet, lépten und nyomon apró meglepetésekkel szolgál, aminek szinte gyerekesen tudok örülni. Minden egyes mozzanata mosolyra fakaszt. És különben is, a négynapos ünnep alatt nem érek rá. Tudom, hogy készül valami nagy-nagy meglepetéssel, és csak az utolsó pillanatban, vagy éppen indulás előtt fogja közölni velem. És ezek a meglepetések hatalmasak, legalábbis a számomra. És így is maradjon. IMÁDLAK!) Újfent csak imádlak, minden áldott nap, még akkor is, ha nem mondom ki hangosan, csak magamban. Szeretném mindazt visszaadni, amit kaptam. Jó messzire mentél, talán vissza se fordultál. Valami baj van? Navégre, visszajöttél. Szia! Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar teljesül kivánságom, még két napja sincs... És meglepő dolgok történednek. Igaz a mondás, ha taposol, akkor tisztelnek. Ha ez kell, ezen már ne múljon! Meg egyébként is nagy a forgalom. Változatlanul. Csak a szereplők változnak. Na, hogy tetszik? Ugye, jól esik? Azt hittem, nem jól látok. Aztán mégis. Felkeltette valami az érdeklődésedet?

Még így is, hogy nincs a közelemben, tud meglepetést okozni. És milyen kellemes meglepetést! Estére feltétlen kipróbáljuk. Na ugye, hogy ugye?? Egyre érdekesebb lesz. Tudod, akkor is...

Holnaptól ismét nehéz időszak következik, de azért vagyunk, hogy úrrá legyünk a nehézségeken. Megoldjuk. 

Tisztára bolondos az időjárás. Félóránként váltakozik, hol elsötétül  az égbolt és hull a zápor, hol meg kiderül az ég, a szél szétcibálja a felhőket és látni Napocskát. Most megint elborult az ég, feltámadt a szél. a francba!!! Április van, Ida napja. 

Ma hál Istennek, nem esett az eső, nem hiányoltam. Ellenben a levegő alaposan lehűlt, a szél is feltámadt. Hideg van. 

Nem mondhatnám, hogy túlbuzog bennem a munkakedv, pedig még csak két óra. Ittam kávét, de nem sokat segített, még mindig laposan nézem a világot. Már ha nézem...

Közben lejárt a mosómasa, nemsokára mehetek teregetni.

Lesz meglepetés, nem is kicsi! Nagyjából mindent elrendeztem, már csak az apróságok vannak hátra. Holnapra pizzát is terveztem, ha visszajöttünk a kirándulásból egy-két szóból megcsinálom. A kérés - parancs. Most pedig még egy kávét. "N. Green blend"-et. Ez különlegesen finom aroma.

Érdekes gondolkodásmód, mindig a rosszabbat teszi meg. Kiváncsi leszek a következőre. Nem sokat kell várni rá. Na, most mi lesz? Jön, ellesz, majd megy a süllyesztőbe a többi után. A sokadik. Az n-edik. Menetrendszerűen. Ámen!

Még negyed óra. Lejárt. Vigyázz magadra és igyekezz haza. Várlak. 

Én már régen elzavartam volna a fekete lyuk háta mögé. Mert oda való. Ott a helye. És még mindig itt van. Valószínű, hogy az idők végezetéig.

Végeztünk az ebéddel, most már nekiállhatok a vasalásnak. Hurrá.

Már elvasaltam az összes kimosott holmit, négy kupacba raktam. Első a fürdőlepedők, második a kapucnis felsők, harmadik a nadrágok, negyedik pedig a pólók. Közben elkészült a túrós-mazsolás csemege, nemsokára itthon lesznek manókáim. Pakolnak, esznek és útrakelnek. Cca. 180-200 km vár még rájuk. 

Jöttek, pakoltak, ettek, útrakeltek. Az én manókáim.

Sötét fellegek gyülekeznek, morog az ég, rohanvást megyek hajat mosni és zuhanyozni. Amíg van áram.

