011. 01. 01.

BÚÉK!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kívánság....

Hogy legyen erőd akkor is szeretni, amikor úgy érzed, csak Te adsz.
Hogy legyen erőd akkor is mosolyogni, amikor úgy érzed, a fogad törik belé.
Hogy akkor is kitarts, amikor nincs kedved.
Hogy ne zavarjon, ha nagyok a problémáid, hiszen erős vagy és elbírod őket.
Azért, mert ha erős vagy felemelhetsz embereket, ezáltal Te magad még jobban megerősödsz.
Kívánom, hogy legyen erőd félretenni a büszkeséged, ha annak a Valakinek szüksége van Rád.
Kívánok Neked türelmet!
Hogy meg tudj hallgatni másokat.
S hogy meg tudj bocsátani annak, aki nem tud Neked.
Hogy fáradtan is tudj szeretettel és megértően beszélni azzal, akinek szüksége van rá.
Kívánok Neked bölcsességet!
Hogy tudj különbséget tenni, mikor kaptad azért az akadályt, hogy megküzdj vele és mikor azért, hogy kikerüld és más utat válassz.
Hogy felismerd a mindennapok szépségét.
Hogy meglásd a szeretteid fontosságát és szükségességét az életedben, mert minden idegesítő tulajdonságuk Téged épít, akár mint rossz, akár mint jó példa.
Bölcsességet, hogy ne akarj tökéletes lenni, csak törekedj a legjobbra.
A legjobbra törekvés újabb és újabb sikereket, majd célokat eredményez,
s ez maga a haladás.
Hogy a rendszeres célokkal teli hétköznapokban lásd a holnapok nagyságát
és a nagy célok építőkockáit.
Kívánok Neked egy apró mosolyt magunkon.
Kívánom Neked, hogy megtapasztald: a teremtés attól válik tökéletessé,
hogy ismertek a hibáink és számolnak a tökéletlenségünkkel.

S nem utolsó sorban, de kívánom hogy azokkal tölthesd a 2011-es évet, akik szeretnek, és persze nem utolsó sorban kívánom, hogy minden álmod és vágyad, amit kívánsz Magadnak és amit tényleg nagyon akarsz, az valóra váljék!

2010. 12. 29.

A jó pap holtig tanul. A rossz pap pedig a holta után is. Szóval, megint tudtak újat mondani számomra. Ahogy elnézem, nagyon lemaradtam a fejlődés nyomon követésében. Csak ámulok és bámulok. Hümm. Fő az, hogy készséges vagyok az új elfogadására. Naná, hogy!

2010. 12. 25. 

Karácsony napja. Akárcsak tegnap, ma sem volt nagyon megállásom, de legalább látszik a haszna, megszűnt az a káosz, amit a költözés okozott. Csak négy ikeás táskám maradt kirakodás nélkül, de ezt majd csak akkor tudom megszüntetni, ha az elődöm elpakolja az itthagyott holmijait. Tegnap is és ma is főztem. Igaz, csak tartalmas húslevest, de elég is volt. Előkészítettem a holnapi vacsorát, tiramisu a hűtőben. Szomszédasszonyom ma is meglepett, tegnap egy tál kocsonyát, ma egy tányér süteményt hozott. Már előre látom, hogy nem leszek elhanyagolva. 

Boldog Karácsonyt!

2010. 12. 21. 

Lassan sikerül helyrevergődnöm, a sokféle holmi az őt megillető helyre kerül. Csak a telefontöltőmet nem találom. Tudom, hogy jól eltettem, hogy tutira meglegyen. Talán épp ezért nem találom. A francba!! Mindent bonthatok és borogathatok ki...

2010. 12. 18.

Most esett csak igazán a hó! Reggel piacra akartam menni, hólapátolás lett belőle. Késő délutánig volt utánpótlás, hála 'Péternek! Sokat pakoltam, már csak kevés maradt el. Ja, és bekötötte a szomszéd a mosógépemet. Lassan helyrerázódom.

2010. 12. 17.

Hószállingózásra ébredtem, még most is pilinkézik. Jó hír: vékonyodott a felhőtakaró, átsejlik Napocska. Csak fényes korongja látszik.

2010. 12. 16. 

Na, a második éjszakám már másképp alakult. Munka után hazamentem, majd nekiálltam a könyveket tovább pakolni. Hat órakor vacsoraszünetet tartottam, pirítós kenyérre fájt a fogam, nem tartott semennyi percig sem megpirítani a kenyeret. Direkt erre a célra vettem félbarna szeletelt kenyeret. Kilenc óráig folytattam a könyvek rendszerezését, akkor a fáradtság miatt abbahagytam. Gyors zuhany és beleestem az ágyba. Mondanom se kell, hogy nem igényeltem a ringatást, anélkül is mély álomba zuhantam. Hanem másnap reggel volt a gond, öt órakor felébredtem. Az ótvarba! Ez így nem lesz jó. Utálok korán kelni, és mit ád ég, magamtól felébredtem. Ha már felébredtem, akkor folytattam a könyvezést. Hét óra körül kivilágosodott és akkor láttam meg a vékony hótakarót. Mehettem a havat lesöpörni a járdáról. Ugyanakkor iparkodnom kellett, mert fokhagymás lángost terveztem reggelire, és azt csak a piacon tudtam megvenni. Kerülővel mentem dolgozni, így meglett az óhajom. Munka után mentem Mamát köszönteni, vittem egy csokor sárga-bordó rózsát. Utána Papát látogattam, a szokásos "nagyjavításon" tartózkodik. Hét óra volt mire hazaértem.

2010. 12. 15.

Az első éjszakám az új lakásban eseménytelenül telt. Lefekvés előtt még neteztem egy keveset, elolvastam a leveleimet, válaszoltam az arra érdemeseknek, majd bekapcsoltam - tíz percre - az elalváskikapcsolót és már világomat sem tudtam. Reggel úgy ébredtem, mint akit a darálóból húztak ki. Izmaim megmacskásodtak, nem akaródzott felkelni. Mégis amellett döntöttem és jöttem dolgozni. Napocska is átsejlik a vékony felhőtakaró mögül, egyre erősödik fénye. Ő is mellettem van.

2010. 12. 14.

Beköltöztem. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi mindent szedtem össze az évek során. Sokat pakoltam, de még több az, amit el kell pakolnom. Jelen pillanatban olyan a környezetem, mint a háborús övezet futóárkokkal kombinálva. Elfáradtam, na!

Megszámoltam a sarkokat. Előtte még összekevertem egy kevés sót, borsot és paprikát, minden sarokba hintettem belőle egy csipetnyit. Majd összesöpörtem.

2010. 12. 13.

Még egy nap. Reggel úgy ébredtem, mint akit a darálóból szedtek ki. A penzumot pedig sikerrel oldottam meg, mint mindig. A bóvlit kicseréltem - remélem, nem másik bóvlira, mert akkor jaj annak! A bútorszállítás megrendelve, rakodóval együtt. Naná, hogy nem én fogom emelgetni a jószágokat! Délután jön T., egy fordulót megejtünk, de előtte még be kell szereznem a következő ötven darabos tatyókát. Úgy vélem, idáig menetrendszerűen haladtak a dolgok. 

Mint egy tornádó, olyan volt T. Még azt is bepakoltatta, amit csak holnap akartam vinni. Azt sem tudtam, hol áll a fejem, mit és hova tegyek, hogy meg is találjam amikor kell. Hmm. Ráadásul holnap délután hozzák meg a szekrénysort és az ülőgarnitúrát. Bőség zavara áll fenn.

2010. 12. 12.

Még kettő nap.

Délelőtt be kellett mennem a városba, térültem-fordultam, dolgomat intéztem. Utána nekiálltam pakolni, fél órája hagytam abba. Tele a hócipőm. Rengeteget selejteztem, de így is sok minden maradt. Szerintem feleslegesen. No, meg a könyvek. Ettől tartottam mindig is. Kisebb könyvtárra valót gyűjtöttem össze, már nem fért a polcokon, így mindenhova jutott belőlük. Már a századik reklámtáskát is megtöltöttem, de még a feléig sem jutottam. Kivagyok, mint a liba....

2010. 12. 10.

Még négy nap. 

Bolond egy időjárás. Negyedóránként váltakozik kénye kedve szerint. Fél egykor kitisztult az ég, gyönyörű világoskékben játszott, Napocska is előbukkant a felhők mögül, szikrázóan szórta sugarát. Álltam az ablakban és a fény felé fordítottam arcom, fürdettem a fényben. Semennyi perc alatt összefüggő, alacsonyan ülő, döglöttegér-szürke felhő keletkezett jóformán a semmiből, eltakarta Napocskát, szürkébe borította a világot és hópihék kavarogtak a levegőben. Amilyen gyorsan jött, úgy távozott is, most megint kitisztult az égbolt, bár nem teljesen, és Napocskát sem látom. A hókavarás viszoniot elállt. 

Nagyot alakítottunk délután mi, hárman. A három grácia. Munka után kértem tesót, ha ráér, ugorjunk ki a boltba, kellene vásárolnom ezt-azt, meg amazt. Szóval, a spájzot akartam feltölteni, már amennyire lehetséges. Délelőtt gondoltam rá, hogy össze kellene írni, hogy mi az, amit vennem kell, de kettő tételnél tovább nem jutottam. Kezdődött úgy, hogy liszt, folytatódott, hogy olaj, de itt véget is ért a lista. Sebaj, majd ott, ha látom akkor majd eszembe fog jutni, hogy mi az, amit venni akarok. Nagyjából sikerült is. Hazafelé beszóltunk a harmadik gráciának, ha kedve van jöhet bútort (sarokgarnitúrát) tologatni. Nem kellett kétszer mondani. Mire a ház elé értünk már jött is kifele. Szóval, nekiálltunk először a könyves szekrényeket áthelyezni, majd ketté vettük a sarokgarnitúrát, mert kétrészes volt. Igen ám, csakhogy a szobaajtók nem szokványos ajtók, hanem harmonikaajtók, ezáltal arasznyival szűkebbek, mint a hagyományosak. Minden irányban megforgattuk a sarokgarnitúrát, de sehogy nem akart kiférni a z ajtón. Odáig jutottunk az ötletelésben, hogy a hamronikaajtót kellene valahogy kiszedni a helyéről, mert máskülönben nem boldogulunk. Sőt, majd kedden sem fognak boldogulni a szállítók, ha hozzák a szekrénysort és a bőrgarnitúrát. Tiszta egy burleszk volt, amit műveltünk a harmonikaajtóval és a sarokgarnitúrával, de a végén mégis sikerült egyik szobából átvinni a másikba. Arról még nem is szóltam, hogy a kisebbik fele ágyneműtartós. És azt a darabot egy ideig az oldalán pihentettük, és az átok egyfolytában szétnyílott. Önállósította magát a piszok. Egyikőnknek mindig figyelni kellett, hogy mikor mozdul meg a rugó, és gyorsan összefogni az alját a tetejével, mielőtt teljesen kinyílik. Mondom, hogy merő egy burleszk volt az egész. De a végén mi voltunk a győztesek, mert minden a tervezett helyére került. Még a tv-t is bekapcsoltam amíg kilihegtük magunkat. Ja, és előkerült a mikrohullámú sütő, a kenyérsütő és a kenyérpirító is. A porszívót nem bontottuk ki, azt majd kedden. A vasalóra viszont nem emlékszem, pedig azt is vettem. Vagy csak elkerülte a doboz a figyelmemet. A hajszárítót a fürdőbe száműztem, annak ott lesz a helye. Azt hiszem, semmit nem hagytam ki.

2010. 12. 09.

Még öt nap. 

Mint a mérgezett egerek. Mindenki a mai napon akar valamit tenni. Most, amikor reggel kilenc óra óta leszakadt az ég, de úgy, hogy ihajj! Mostanra csendesedett a szél,  csak a hó kavarog a levegőben. Ha minden igaz, délutánra lesz netem. És bekötik a tv-t is. Délelőtt, amikor a legjobban fújt és esett, akkor jött az értékbecslő. Megy eeeeeez, mint a karikacsapás!

2010. 12. 08.

Még hat nap. 

Nekiálltam a pakolásnak, sikerült három masszív zsákot megraknom. Mára elég is volt.

2010. 12. 07. 

Akár már ma is, ha összepakoltam volna... Azt hiszem, munka után nekiállok. Lesz mit. Víz, villany, gáz átjelentve, net+tv megrendelve. Lakásbiztosítás megkötve. Postaládikát kell még beszereznem.

2010. 12. 04. 

Most már biztos a tizenötödike. Ha törik, ha szakad....

2010. 12. 02.

Változatos időjárásban volt részünk a mai nap folyamán. Kezdődött a tegnap esti ónos eső maradékával, kicsit később esővel folytatódott, majd délután hódara lepett meg bennünket. Úgy kopogott, mint a puskagolyó! Kicsit korainak tartom ezt az időt, elvégre december másodikát írunk - még. Mi lesz akkor januárban és februárban???

2010. 11. 30. 06202337764

Nabasszus, holnapra intenzív havazást, havasesőt és ónos esőt is jósoltak. Ez gyönyörű lesz.

2010. 11. 29.

Majd elfelejtettem. Pedig nem akármi esemény volt ám! Mindez történt szombaton délelőtt, az Örs Vezér téri IKEA áruházban, nyitás után fél órával. Nyitásra mentem, mert azt tanácsolták, hogy akkor még kapok x terméket, de lehet, hogy félórával később már nem. Szóval, nyitáskor már ott álltam többekkel egyetemben, vártam a "szezám tárulj!" varázsigét. Kevés várakozás után elhangzott, én célirányosan vettem lépteim, megtaláltam a keresett terméket, sárga tatyókámba pakoltam, majd irány a pénztár. Még kevesen álltak sorba, talán a harmadik voltam a sorban. Hamar rám került a sor, a pénztáros hölgy gyorsan leolvastatta a kódolvasóval azt a pár terméket, kártyával fizettem, eddig minden simán ment. Hanem innentől kezdve bonyolódott ám a manőver! Visszakaptam a kártyámat a nyugtával egyetemben, majd megcsörrent a telefonom sms szignálja - azonnal jelez, ha pénzügyi tranzakció bonyolódik a kártyával -, és hab a tortán, odalépett hozzám egy fiatal biztonsági őr, hogy működjek vele együtt, mutassam meg a táskám tartalmát, belekukkantana. Közben pakoltam volna a terméket a papírtasakba. (Futni is, szarni is, meg egy helyre is potyogjon - hát, nem ment.) Summa summarum, a pénztáros háta mögött, a fém pulton maradt a pénztárcám, benne annyi forinttal, amennyit soha, de soha nem tartok magamnál. Most is csak azért, mert sokat kellett fizetnem, de nem átutalással, hanem készpénzzel. Amúgy soha nincs nálam tízezer forintnál több készpénz. Volt olyan is, hogy csak egy ötszázas lapult a tárcám mélyén, mindenhol kártyával fizettem. A fiatal biztonsági őrnek megmutattam a táskám tartalmát, és mivel jól végezte dolgát, adtam neki egy Delfina csokit. Meg is lepődött, előszörre nem is akarta elfogadni. Én meg, mint aki jól végezte dolgát kisétáltam az áruházból, át a metróhoz, majd villanyossal haza. Mindez szombat délelőtt tíz óra és tíz óra negyven perc között zajlott. Délben indultam a boltba, mindenfélét pakoltam a kosárba, beálltam a pénztárhoz a sorba. Rám került a sor, vettem volna elő a pénztárcám, hogy fizessek. És nem találtam. És egyből tudtam, hogy csak az ikeában hagyhattam el. Nem tudtam az árut kifizetni, kértem a pénztáros hölgyet, hogy tegye félre, nemsokára visszajövök érte. Vágtáztam föl a lakásra, bekapcsoltam a gépet, rákerestem az ikea honlapjára, bizony nem találtam telefonszámot. Nem is idegesítettem magam tovább, úgy döntöttem, hogy személyesen többre megyek holmi telefonhívásnál. Közben lánykám keresett, hogy mikor viszem végre az ebédjét, mert már éhes. Mondtam, hogy mostanában bizony nem kap ebédet, mert megyek vissza az ikeába a pénztárcámért. Lánykám elhűlt, de egyből kérdezte, hogy odatelefonáltam-e? Mondtam, hogy nem találtam a számukat és inkább felkerekedtem. Több se kellett lánykámnak, mondta, majd ő odaszól. Így is lett. Pár perc után csörög a telefonom, nagy lelkesen mondja, hogy megtalálták, menjek nyugodtan, odaadják. Csak ekkor fogtam föl, hogy nekem mekkora mázlim van. Akkor a tárcámban több, mint százhetvenezer forint volt. Meg az összes iratom: személyigazolvány, lakcímkártya, jogosítvány, adókártya, TB kártya, bankkártya, különböző belépő- és kedvezménykártyák. Ha mindezt mégegyszer csináltatnom kellene....

Azt hiszem, tartozom Szent Antalnak némi apróval.....

2010. 11. 22. 

Valami Isten barma megtalált és rám testálta a "domina" szerepet. Kis híján hátast dobtam. 

Most inkább aludnék.

2010. 11. 18.

Most egy kicsit visszavetődött a lendület, megtorpantak a dolgok. Az egyik visszakozott, de meggondolta magát. Kár volt. Szerintem volt egy kis szándékosság is benne. Akkor, abban a minutában kellett volna szaván fognom. 

Most már mindegy...

2010. 11. 15. 

Ma ékes példáját mutattam be annak, hogyan kell (lehet) kettő óra alatt félmillió forinttól megszabadulni. Még jó, hogy Boszikám mellettem volt - visszatartó erőnek. Hurrá. És még nem értem a végére...

2010. 11. 10.

Még mindig nem jött vissza az íráskényszerem. Ennek ellenére mégis tollat ragadtam, mert találtam egy frappánsat, amit ide le fogok írni.

Samplex axiómája

A rádiótelefon az ördög találmánya: fekete színű, aljas, követelőző és az ördög tudja, hová tettem.

2010. 11. 08.

Tegnapi kirándulásunk kalandosra sikeredett. A Sziklakórház látogatását terveztük. Igenám! Csakhogy a 4-6-os villamost pótló buszokat nem engedék rá a Margit hídra, mert a végső terhelést tesztelték a sokszámú, bazi nagy kamionokkal. Ezért kerülővel tette meg a busz az utat, naná, hogy nem értünk oda óra kerekre. A Batthyányiról visszavettük a kanyart, elmentük a törökhöz egy borjú gyrosra - isteni finom volt! - és természetes, hogy a következő kerek órára sem értünk föl a Várba. A harmadikat kiböjtöltük. 

Csakazértis!

Az orgonavezetés nem jött össze. Azt hiszem, ezt a programot 2011-re halasztjuk.

2010. 11. 06. 

A reméltnél jobban haladnak dolgaim. Minden irányból pozitív jelzéseket kapok. Nem hiába állítottam át gondolkodásmódomat és életvitelemet pozitív irányba. Lassan beérett a gyümölcs. 

Holnapra Parlament és Sziklakórház látogatást terveztem. Majd kiderül, hogy mi valósul meg belőle.

2010. 11. 02.

Ma reggel határoztam el, hogy csökkentem az édességfogyasztás mértékét. És erre mit ád Isten? Kaptam egy doboz Merci-t. Így legyen az ember lánya vallásos. Így tartsam be a fogadalmat. Ááááááááááá.......!!

2010. 10. 29.

Nem hiába mondják, hogy bolondnak áll a szerencse. Ezek szerint bolond vagyok. Kitöltöttem a HVG tesztjét és nyertem egy Toshiba ajándékcsomagot. Én, aki még nem nyert semmi ilyesmit, legfeljebb tapasztalatot. Az előbb küldték az értesítést, hogy hol és meddig vehetem át.

Uramisten, mit kezdek egy kettőször három méteres, öt centis lapos tv-vel???? Vááááááááááááááááááá.......

2010. 10. 28.

Aludtam egyet a tegnapi napra. Még most sem merem elhinni, hogy sikerül - még nem írhatom azt, hogy sikerült - végigvinnem az elkezdettet. Hogy egyáltalán sikerül a végére érnem ennek az egész cirkusznak. A szándékos időhúzásról már nem is beszélek. Jó halál lenne egyesekből. Alkalomadtán az egyik illetőt fogom felkérni erre a státuszra. Kiérdemelték. A "jövő héten" kifejezés náluk minimum 30-35 napot jelent.

A visszalévő időt akár féllábon állva is kibírom....  

És süt Napocska! Ráadásul hétágra!

Amikor jó lenne, hogy haladjon az idő, akkor bezzeg ólomlábakon jár...

2010. 10. 27. 

El sem merem hinni, de most úgy néz ki a helyzet, hogy 2-4 héten belül megkapom a pénzt! Akkor már csak egy kis kölcsön kell hozzá, kis pénzmagocska és meg tudom venni azt a másikat. 

Váááááááááááá....!!!!

Egy órával ezelőtt beszéltünk az ex-szel, egészen normális hanghordozásban. Semmi kaffogás, vakkantás, emelt hang, másik lerohanása, kiabálás, veszekedés.... Nem is értem, eddig miért nem tudott normál hangnemben beszélni velem?? Miért volt muszáj a testi fölény mellett verbálisan is lehengerelnie engem? És mindezt több, mint 15 (igen, jól írtam, tizenöt!) éven keresztül?? Hogy rogyott volna össze...! Holnap feltétlen meg kell kérdeznem, hogy mennyi az átfutási idő, amit még ki kell várnom.

2010. 10. 21.

Váááááááááá...!! Ez nagyon gyorsan ment! Fél kilenckor néztem meg az egyiket, majd fél tízkor a másikat. A második mellett döntöttem, minden szempontból egy-két fokkal jobb minősítést kapott, mint az első. Alig, hogy visszaértem, jött a telefon, hogy jövő héten aláírhatnánk a szerződést, de addig nézni kellene egyet. Mondtam, hogy fél órával ezelőtt ki- és megnéztem egyet. 

Tényleg tetszett. Egy erdélyi származású néni lakott benne. Teljes bútorzattal, felszereléssel, cókmókkal egyetemben. Ahogy az élére vasalt hófehér lepedők, ágyneműk, etc, és zsebkendők katonásan elrendezve az intarziás - talán száz évesnél is több - szekrényben, az magáért beszél. A szintén intarziás vitrines szekrényben a kristálypoharak, a bordó-arany mintás herendi teáskészlet. Vagy az előszobafalon a faragott kaszniban a bimbamos óra. Mindenhol tisztaság és rend, mintha még mindig visszavárná a volt lakóját....

2010. 10. 20.

Napok óta esik ez az átok eső. Az útmenti árkok színültig tele csapadékkal, a talaj ingoványosra ázott, minden csupa lics-pocs és sár. Hogy én hogy utálom ezt az időt, azt elmondani sem lehet. Még csak délután három óra, de már alkonyati sötétség telepedett a városra. Fel kellett kapcsolnom a villanyt, mert félhomály uralkodik a szobámban- Pedig én a fényt szeretem, világosságot és a meleget. Ez az, ami nincs.

2010. 10. 11.

Nem szokványosan indul a mai nap, a befejezése is hasonló lesz. Remélem.

2010. 10. 10.

Láthatatlan kiállítás. Hűűűűűűűűűűűűűűűűűű............ Életemben összesen nem tapottam-tapogatóztam és topogtam annyit, mint abban az egy órában azon a száznyolcvan négyzetméteren! Megrázó volt.

2010. 10. 07.

Elfogyott az íráskényszerem, nem is írtam már jó ideje. De most megint történt valami, ami miatt tollat ragadtam. Kisütött Napocska, derűt és vidámságot hozott magával. 

Befelé jövet a piacon jöttem keresztül, jókora fokhagymás lángost vettem reggelire - igen, fokhagymásat! - és a parkoló felé vettem az irányt. Ekkor láttam meg. Egy áruszállító furgon szélvédőjén, a bal alsó sarokba volt kirakva egy 'rendszámtábla', melynek bal oldalán az EU-s csillagok virítottak, azt egy felirat követte: "NŐI PRÓBAFÜLKE". Egyből fülig ért a szám. 

Az ilyent nem lehet kihagyni....

2010. 09. 27.

Egy valamit nem sosem értettem, és most sem értem. Mijafaszé' kell erőltetni olyasmit, amit saját maga sem akar?

2010. 09. 24. 

Már le kellett volna írnom, de elmarad. Jöjjön hát.

Reggel nagyon bizarr álmom volt. Lakodalom utáni nap délutánján történt. Nem tudom, hogy hol, ennek nem volt jelentősége. Szüleim is jó tíz-tizenöt évvel fiatalabbak voltak. Mentem volna haza a három óra negyvenötös busszal, és már fél négy volt, mire megtaláltam a táskáimat. A válltáskámat, a vászontáskámat és egy nylon szatyrot. A ruháimat aznap reggel elvitték kimosni a "többivel együtt", és délutánra sem találtam meg. A nylon szatyorban fogalmam sem volt, hogy mi van, nem is nagyon érdekelt. Elbúcsúztam, de nem tudom, hogy kiktől és elindultam a metróállomás felé. A földfelszínen volt, deszkából készült tákolmány, amit olajos fűrészporral tartottak tisztán, emiatt sötétbarna színű volt a padló, sőt a deszkafal is. Az ellenkező járatokat vékony deszkából eszkábált fallal választok el, keskeny, kb. 40 centis átjárót hagytak rajta, ami legalább hatvan centi magasan kezdődött, de sem lépcső, sem létra nem vezetett fel odáig. Normál alkatú ember épp hogy át tudta préselni magát rajta. Fél négykor indultam el, és mire odaértem, a mertró pont akkor ment el. Leültem az innenső oldalon a deszkapadra, és kevés bámészkodás után rájöttem, hogy nekem a másik oldalra kell átmásznom, mert onnan megy az a járat, amelyik a buszhoz visz. Nagy nehezen átszuszatoltam magam, mire észrevettem, hogy a válltáskám és a vászontáskám a túloldalon maradt. Visszamásztam érte, közben elment a következő járat is, már óra negyvenet mutatott az órám, és a buszindulásig volt még kerek öt percem. Mondogattam magamnak, hogy nem fogom elérni a buszt, pedig el kellene. A következő metrószerelvény késett, és már ötven volt, mire beért az állomásra. Loholtam fel a buszhoz, de az addigra már elment. Tehetetlenül álltam a megállóban, és arra gondoltam, hogy tuljadonképpen holnap reggel is hazamehetek. Ekkor szólalt meg a telefonom, így ébredtem hat óra huszonöt perckor. 

Mosómasa nemsokára lejár, portörléssel végeztem, jön a porszívózás. Megy eeeeeeeeeez!

15,30-ra végeztem a betervezett házimunkával. Nem csoda, mert fél órával előbb hazaértem, annyival előbb keztem hozzá. Már csak az édességek vannak hátra: tiramisu és somlói galuska. Szusszanok egy kicsit és folytatom. Ennyi lazítás nekem is jár!

Végeztem a mára kiszabott penzummal, hűtőben pihennek a nyalánkságok. Holnap már csak enni kell...

2010. 09. 20. 

Bocs, hosszú volt a hétvége, nem jutottam el az írásig. Az utóbbi időben alábbhagyott az íráskényszer, pedig volt és van is miről írnom, mert zajlottak az események. Csak éppen kedvem nem volt, később már időm sem. 

[21:40:34] Bogyoró: http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:uLklnU3PISAJ:budapest.olx.hu/shine-event-kft-1132-budapest-vaci-ut-46-a-3-2-iid-14583627+Shine+Event+Kft.&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu

2010. 09. 14. 

Régen nem jutottam az íráshoz, de ezt most muszáj rögzítenem.

Délben végeztem a munkám egy részével, vonattal kívántam folytatni utamat. Megyek ki a vasútállomásra és azt látom, hogy a forgalmista indítani akarja azt a masinát, amellyel utazni szándékoztam. Fél tizenkettő előtt pár perccel történt mindez. Információm szerint - mint utólag kiderült, hogy téves - a vonat indulási ideje óra harminckor lett volna. A francba! Odaszóltam a forgalmistának, hogy már indítja a vonatot? Mire ő: huszonhét van. Már nagyon formáltam a pengős malacos lebaltázást, mire gyorsan hozzátette, a vonat indulási ideje huszonötkor van. De nekem nincs jegyem! Nem probléma, jöjjön, szólt a kalauz, ha beértünk a városba, vesz egy jegyet és majd azt kezelem! Így is történt. Jegy nélkül utaztam, a célállomáson kértem egy jegyet, a pénztárosnak csak annyit mondtam, hogy a kalauz kisasszonynak adja oda. Kistányér szemekkel nézett. Mire megszólalt volna addigra a kalauz már kérte is tőle azt a jegyet....

Hát így jártam...

2010. 09. 09.

Régen jutottam hozzá, hogy írjak ide akármit is. Vagy időm, vagy kedvem nem volt. Mindegy.

Hétfőn este nem húztam az ágy lábára zoknit, ennek következétben kedd reggelre megnáthásodtam, megfájdult a fejem, orrom és fülem eldugult, szemem könnyezett - mindkettő - a torkom bepirosodott, kirázott a hideg. Szerdán fokozódott minden bajom, meghalás határára tévedtem. Azóta javult valamicskét az állapotom, de még nem az igazi. És holnap reggel útrakelek.

2010. 09. 07.

Oldal: Napló 10/9-10-11-12
Viharlady - © 2008 - 2026 - viharlady.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat