Viharlady

Nézd a parton azt a két
sziklát, mely hajdanta egy volt,
s állta a vihar dühét;
látod, a két tört vonal hogy
összeillik? Van, amit
a természet egynek alkot
és a sors kettészakít.

Mihail Jurjevics Lermontov

"A munka tölti ki az élet jelentős részét, ezért hogy elégedett legyél, jó munkát kell végezned. Az egyetlen esély, hogy jó munkát végezz, ha szereted, amit csinálsz" - mondta Steve Jobs 2005-ben a Stanford egyetem diplomaosztó ünnepségén.

A világ legfontosabb receptje:

"Vegyél 12 hónapot.
Gondosan tisztítsd meg
a keserűségtől,
a kicsinyességtől,
a félelemtől,
a haragtól.
Azután oszd fel a hónapokat
30 vagy 31 napra,
minden napot készíts el
1 rész munkából,
3 rész jóakaratból,
és egy gyűszűnyi derűből.
Mindehhez adj
3 evőkanál optimizmust,
1 csipetnyi iróniát,
1 késhegynyi tapintatosságot.
A kapott masszát bőven
öntsd le szeretettel.
A kész ételt mindig díszítsd
apró figyelmességgel,
és tálald fel
mosolygó arccal."

"Ha a Dalai Lámát megkérdezik a vágyait illetően, valószínűleg teljesen mást fog mondani, mint az emberek nagy többsége. Mert aki fejlettebb érzelmi intelligenciával bír, az nem illúziókat fogalmaz meg. A Dalai Láma lehet, hogy csak annyit fog mondani a vágyairól: jó lenne este meginni egy forró teát. És mosolyogva fog lefeküdni. Mosolyogni pedig azért tud, mert belülről elfogadta, hogy az, aki. Hogy emberből van. Az elfogadással ugyanis olyan energiákat szabadíthatunk fel magunkban, amelyek a hadakozásban elvesznének, és így a vágyaink megvalósítására tudunk koncentrálni."

Dr. Csernus Imre: Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak?

Íme a legszebb szerelmi vallomás, melyet Bory Jenő írt feleségéhez Komocsin Ilonához 1921-ben:

"Hogy lehet Valakit ennyire szeretni?

Hogy lehet Valakit angyalnak nevezni?

Hogy lehet hogy angyal a földre leszálljon

És mint földi asszony engemet szolgáljon?

A földre leszálltál és angyal maradtál

Földi életemből, égit varázsoltál

Ha egyszer visszaszállsz vigy magaddal engem

Az angyalok közé protezsálj be Szentem."

"Érezted már?

"Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?...
Hogy hiányzik - nem is a szeretet - hanem a jóság.
Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz.
Érezted már?...
Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül
kellemes érzés.
Sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán.
Egy jó szó, egy jó tett - és szinte megszédülsz...
Érezted már?"

(Müller Péter)

"A fiatalság nem életekor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, min lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket." Radha Soami

"Minden pillanat, amelyet panaszkodással és morgással töltünk, a saját életünkből vesz el. A vidám pillanatok pedig mindig hozzátesznek egy kicsit. Válaszd, amelyik jobban tetszik."

Büszkeség és balítélet...

nem hittem el, hogy ilyen még lehet velem
eltalált nemrég egy mocskos nyíl hegye
csak súrolt, de ahhoz azért volt esze
hogy érzéketlen érzékeim felébressze

persze ő ezt gondolni sem merte
csak a megkaphatatlant látta bennem
lehet néha máshogy kéne tennem
legalább egyszer ebben a rohadt életben

feladni néha rideg büszkeségem
mert hiába adom el a testem
lelkembe nem láthat senki sem

és így megtartóztatva önmagam
múlik el az életem oly gyorsan
anélkül, hogy egyszer is átéltem volna
milyen lehet az édes szenvedés kínja

és most is, emelt fővel ridegen vonultam
miközben ha kimondom, lehet ő is kimondja
és nem gyötörne a kérdés, mi lett volna
ha amit éreztem, azt megléptem volna..... (A.)

---------------------------------------------------------------------------

Poco a poco*

Ahogy szénné lesz egy erdő,
úgy dőlnek bennem egymásra a fák,
Ahogy egy kezdő madár hiszi
övé a világ,
Ahogy a kutyának hétszer drágább
minden perc -
vonyítanék én is érted,
hogy magadhoz engedj.

Ahogy nézem a zölddé alázott
kéket és sárgát,
Ahogy percenként döntöm
az órák hatalmát,
Ahogy tanulom újra a betűket,
hogy értsek már a szóból -
sokszor már levegőhöz is jutok.
Na, de ez már túl sok a jóból.

*Fokról fokra (F.H.)

------------------------------------------------0

Obligato*

Szelíden
- alig hallhatóan -
elengedted a kezem.
Azóta nem találom
az egyensúlyom,
Háttal
Neked
szemben
Veled
ellen-kezem.

*Nem helyettesíthető (F.H.)

-------------------------------------------

Staccato*

Orvosok szedtek ki
az anyámból,
hogy újrakezdjem,
ahol nem lehet;
kint folytatni,
ami bent lett,
levegőért koldulni,
előjegyzések nélküli
harmóniám helyett.
Bent még álmodnom
sem kellett,
belül volt rajtam
az ég -
kaptam cserébe szavakat,
hogy elmondhassam,
mily rettenetes
a különbség.

*Szaggatottan (F.H.)

-------------------------------------

"Szeretem az illatok, színek, ízek, fények kavalkádját, mindezek harmóniáját, hangulatát.

Szeretem ahogy a vörösbor bíborszínűre festi a pohár falát.
Szeretem egy szép csészéből felszálló kávé gőzének látványát, illatát. Sokszor nem is maga a kávézás a lényeg, hanem a szertartás, és ezt a szertartást körüllibegő hangulat, nyugalom.
Szeretem a csokoládé illatát, ahogy lassan, komótosan kibontom a papírból, és hirtelen megcsapja az orrom, szeretem a csomagolás sercegő hangját, szeretem ahogy a selymes csokoládé lágyan szétolvad a számban. Mennyivel több élményt nyújt lassan, finoman kiélvezni az ízek harmóniáját, mintha mohón, egy pillanat alatt az egészet befalnám, és ezzel éppen a lényeget mulasztanám el.
Szeretem a tea aranyló színét, szeretem a méz édességét." (Z.)

---------------------------------------

Ősi ír áldás

Áldott legyen a Fény, mely rád világít és mely benned van.
Az áldott napfény sugározzon be téged
és melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog, mint kandallók tüze.
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is.
Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított gyertya fénye,
mely a viharban vándorlókat hívogatja.
Áldott legyen a rád hulló lágy eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák
a virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő.
De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,
hogy fényesre és tisztára mossa és sok kis tavacskát
hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje
és időnként egy csillag is.
Legyen áldott a Föld, az egész földkerekség,
hogy mindenütt kedvesen fogadjon
bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld, mikor terhétől fáradtan lepihensz,
és legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
hogy lelked kiröppenhessen fölfelé
és elérje útja végén
az Istent!

----------------------------------------------------------

Garai Gábor: Bizalom

S ha százszor becsapnak és ezerszer csalódom abban,
kinek szívemet, mint álmából a rózsát kitakartam
s ha épp az árul el, kit életemmel fedeztem én,
s ha tulajdon fiam tagad meg,
és ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem barátaim,
s ha megcsal a reménység, s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hizlalja a hála híveimben,
s ha rágalom kerít be - akkor se mondom, hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes hinni az emberben,
akkor se mondom, hogy megélek magam is,
néptelen magányban, mert irgalmatlan az élet.
De csöndes szóval, eltűnődve mondom,
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú, ki-be jár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt a gyöngeség bemocskolt
megtisztálkodva ma betérhet újból,
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem,
nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík,
a múltba porlad a gyűlölet és a gyanakvás,
dühünk lehűl, csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épült,
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

--------------------------------------------------------

"Az ismeretlen...

Ne félj mit hoz a jövő,
Hív az ismeretlen...
Ne félj tőle, magához ölel.
A múlt a hátad mögött,
Távol, messze a rengetegben...
Az idő elsodorta már,
Mint zord szél a falevelet!
S ahogy telnek az évek,
A lélek is felejt.
Lassan begyógyulnak a sebek,
S a fájdalomból nem marad más,
Csak a múló emlékek.
Fagyos szíved kienged,
Az arcodra dermedt könnycseppek
Legördülnek arcodon.
Amíg élsz, addig bízz,
A remény sosem hal meg,
Valahol vár rád egy jobb élet,
Ne keresd, csak várj...
Higgy, bízz, egyszer rád talál! " (G.)

------------------------------------------------------

"Álom határán kettőt kattant éjjel az órád rugója, óriások tapsaként ütköztek össze a mutatók a belém bújt csendben, köszöntve egy égi színjátékot, ahol téged hallak énekelni, téged látlak mindeneken át mosolyogni, ahol a te kezeidbe vájta barázdáit a sorsod, ami ellen lázadni mit sem ért, és te csak mentél tovább örök példaként előttem, de most felébredve, csak fényképedet nézem és várom, hogy megszólalj a kaparászó csendben, hogy visszaadd lelkemnek a szavakat, hogy bár nem kérdezek, te tudd a válaszokat és takarj be foszló álmaiddal, tarts meg a földön és emelj az égbe, maradj velem..." (Z.)

-------------------------------------------------------------------

"Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is.
Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.
Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk. Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyen konyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.
De valaki nem tágít.
Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit. S akkor meg kell látnunk, hogy szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni őt élete értelmében."
(Simon András, grafikusművész)

---------------------------------------------------

"Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel:
- a testemmel és annak minden mozdulatával,
- az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel,
- a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz,
- az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom,
- a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem,
- a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes,
- minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó. "

----------------------------------------------------

"Prológus:

Leült velem szemben, s átnyújtott egy követ. Szív alakú volt. Majd így szólt:
- Van, hogy a kőszív is meghasad.

Remélem, sosem fogom megtudni, milyen érzés ez. Nem, nem a meghasadás. A kőszív.

Mert talán sokkal gyakrabban fáj így, talán sokkal több sebet hordozok, talán tovább tart, míg újra és újra színekbe borul körülöttem a világ, talán így többször markolom a földet térdre kényszerítve, és többször száll az ég felé megtépázott imám, de soha, semmivel fel nem cserélhető csoda az, amit érző szívnek mondunk, de ennél sokkal több.

Most újra mozgásban van. És látja a lényeget. Bárhányszor került a pokol fenekére, nem hagyták magára. Olyan erős kezek tartották a végső megsemmisülés fölött, hogy nincs más választása, csak újra és újra szárnyat bontani, és hálásnak lenni azért, hogy nem engedik, hogy az egyszerűbb utat válassza. A kőszívvé válás útját.

S így, a behegedt sebeim tanítanak, a világom általuk ezerszínű fényben ragyog, térdemet leporolom és arcomat tiszta tekintettel fordítom az ég felé, hogy elmondhassam az Égieknek és Nektek* is: köszönöm, hogy tudok szeretni.

* Nektek, akik úgy ültetek fel vaníliafelhőmre, hogy véletlenül se lökjetek le, ha néha szűk a hely, és akik megmutattátok szerettek akkor is, ha elkóborolt éppen az angyali énem." (Z.)

--------------------------------------------------------------------

"A szívem fölött elsuhant egy árnyék;
Valaki hiányzik, valami fáj még;
valószerűtlen, zord messzeségben
valakit várnék, de el sosem érem.

Valaki alszik; álmatlan álmot.
Nem ismeri még a csodás világot,
amit a szívem nekem teremtett
s álompermettel dúsan telehintett

Valaki moccan. . . álmodik mégis?
Talán mellette ott vagyok én is?
Karjába bújnék, ölelni vágyom,
de távol van tőle az én világom...

Valaki néha nagyokat sóhajt...
valamit suttog... valakit óhajt.
Megszeretgetném, hogyha tehetném,
hogy boldog legyen, csak azt szeretném.

Valaki itt van... álmodom álmát...
én már meglestem az ő világát.
Titkon velem van megint az éjben,
s ajkam a csókját ízlené éppen.

Valaki mégis karjába kapna
egy titokzatos, szép pillanatra.
Valakit hívok, valakit vágyok...
kísértenek most szerelmes álmok.

Valaki elment, de visszavárom.
Nélküle üres az én világom.
Valamit titkon megsúgok csendben:
boldogok lennénk szép szerelemben... "

(Harcos Katalin)

-------------------------------------------------------------------------

Édes kis borzongás, dallamom,
ajkam érdes csengését, hallgatom.
Nem érzem az időt, s áll a világ,
s a hang ritmusa, csoda ország.

Hallgass belém, csak egy pillanatra,
szemed behunyva, ismerj magadra.
Lásd meg, hol dugtalak el ott mélyen,
s élsz velem, bennem s zenémben.

Ha látnád, hogy lelkeddel szeretkezem,
s játszik a kezem, a dal öleli szívem.
Ha éreznéd, hogy ritmusom a te zenéd,
árnyékod körbe táncol, s szeretnéd.

De ahogy a hang meg hal, te halsz vele,
csak álom vagy, s temetlek könnyekbe.
S ahogy jön az este, születsz újra,
bölcsőd s koporsód lett, gitár húrja.

(S. 2011.07.11.)

-------------------------------------------------------------------------------

"A sors annak ad életerőt, aki vállalja a kockázatot. Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy életének egy adott pillanatában megszakítsa a Sorskereke állandó, ciklikus körforgását és megállítsa ott, ahol számára a legkedvezőbb. De ezt a soha vissza nem térő alkalmat fel kell ismerni, ki kell használni, mert az életben csak egyszer adódik. Nagy változások előtt állsz, elkerülhetetlen dolgok elé kell nézned. Karmikus feladataidat fel kell ismerned, meg kell oldanod, és meg kell békülnöd vele. Ez az életfeladatod. Életed kerekének te vagy a mozgatója. Nem véletlenül jutottál erre a pontra, eljött az idő, hogy tovább lépj az eddigi szintről. Meg kell tenned egy fontos lépést, amit eddig halogattál, ne térj ki előle, ez a sorsod, lépned kell." (S.)

----------------------------------------------------------------

Papírlap a vízen

Lassan kúszott a lusta nap az égen, mézcsíkot húzva maga után, otthagyva a távozó pillanatot, mielőtt fejest ugrana az égő horizontba.
Vállamba véres csíkot vájt a keskeny szíj, amin mázsás zsákom kapaszkodik, egy Istentől kapott virág égi jelére vágyva.

Hogy szakadjon százfelé, zuhanva múltból a jövőbe, hiszen nincs már hajnalokon hajamba szárnyat bontó pillangóálom.
Hajóra szállok és koszorúba fonnak az égre kapaszkodó csillagok, még hallom, ahogy szavad elmerül fekete ólomlábakon.

Fekete színt játszó áttetsző vízcseppek között a csönd szele hajtja vitorlám, s a ködbe vesző égő pont búcsúzóul üzen.
Gondolatba csomagol néhány zárójelbe mondott imát, hogy ne féljek az ég alatt, hiszen nem vagyok más, csak szétmálló papírlap a vízen. (Z.)

-----------------------------------------------------------

Ahol a csillagok laknak...

Vannak napok, mikor csillagok közt bolyongok. Milliárdnyi égő fény között, egyedül a bolygóközi térben, feloldódva a láthatatlan sötétségben és nézem a fényesen izzó lelkeket.

Bolyongok ott, ahol a csillagok laknak, belekapaszkodom az üstökös fényébe...
Kapaszkodom, mintha el akarna tűnni a szemem elől, hogy a sosem volt fényködbe vesszen.

Óvatosan lépdelek, nehogy lelökjek egyet az éjszakába, mert visszafestve már nem ragyog úgy a csillagóceán, égő fényei már nem ölelnek szívemre vigyázva, s én csak tapogatózom az ismeretlen égbolt libbenő árnyai között. (Z.)

Ülünk az égi éjszakában, mesélek a helyről, ahonnan utamra indultam, hallgatod minden megtisztult eltévelyedésem, s kezedbe adom a világ fényeit, hogy lásd, milyen végtelenül örvénylik körülöttünk a csend, s lelkedbe kapaszkodnak az elkóborolt szavak, Rád nézek egy verssor mögül, arcomon legördül a könnyed, s lassan - ott, ahol a csillagok laknak - körbezár a magasodó érzelembarikád.

---------------------------------------------------------------------------

"Átkelés

Úgy ültünk egymással szemben, mint két megszeppent kisgyerek. Csak néztél rám, ahogy gombolyítottuk létünk törékenyfényű selyemszálait, vigyázva minden feltekert pillanatra, hogy a csomók ne szakadjanak, hanem kisimuljanak, a fénye ne megkopjon, hanem újra ragyoghasson, a végét pedig ne varrjuk el.

Ülünk egymással szemben. Tenyerem tenyeredben, talpam talpadhoz simulva, lassan összeér vállunk, hídként feszülünk jelenünk és jövőnk között, te megszögeled a korlát hiányzó darabját, én kezemet nyújtom és átkelünk közös hitünkön." (Z.)

-------------------------------------------------------------------------------------------

"Könyv

Tekintetem létem ólomba öntött sorai között bolyong, ahogy visszalapozom a megkopott könyv molyrágta lapjait, kezem meg-megremeg, mert ki akarom tépni a sosem kért szép imákat, hogy ne legyek többé a megénekelt idő láncra vert rabszolgája.
A hófehér lapokra szőtt fekete hálóból egy kiszakadt verssor odaszegezi a gondolatomat egy pillanathoz, mely felemel az ég ködfátyolos útjára, s hagyja, hogy porba hulljak a megsemmisülés puszta gyötrelméért.

Mellettem vagy, s ha félek, becsukod a könyvet.
Kézen fogsz, és elkísérsz a megcsillanó létbe, én felvillanó fény-képként követlek, s ha már nem félek, tudni fogod.
És kitárod újra a könyvet." (Z.)

---------------------------------------------------------------------------------

"Azt játszd, hogy élsz,
Csak szállsz nem félsz,
Játszd, hogy minden áron,
Bárhogy fájjon, élsz,
Élj úgy, hogy játssz,
Kincset találsz,
Érezz és láss,
Mert élsz, amíg csodálsz.

Csak álmot jársz a Földön,
Ez nem örök tánc csak kölcsön,
De van szép szó, és dallam
Az ég is szól, csak halkan,
Bátran élj, ne sírj, ne félj

Azt játszd, hogy élsz,
Lánc nélkül élsz,
Csak játszd, hogy szél repít,
És bárhová elérsz
Élj úgyhogy játssz,
Jár még a tánc,
Érezz és láss,
Mert élsz amíg csodálsz

Csak álmot jársz a Földön,
Ez nem örök tánc, csak kölcsön,
De van szép szó, és dallam,
Az ég is szól, csak halkan,
Bátran élj,
Csak jót remélj

Csak álmot jársz a Földön,
Ez nem örök tánc csak kölcsön,
De van szép szó, és dallam,
Az ég is szól, csak halkan,
Bátran élj,
Ne sírj, ne félj." (K.O.)

Csézy: Csak álom

---------------------------------------------------------

Tánc

...csupa lendület, báj és játék. Szenvedély, kacérkodás. Lopott pillanatok, érintések, apró megcsalások, hogy aztán vissza találj a ritmushoz. Ölelés , perdülés, tekintet és egy illat. Érzed a másikat, lelked szíved önfeledten boldog. Idő megszűnik létezni. Egy ritmus, egy levegővétel, és egy izzadság csepp. Vad játék, hol finom csipke.Finom úr vagy máskor perverz állat. Játszol a zsákmánnyal, de megadod a tiszteletet, mert érzed a másik partnered táncodban. Már nem a szabályok szerint vezeted, érzed, a tied , forrón öleled. Néma csend, együtt lihegtek...(Sz.)

-----------------------------------------------------------

Ősz

...elengedi kezét, mint faág a levélét. Hosszasan néz utána s lassan elvész a tömegben. Ez az élet rendje. Lehet már tudni, hisz a készülődésnek van színe, illata, hangulata . Mint az ősz. Csodás szemeivel belenéz lelkedbe, majd felveszi legszebb ruháját, csendben elfordul tőled, s elmegy. Ott maradsz egyedül mint egy faág, mely egykoron a legzordabb viharnak is ellen állt. Most szomorúan fürkészi a messzeséget, hátha még egyszer, csak utoljára meg pillanthatja azt ami egykoron oly édes terhet jelentett számára. Úgy ment el ahogy jött. Tudtad érezted, hogy jön, és azt is ,hogy menni fog. Még is fáj ez a gyors búcsúzás. Mikor az utolsó levél is lehull, a fa ott áll előtted teljesen mezíttelenül, várja a megtisztulást. Te is várod...(Sz.)

----------------------------------------------------------------

Pillanat

...megfogta a kezem. Éreztem amint a szerelme áramütésként áramlik kezemen át a testemben. Tiltakoztam ellene minden porcikámmal, mert féltem, Féltem a felelősségtől, kötöttségtől, és főleg az igaz érzelmektől. Nem tudtam elengedni. Nem mert jó volt. Egyszerűen jó! Csak Ő meg én, a világ megszűnt létezni. Az ellenállás mely bennem volt teljesen megadta magát. Csak álltunk, én bénán, Ő meg fürkészve szemeimet engem nézve. A tűz amely a szemeiben ragyogott teljesen megfogott. A rabja lettem. Nem tudom meddig álltunk ott némán, bénán,égve, de a nap lassan elfogyott. Egy sóhajtás, bár az idő meg állna. Te is tudod, hogy nem fog, s már Te is más kezét fogod...(Sz.)

---------------------------------------------------------------

„Az élet olyan, mit egy nyári ruha mellénye rövid és céltalan.” (Rejtő Jenő)

„Add meg minden nap az esélyt arra, hogy éledet legszebb napja legyen!”

„Tévedni emberi dolog, de isteni érzés. Néha azonban az ördög szedi be tévedésünk pokoli árát.”

„Nincs elérhetetlen nő, csak ötlettel n férfiak.”

„Mindeni ember lelkében dal van.

És a saját lelkét hallja minden dalban.

És akinek szép a lelkében az ének,

Az hallja a mások énekét is szépnek.” (Babits Mihály)

Szórásképünk akkora, mint egy tizennégyes sörétesnek kétszáz méteren, negyedes szűkítéssel, négyes söréttel. (Vályi István,Totalcar)

„Karkötőtől bokaláncig.”

„Talán te is rájöttél már arra, hogy a világ megváltoztatásához először önmagadat kell megváltoztatnod. Nincs más út.” (Henry Kissinger)

„A legforróbb tűzből jön a legnemesebb acél.”

„Amikor nincs meg a kudarc lehetősége, a győzelem jelentéktelen.” (Robert Harold Schuller)

„nem azért vagyunk felelősek, amit teszünk ,hanem azért is, amit nem teszünk meg. (Lao-ce)

„Mindig le kell küzdenünk a többi ember visszahúzó erejét, amikor nagyobb célokat szeretnénk megvalósítani.” (George Smith Patton)

Elgondoltam, hogy milyen érdekes teremtmény is az ember! Nappal küszködik azzal, ami van; s éjjel pedig küszködik azzal, ami nincs. És ha elmúlik a nap és elmúlik az éjjel, akkor az, ami volt, egészen egyforma lesz azzal, ami nem volt.

A honlap ára ~~78 500~~ helyett MOST 0 Ft.

Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 3
Tegnapi: 5
Heti: 13
Havi: 23
Össz.: 89 415

Látogatottság növelés

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

Viharlady

"... ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: Érted szól!" (John Donne)

Oldalak (menü)

Weboldal bejelentése

Ügyfélszolgálat

http://indavideo.hu/video/Pazar_video_Europa_tortenelmerol

https://www.youtube.com/watch?v=BtwOeoeWhoo Barry White

http://www.flixxy.com/symphony-flash-mob-copenhagen-central-station.htm

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!