Valami elcsesződött, de nagyon. Remélem, hogy megfordítható a folyamat. Nem tetszik a mostani - per pillanatnyi - állapot. Sose szíveltem a tömeget. Gyönyörű lesz, ha nem fordítják meg. Semmit nem tudok tenni ellene. Még mindig semmi.

Kiváncsi vagyok, meg mer-e szólalni? Mert eddig még nem tette.

Még csak fél tíz, szobám pedig totál szauna. Kellett innom még egy kávét, mert elhatalmasodott rajtam az álomkór. Még sok a dolgom, nem engedhetem meg magamnak. Na, ez nem jött be. Valami mást kell ahhoz kitalálni. Hááááát..... Se kép, se hang. Navégre! Hang már van, de nem bízok a sikerben. Még mindig változatlan az állapot. Hmm. Dörög az ég, valami készülődik. Nem csak készülődött, le is esett. Aztán már semmire nem emlékszem. Reggel láttam, hogy szomszédasszonyom kerti pavilonját felborította a zárport kísérő szél.

Na, gyere már elő! Pedig szépen kértem. Na, csak el ne kiabáljam... De, elkiabáltam. Hmm.

Azt hiszem, ideje lesz talonba tennem ezt a dolgot. Már semmi értelmét nem látom. Egyre ritkább a jelenlét, mind kevesebb a kommunikáció, lassan nullára redukálódik mindkettő. No, hadd menjen!

Ez még a nullánál is kevesebb. Csak tudnám, hogy mi az ördög ütött belé. Meg nem szólalna. Mindenki a képekkel foglalkozik. Egyik itt, a másik ott. Nem létezik, hogy nem tudnak dűlőre jutni.

Egyik szebb, mint a másik. Nem tudok és nem is lehet választani.

Valaminek mindig történnie kell. Nehogy már pár napon keresztül minden a legnagyobb rendben legyen. És általánban hétvégére, péntek délutánra időzülnek a nemkívánatos események. Ismerős. Hmm. Holnap délelőttre is kértem infót.

Még van egy restanciám, majdnem kiment a fejemből. Máris teljesítem. Megjöttem, teszem tovább a dolgom. Megint nagy a némaság. Jó ez így? Jó hát.

Szilvásgombócot csináltam vacsorára, jó sok fahéjjal és porcukorral meghintve. Még a lábast is kinyaltam...

Kiváncsi leszek az eredményre. Még egy jó negyedóra, aztán jöhet a többi. Már éppen esedékes volt. Szombaton vagy hajókirándulás, vagy medveparki látogatás lesz a program. Ehhez készülni kell.

Nagyon el vagy bújva. Szándékos? Végre!! Már mondani sem kell. De így is jó. 

Egyik butaság a másik után. Mint amikor egy apró stiklit elkövetnek és mind nagyobb baklövéssel próbálják eltussolni, aztán jön az ámokfutás. Így lesz az ejnye-bejnyéből tíz évnyi fegyház. Nagy az Isten állatkertje. 

Akkora vihar kekekedett mire hazaértem, hogy csak most mertem bekapcsolni a gépet. Dörgött, villámlott, szél is feltámadt. Még jó, hogy jég nem volt. Más se hiányzott volna!

Megint lejárt mosómasa, mehetek teregetni. A kiszabott és kiszabatlan penzumot elvégeztem. Magyarán túlteljesítettem a mai adagot, többet végeztem, mint amit terveztem. És ez nem baj. Jutalmul megettem az epret, és most lassan összeragad a szám az édességétől. Valakinek le kell nyalogatni a szám széléről az epret. 

Basszus! Barátosném barátja távolsági közlekedéssel tízszer szállt át, mire odaért a rendeltetlési helyére. Kevert egy jókorát, nem mondom!

Elnyelte a föld. Szőröstől-bőröstől, tokkal-vonóval. Meddig fog tartani? Úgy-úgy, csak bújócskázz. Tudod, "aki bújt, aki nem, megyek...!" Folyik a sűrű elnézés-kérés. Csak tudnám, hogy miért...

Navégre! Már azt hittem, hogy előbb jön a feltámadás. Szépség. Itt és most. Mint a mesében: hol volt, hol nem volt. Mondtam én!

Egészségedre!

Megint mennem kell. A csudába! Igazából élvezem ám, még ha nem is látszik. És nem én leszek az aki először szólni fog.

Egyszerűen semmire nincs időm. Illetve semmire más fontos dologra nem marad időm. Most is kapirgáltam a virágoskertben, lestem a viharfelhőt, hogy kiteregethetek-e vagy sem. Addig beszélgettünk szomszédasszonnyal, amíg a felhők elkotródtak délre. Közben harangoztak, fél hét lett, máris szedhettem össze magam a túrázáshoz. Fél kilenckor értem haza, beszedtem a ruhákat, mégsem esett az eső. Átnéztem a kötelezőket, semmi fontos nem volt, majd mentem zuhanyozni. És itt van már fél tíz, el is múlott. Mindjárt bringára ülök, le kell tekernem a szokásos távot.

Kiváncsi leszek a következő jelentkezésre. Egyszer már szóvá tettem, másodjára nem fogom, mert lepereg róla, mint bundásról a víz. Amit nem akar, azt nem hall meg. Megkérdeztem, hogy elfogytak a beszélgető partnerek, erre megsértődött. Na, mindegy, nem érdekes. Még sehol semmi.

Efogytak. Nem tudom, hogy miért, vagy hogyan, de elfogytak. Holtpont? Basszus, majdnem kibabrált velem a nyomtatványkitöltő. Ha én nem tudom kitölteni rendesen, akkor az egyszerű ember az hogyan????

Van helyette más. Most valahogy nem tud érdekelni ez az egész. Nem találom a képeimet. Valahova olyan jól elrejtettem, hogy nem tudom előcsalogatni. Atyavilág! Minden nyalánkságot beígértek még éjszakára is. Jól nézünk ki....

Na, talán most alakul valami. Qrvára lelassultak az események. Csak ez a veszekedés ne lenne! Kint nagyon mennek a nínók, sivalognak, ergyik jobban, mint a másik. Na, most, most..... Ááááááááááááá........!!!! Hmm. Semmi. Semmi és semmi. Nagy a forgalom, szinte porzik a levegő.

Hogy én tudok beszélni, az egy dolog. De hogy Bezsi még rajtam is túltesz, az hétszentség! Másfél óra....

Na, ebben nem leszek partner. Velem többet ezt nem fogod eljátszani.

Tulajdonképpen köszönettel kell, hogy tartozzak. Mert ha Ő nem lenne, lényegesen kevesebb munkám lenne. Így mostanában nem leszek munkanélküli. Hála neki! Erre mondják, hogy minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni.

Még véletlenül sem. Már megint dörög az ég. Most fogok mindent kikapcsolni.

Megvan! Mégsem veszett el, csak én nem láttam. Ilyen is van. És nem kell tudnia mindenkinek, csak annak, akit éppen illet. Bizony ám!

Megint bebizonyosodott, hogy nagy az Isten állatkertje és alacsony a kerítése. Ha legalább megtanulna olvasni. A sorok között is. De nem. Nem tudom, hogy muszáj-e? Kell-e? Egyáltalán, kötelező?? Kiderült az igazság, elfogytak a többiek. Életbe lépett a maradék-elv. Hmm. Eddig tartott mindössze. Azt hiszem, taktikát váltok. Mert nagyban megy a bohóckodás. Erre már nem vagyok vevő. Erre ott vannak a többiek.

Méltóztatott felébredni. Hurrá. Kiváncsi vagyok a következő lépésre. Kilépős.

Bűnöztem: ebéd után megettem kettő szelet nagyon-nagyon finom, mazsolás-diós kuglófot. Majd szétfdurran a pocakom!

Mindenkit az őt megillető helyre kell helyezni. Így igazságos. 

Rögvest lejáááááááááááááár! Péntek délután 13 óra vagyon. Ismét péntek délutánt írunk, de jóóóóóóóóóóóó!!!!

Csíkos hátú kismalac, én elmegyek, te itt maradsz! Ja, ja.....

Még nem került elő az én Kicsim.

"Majd, ha nékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre. Úgy elszállok, mint a fecske odafent a levegőben. Amerre én járok, bámul a világ. Irígylik a sok pénzt, meg a muzsikát. Én a sok pénzt nem sajnálom, csak te légy a kicsi párom!" Ezerrel harsogják, száll a levegőben a muzsikája. Nem tudom, hogy mit ünnepelnek, de azt nagyon! 

Lehűlt a levegő, egyben fel is frissült. Most legalább egy kicsit kipihenhettük magunkat.

Megvan! Tudtam én....

Rühellem ezt a Bucit, de nagyon. Kiváncsi lennék, mással is ennyit foglalkozik a média, ha drogosan és ittasan súlyos balesetet okoz? Ráadásul elhagyta a helyszínt, mielőtt kiérkeztek volna a mentők és a rendőrök. Nagyban megy a mosdatás. És nem ez volt az első balesete. Amerikában inkább súlyosbító tényező.

Most nem voltam elég figyelmes, kiváncsi leszek a kifejletre. Szó nélkül eltűnt. Hála Péternek! Csak elhallatszott odáig, hogy 'hess'! Minden kívánságom így teljesüljön.

Sikeresen töröltem a cookie-kat. Aztán vele együtt az összes mindenséget. Majdnem!

Mára se hire, se hamva.... Az már mellékes, hogy én sem voltam.

Valószínű, hogy elment az eszem, mert nem tudom, hogy mit vettem a nyakamba. Ketten és kétfelől jönnek panaszkodni. A mediátor szerepét osztották rám. Mivel mindketten hozzám tartoznak, ezért hozzám fordultak, hogy tegyek köztük igazságot. Mindkettőnek mondtam, hogy egyiküknek sincs igaza. Nehéz úgy békességet teremteni, ha mindkettő makacs. Azt kell elérnem, hogy mindekttő borítsa ki a bilit, mondják el egymás után, hogy kinek mi a baja-bánata. Majd egyenként kell a tüskét kihúzni úgy, hogy az arany középútra terelődjenek. Mindkettőnek engedni kell egy keveset a makacsságából. Sikerélményt kell nyújtani ahhoz, hogy engedményt kapjunk. Nem lesz könnyű, de muszáj lesz leültem mindkettőt és kibeszéltetnem, hogy megnyugodjanak a kedélyek.

Megint olyant hallottam, amit eddig még nem. Basszus, ilyen nincs! Elnyelte a föld.

Holnap délelőtt kimegyünk a piacra, pillangókat kell vennünk. Sokat. Kiváncsi vagyok, meddig tömik a lyukas zsákot. Előbb utóbb meg fogják elégelni azt a pazarlást, amit a görögök művelnek. Most még csak a németek és a franciák a legnagyobb vesztesek - ők a nettó befizetők - de már a német nép is zúgolódik. Míg ők szorgosan dolgoznak lényegesebb kevesebb pénzért, addig a görögök módosabb rétege még mindig nem fizet adót. Sokáig nem fogják elnézni. Viszont horribilis összeget invesztáltak a görögökbe, és nem hagyhatják, hogy elvesszen a pénzük. Ez amolyan játékgép effektus. Nem merik abbahagyni a pénz dobálását a félkarú rablóba, mert hátha visszajön az eddigi veszteség. Amúgy meg nem szokott visszajönni, ellenben játékszenvedély lép fel. Alattomos és veszélyes betegég.

Ó, micsoda meglepetés! Nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ki. Mindennel és semmivel - ez volt a válasz. Na, erre köss bogot! Ebből a fajtából sokat kérek. Még annál is többet. Mindent!

Bírom ezt a csalafintaságot. Mint a mesében: hol volt, hol nem volt...

Lanyha az érdeklődés. Akkor most mi van? Semmi. Mégis csak van. Előkerült.

Hát, nem volt könnyű. Igazából egyiknek sem volt igaza, és mégis kompromisszumot kellett kötniük. Előbb az egyiket hagytam, hogy mondja el a "sérelmeit", aztán a másikat kértem meg, hogy válaszolja meg a függőben lévő kérdéseket. Aztán a harmadik is elmondta a saját verzióját. Nem győztem kapkodni a fejemet, mert időnként egymás szavába vágva mondták a magukét. Ezt viszont nem szeretem. Megkértem a tisztelt társaságot, hogy sorjában és egymás után fejtsék ki a véleményüket. Eléggé megerőltető volt lelassítani a kitörni készülő vulkánt. Mert olyanok voltak. Azt gondolták, hogy hangerővel és hadarással le- illetve meggyőzhetik a másikat. Én pedig érveket akartam hallani, és azt is csendesen, lassan, tagoltan. Aztán egy kis idő után sikerült lelassítanom a vita menetét. És meghallgattatni a másikkal az egyik érveit. És megköttetett az egyezség, melyet azonnal papírra is vetettünk, aláírással szentesítették az érintett felek. És nagyon bízom abban, hogy megtartják azt, amiben megegyeztek. Nem lesz könnyű.

És most útra kell kelnem.

Nemá. Eddig egy sem, most meg egyszerre három. HÁROM! Miféle megvilágosodás érte őket?

Váááááááááááááá!!!!!!!!!!! Itt a megoldás! Találtam egy olyan nőt, aki egyszerre két pasival szeretné. Ezt kellene neked becserkészni. Hátha... Lehet, hogy ingyen is bevállalja. Miért ne? Egy próbát megér. Bökdösődik és kámforosdit játszik. Ha ez neki jó, ám legyen.  

Türelem rózsát terem. Csak előkerült. Kell még egy kávé. Á, csak a szokásos. Nem szabad bedőlni neki. Megint elfogytak. Most egerészni fogunk. Új a módi. Ráhagyom. Hát, ez nem sokáig tartott. Már van új. Hess. Hmm. Nem ezt a választ vártam. Lehet, rosszkor tettem fel a kérdést, pedig biztosra mentem. Csak félig tért ki előle, a másik felét is meghagyom neki. Azt hiszem, mostanában inkább nem.

Ismét csak kérdésekre koncentrálódik a párbeszéd, ami igazából nem párbeszéd. És hamar véget ért. Nem semmi teljesítmény! Minden napra kerül egy új. Hova lett a kétpasis?

Hát, még ilyet! Hogy az én citromos ribizlim takonykórt fokoz? Inkább elhajtja, mint fokozza a rondaságokat. Küldök M-nek, hogy gógyuljon meg minél előbb. Micsoda dolog, a nyár kellős közepén télies kórt kapni?! Ejnye-bejnye...

Megint hátrább sorolódtam egy-két hellyel. Mint annyiszor, most is beigazolódott, ha elfogynak a többiek, akkor jöhetek én. Meg a pesti szemetes.... Gondolják ott.

Kész katasztrófa a tömegközlekedés. A egyes volánbuszok vasútállomáshoz közlekednek, de nem igazodnak a vasúti menetrendhez. A vonat indulása előtt egy(!) órával közlekedik a busz, egy órát a vasútállomáson kell lébecolni. Meg akinek hat anyja volt.... Aha. Ott fordul elő, ahol ritkábban járok. Úgy legyen!

Nagyon közel tetszik lenni a tűzhöz.

Ha így haladunk, nem adok harminc napot az eurónak, de az uniónak sem. A svájci frank az egekben, hagyták elszabadulni az árfolyamot. A svájciaknak nem érdekük a fékezés. Brávó!

Bújócskázunk, bújócskázunk? Azt én is tudok ám!

A következő huszonkilencedikén lesz, akkor jár le a két hét szünet. Nagyon csodálkoznék, ha nem így lenne. Valahogy már nem igazán vágyom rá. Nem is kívánom. Lapos. Silány. Semmitmondó. Unalmas. Hess!

Hasonló taktikát fogok követni én is. Ez nem kerül semmibe. Bizony ám! És mostantól az sem érdekel, ha feje tetejére áll a világ, piros hó esik, vagy cigánypurdék potyognak az égből. Jó lesz, ha a sarkamra állok.

Bújj, bújj zöld ág, zöld levelekkel....

Most meg ez a bökdösődés. Kerüljem nagyívben, ez az óhaja, de emellett bökdösődik. Hmm. Megvan a következő skype-os! Hát ezért a néma csönd a többin. Ügyes és ravasz. De csak gondolja.

Cannibal holocaust. Totál horror a film. Nem csodálom, hogy el akarták égetni az eredetijét. Én is ezt tettem volna. Kész borzadály, ami van abban a filmben.

Hihetetlenül gyönyörű. Köszönöm! Nem, nem. Nem hagyjuk magunkat. Elmúltak már azok az idők.

Itthontöltős volt ez a hétvége is. Meg az elmúlt hétvége is.

Na, valahogy így kezdődik az érdektelenség. Lesz ez még jobb is! Mondtam én, de nem hallgattál rám. Jól van, semmi baj!

Kiváncsi lennék, hogy mit olvastál ki belőle, milyen következtetést vontál le magadban. Milyen kép alakult ki benned az olvasás után? Aztán még kérdések tömkelegét tudnám feltenni. Feltegyem? Dehogy teszem fel. Nem fedem fel a kártyáimat, maradjanak csak lefordítva.

Aha. Most telt le a két hét. A következő augusztus 12-én esedékes. Jól saccoltam. Még mindig nem fedem fel a kártyáimat.

Nem találom latinul a szólást: "hasonlót a hasonlóval". Én is. Navégre! Már azt hittem, hogy még sokat kell várnom. Mégse én voltam a zavaró tényező. Hurrá.

Nofene. Mi történedett? Valamiről lemaradtam?? Az idő pedig halad.

Mármegint a bújócska. És a második két hét is letelt. Akkor most mi is van tulajdonképpen? Ugye, milyen jól esik? Én már csak tudom!

Folytatódik a csiki-csuki. Ám, legyen!

Bújj, bújj, zöld ág.... az még csak hagyján. De a butaság! Kenterbe veri az összeset. Már megint.

Valami nem stimmel az XPeriával. Papírforma szerint feltöltés után négyszáz óra a készenléti ideje négy óra beszélgetés mellett, ehelyett alig bír ki hetvenkét(!) ó rát (alig három napot)tíz perc beszélgetés mellett. Itt valami nem jól van.

Nem kevésszer hangoztattam, hogy nem vagyok pótlék. Van, aki mégis annak néz. Hát nem.

Mondjam azt, hogy megjött? Vagy mondjam azt, hogy előkerült? Hát nem.

Kizárt dolog, hogy olvasna a blogomban. Inkább telepatika. Vagy mégsem? Ennyire azért mégsem kellene megijedni.... Ejnye, bejnye...!

Itt is, ott is, meg amott is. És mégsincs sehol. Érted ezt? Változatlanul tartom azt, hogy nem vagyok pótlék. Pont.

Akárhogy nézem, ez már a harmadik hét. Szubjektív számításom szerint minden második hét vége felé lenne esedékes egy bejelentkezés. Igaz, ami igaz, most csak úgy, bele a vakvilágba történt a köszöntés. Bárminek lehet venni, akár semminek is. Pont.

Köd. Ködösítés. Bújócska. De nem velem. Színre lépett, megmutatta magát, majd továbbállt. Hát, ez nem lehet igaz! Na, azért!

Imádlak! Mondtam már?

Ma minden bogár megtalál, még a "másgondolkodású" is. Rögvest kap akkora dominát, hogy a fal adja a másikat. Abban már ne legyen hiba...! Nem értem. Holnap jár le a két hét.

Bizony, tegnap lejárt a két hét, de se se kép, se hang, de főleg válasz nem érkezett. Aztán csak előkerült.

Tudtam, hogy idetalálsz! Ügyes vagy te!

Most mi van??? Van értelme??

(Még szerencse, hogy itt vagy.)

Ja, ja, még soká telik a két hét. Az a bizonyos két hét. Van az néha három vagy négy is. Vagy még annál is több. Megtaláltad amit kerestél?

Besokalltál, Kicsim? Még mindig katt? Ááááááááááááá, nem...... Arany csibém, mi történt? Nem tudok az oldalra lépni, valami kórság nem enged. Hmm. Még mindig nem. Most csak egy hét telt el. Mi történt? Nem is sejted, mit hagytál veszni. Lanyhult az érdeklődés. Valami változás? Na? Semmi. Semmi külünös. Nem érdemes vele foglalkozni. Nehogy szó érje a ház elejét.

Elképzeltem, hogy eljössz velem a Balatonra, bejössz velem a vízbe egészen a bójákig, ahol közel nyakig ér a víz. Ott a vízben hozzámsimulsz, kezedet végigjártatod a hátamon le egészen a két félgömg találkozásáig, egy kicsit elidőzik a kezed, mert találsz abban a mozdulatban fantáziát, nem is keveset. Játékosságodnak semmi nem szab határt, mert miénk a tér és az idő---

 mádlak, én Lacikám! Még mindig és változatlanul. És az én Kicsim maradsz az idők végezetéig. Hát, igen, ismerős a szituáció. Csak addig vagyok "jó", amíg nincs más. Amint megjelennek a "többiek" máris feledésbe merülök. Piszkálja a fantáziádat, ugye?

A fogadalom ideje lejárt, mostantól szabad vagy. Végleg.

Már régen írtam neked, ugye, nem baj? Pótolom...

Felvetődött egy jó kérdés: melyik a legnehezebb emberi testrész? Frappáns válasz: némelyik embernek a nyelve, mert egyáltalán nem tudja tartani. Talált, süllyedt...

Álljék itt néhány tanulságos idézet Richard Bachtól, a Hipnózis c. regény írójától. 

"A legvilágosabban gondolkodó, legfejlettebb lelkek egyben a legmagányosabb emberek!" 

"Minél inkább megvilágosodottak vagyunk, a világon annál kevesebbek számára vagyunk elérhetőek. Minél többet tudunk, annál inkább számítsunk arra, hogy magányosan kell élnünk." 

"Azt tanítod a legjobban, amit magadnak kell leginkább megtanulnod." 

"Azért, hogy szabadon, boldogan élhess, fel kell áldoznod az unalmat. Nem mindig könnyű ez az áldozat." 

"A bűntudat az a nyomasztó érzés, ha valaki másnak az érdekében szeretnénk megváltoztatni a múltunkat, a jelenünket, vagy a jövőnket."

"A harag mindig félelemből fakad, a félelem pedig abból, hogy attól félünk, elveszítünk valamit."

"Ha minden percben megkérdjük magunktól,valóban azt akarjuk-e tenni, amit tenni készülünk,és csak akkor tesszük, ha a válaszunk igen, akkor automatikusan el fognak kerülni bennünket azok,akiknek nincs mit tanulniuk az olyanoktól,amilyenek mi vagyunk, és vonzani fogjuk azokat, akiknek van, és akiktől nekünk is van tanulnivalónk."

"Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!"

"Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra."

"Nem az dönti el, mire viszed, hogy mikor kezded, hanem az, hogy mikor hagyod abba."

"Ne fordulj el a lehetséges jövőktől, mielőtt meg nem bizonyosodtál, hogy nincs mit tanulnod belőlük."

"Az ember képes a magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik, utána kezdheti a megszokást elölről."

 

Úgy kell a Nő

mint rétnek a virágok
bársony szirmoknak a színek
mint éjszakának az álmok
nyelveknek az ízek

...úgy kell a Nő...

mint felhőknek lágy fodrai
súlytalanságnak a lebegés
mint hóban a Kedves nyomai
hajnalnak a derengés

...úgy kell a Nő...

mint viharnak a tombolás
nyárnak hűs zivatar cseppjei
mint télnek a fagyos szelek
bánatnak szem sós könnyei

...úgy kell a Nő...

mint szájnak szelíd mosolyok
gyermek nevetése szülői szívnek
mint érintésnek a borzongás
simogatás megfáradt kéznek

...úgy kell a Nő...

félből egésszé Vele együtt lehetünk
teljes Vele lehet csak az életünk
neki köszönjük hogy élhetünk
és azt ha boldog az életünk

...úgy kell a Nő...

 

 

Oldal: Legfrissebb
Viharlady - © 2008 - 2026 - viharlady.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat