Folytatódjék...

 

 

2012. 04. 30.

Kirándulós napot tartottunk, el is fáradtunk. Ebben a kánikulában vízparton kellett volna lennünk, nem a flaszteron. De így is jól alakult a program, szavam sem lehet. Minden kívánságom teljesül, még a ki nem mondott is. Köszönöm, köszönöm, köszönöm...

 

 

2012. 04. 29.

Éjjel egy órára értünk haza. Ahhoz képest, hogy öt és fél órát mondtak az útra. No comment. Korán indultunk, de előtte bepakoltuk az autóba az enni- és innivalókat, hogy menet közben is tudjunk nassolni. Sütöttem pogácsát és túrós rétest, készítettem szendvicseket, raktam el gyümölcsöt és egy kis édességet is. Vizet, cappyt, kávét, tejet, cukrot, poharakat, kanalakat, istennyilát. Már a határon volt egy kis incidens, amit semennyi perc alatt megoldottunk. Utána kell néznem annak a fránya igazolásnak, hogy kinek van igaza. Aztán rátértünk a horvát útra, ami eleinte több kanyart tartalmazott, mint egyenes. Erre mondják, hogy százon kétszázat. Sorra hagytuk el a falvakat, melyek kihaltnak tűntek, mert egy lélekkel sem találkoztunk. De autóval sem. Talán az ötödik faluban jártunk, amikor egy derékszögű kanyar után kirebbent az út közepére egy tyúk, majd közvetlen utána egy kakas, és ott az orrunk előtt, az út kellős közepén megbúbolta. Padlófék, két lábbal, az autó orra majd' az utat szántotta. A kakas meg vidáman búbolt, nem zavartatta magát. Mi meg dőltünk a röhögéstől. Még egy óra múlva is ezen kacarásztunk. Térkép szerint haladtunk, de éreztem, hogy ezen az úton nagyon soká fogunk a célunkhoz érni. Nem beszélve arról, hogy a bosnyák határon kell haladunk cca harminc kilométeren át. Azt megelőző városban útfelbontás miatt hosszú várakozás után eltereltek bennünket, jó messzire. A várost elhagyva főútvonalon haladtunk, majd a bosnyák határ mentéhez érve elfogyott alólunk a beton út. A szó szoros értelmében lementünk a térképről, murvával felszórt földesúton döcögtünk. Ha már döcögünk, akkor tartsunk egy kis technikai szünetet. Erdő mellett álltunk meg, olyan helyen, ahol az erdőbe vezetett egy lénia. Az erdő széli fára kiszögeltek egy táblát, melyen egy koponyát kereszteztek csontok, feliratként mina szerepelt. Elsőre nem kapcsoltam, így pár méter mentünk a lénián befelé és elvégeztük kisdolgunkat. Már elindultunk, amikor közölték, hogy azon a táblán aknára hívták fel a figyelmet. Gyanakodnom kellett volna, ugyanis előtte nem sokkal meséltem, hogy a háború után még sok terület maradt aláaknázva, amit azóta sem mentesítettek. Sok helyen nem ajánlatos letérni az útról, mert könnyen aknára léphet az ember. És erre, tessék! Majdnem leszédültem. Sok időt elvesztegettünk a kerülőkkel, az úttalan utakon való döcögéssel, mire rátaláltunk az egyenes útra. Na, onnantól kezdve elejét vette a száguldás. Elég későn értünk a Plitvice jezera kettes kapujához, de nem maradtunk le semmiről. Jegyet vettünk, majd átkeltünk a hídon és megcéloztuk a hajókikötőt. A történet innen képekben folytatódik. És még nincs vége...

 

 

2012. 04. 28.

----

 

2012. 04. 27.

Fényesen indult a reggel, Napocska (és más) simogatására ébredtem. Ezt kérem minden reggel! Ennek következtében épp, hogy el nem késtem a munkámból. Jobban mondva csak kicsit késtem el. Ma már péntek, hét utosó munkanapja. És Freya nap. Nekem minden nap Freya nap... És itt a legújabb meglepetés, ötletekben nincs hiány: egy doboz virág alakú fürdőpehely, levendula illatú. Estére kipróbáljuk. Navégre, kisült az utolsó is: öt tepsi apró pogácsa és egy tepsi túrós rétes. az állóképességem, megfájdult a derekam az egyhelyben toporgásban. Nem lesz ez így jó. Összepakoltam a legszükségesebbeket, de tuti, hogy valami "fontos" itthon fog maradni. Nem kellene ekkora hűhót csapni, de mindig akad valaki, akinek ...

 

2012. 04. 26.

Csak kétszer vesztünk össze a paplan végében az éjszaka folyamán. Amint kinyújtózkodtam, Isten Átka is nekifeszült, nem engedett a territóriumából egy centit sem. Ugyanis összeér a fekhelyünk. Nagyon is. Már kigondoltam, hogy hova helyezem át az alvószőnyegét. Ami meglepő volt, az az, hogy reggel öt órakor kikéretőzött a szabadba. Ezt azzal jelezte, hogy a paplan felett lévő alkaromat megérintette a mancsával. Éppen csak, hogy megérintette. Mint amikor egyik ember megérinti a másik karját, hogy ugyan már, figyelj rám. Tartottam attól, hogy kimereszti a körmeit és végigszántja a karomon, jó szokása szerint. De nem. Kezd alakulni a dolog, talán nem bontja le a lakást. Úgy lesz jó, ahogy a gyerkőcök elgondolták. Térképek és információk már a birtokunkban, most már csak az indulás van hátra. Imádom ezt az állapotot, és téged is IMÁDLAK!

 

2012. 04. 25.

Alig múlt nyolc óra, és úgy elsötétedett, hogy villanyt kellene kapcsolni. De nem teszem. Amikor jöttem befelé akkor még semmi szokatlant nem vettem észre. Nem sütött Napocska, de sötét se volt. Sötétszürke felhőtakaró ül a háztetőkön, nagyon lóg az eső lába. Már nem lóg, mert leért. Navégre, erre vártam! Elállt az eső. Felszakadozott a felhőtakaró, mindjárt világosabb a szobám és Napocska keresi a rést, ahol lelőbújhatna. Elő is bújt, és még most is látható, de már nyugszik. Isten Átka elfoglalta a helyét... Finom vacsorát kaptam, gondoskodtak róla. Köszönöm...

 

2012. 04. 24.

Ismét gyönyörűen süt Napocska, visszatér a jó idő. Már alig várom! Reggel sikerült Isten Átkát kicselezni, a reggelijét közvetlen ajtózárás előtt kapta. Így biztos lehetek abban, hogy nem zárom be a lakásba, úgy, mint tegnap. Pedig visszamentem és körülnéztem, de jól elbújt a kandúr, még véletlenül sem láttam meg. Aztán délután mint a puskalövedék, úgy vágódott ki az ajtón. Hála 'Péternek, nem csinált kárt. Ellenkező esetben formás lábtörlő lesz belőle, ezt tutira beígértem neki. Mint a nyári villámcsapás... Ehhez nekem is lesz egy-két szavam. Nem hagyjuk annyiban, igaz? Köszönöm a szép estét, köszönöm, köszönöm...

 

2012. 04. 23.

Valamikor hajnalban esett az eső, még most is vizes a járda, a virágok kaptak egy kiadós öntézésre valót. Isten Átka bundája is vizes volt amikor magamhoz emeltem. Nagyon éhesnek tűnt, mert csak a tányérját stírölte és nyávogott, szeretgetni sem hagyta magát. Most már hétágra süt Napocska. Napfényes szép napunk legyen! Mindenki megbolondult, ergo, beindult a mókuskerék. És még fokozzák is. Megáll az eszem! Ebből a napból elegem van. Merre vagy? Mikor jössz haza? ...

 

2012. 04. 22.

Igen, pontosan így képzeltem el. Ezt szeretném továbbra is, és minden mennyiségben! Így kezdődjön és folytatódjon minden napom! Csak így, egyszerűen: köszönöm! Igazi áprilisi időjárás van ma. Ötpercenként váltakozik, beborul, záporzik és kisüt Napocska. Ebben a sorrendben. Finom volt a vacsora, köszönöm szépen! IMÁDLAK!

 

2012. 04. 21.

Pont a legrosszabbkor kapcsoltam. Most egy kicsivel jobb a helyzet, de még mindig nem a legjobb. Reggel szép időre ébredtünk, Napocska bearanyozta szobámat, melege cirógatott. És más is. Már úton vagyok, viszonylag sima terepen, szemben most éppen a tihanyi apátság épülete látszik, no meg a Balaton. Lassan eltakarják a dombok a látványt. Köszönöm, köszönöm, köszönöm... Egyszerűen imádlak! Rögvest Regölybe érek. Kilencre haza is értem. Jár a vállveregetés! A mai napért különösen imádlak! Nem győzöm elégszer mondani és tudom, hálás vagy érte.

2012. 04. 20.

Fényesen indult a nap, és Isten Átka rátett egy lapáttal. Spongyát rá. Adtam enni a jószágnak, hangos dorombolás és dörgölődés volt a válasz, ami jó jelnek számít. Mára szép idő ígérkezik, legyen is, mert a délutáni programunk szabadtéri. Az előbb nekiálltam egy egyszerű feladatnak, ami a megoldás során bonyolódott és kiderült, hogy mégsem annyira egyszerű. Így szép az élet! De azt már nem szeretem, ha a szürkeállományomat rongyolja. Már dél és vége a munkanapnak és jön a jól megérdemelt hétvége. Süt a nap és szemetel az eső. Még át kell néznem a jegyzeteket. Isten Átka nagyon türelmetlen. Kiváncsi leszek a holnapi napra.

 

2012. 04. 19.

Tényleg április van. Bolondos április. Amikor jöttem befelé még sütött Napocska, most megint elfelhősödött. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy észrevegyem a változást. Nem tehetek róla, imádom Napocskát. És téged is imádlak! Most nagyon megsimogatnálak, oda-vissza, tetőtől talpig. Várnunk kell estig. Kibírod addig, ugye? Ki kell bírnod... Már megcsináltam a salátát, a hűtőben érlelődik, az eper pedig irul-pirul. És még Isten Átkát is megvacsoráztattam. Állandóan a lábam alatt sertepertél, egyszer tuti, hogy rá fogok lépni. Nem akarattal, de rálépek. Akkor lesz majd nyivákolás! Saláta elfogyott, gyümölcs maradt egy kevés...

 

2012. 04. 18.

Ma sincs sokkal melegebb, mint tegnap reggel. Már kezdtem hozzászokni a jó időhöz, élveztem a napsütést, fényt, a meleget, a... szóval a jó időt. Most meg tessék. Ma reggel is gondolkodtam, hogy melyik felsőt vegyem elő. Isten Átka már várta az ajtónyitást, bevágódott a lakásba, járkált fel és alá, nehezen akart rátalálni a helyére. Kénytelen volt kivárni amíg felöltözöm, és csak utána kapott enni. Kezd felszakadozni a folyamatos szürkeség, világosabb a világ. Remélem, lesz jobb is. Lett. És lassan vége a napnak. Telepítettem a kütyüt, de csigalassú. Ez így nem lesz jó.

 

2012. 04. 17.

Indulás előtt erősen gondolodtam, hogy elő kellene venni a dzsekit. Semmi jó idő nincs, szürke a világ, ráadásul fúj a szél. Még azt a tíz fokot sem érzem, ami van. Reggeli ajtónyitáskor Isten Átka lövedékként robbant be a lakásba. Inkább fázott, mint éhes volt. Körbejárkálta a lakást, majd feltelepedett a kanapé háttámlájra. Megkérdeztem, hogy ő akar lenni a negyedik díszpárna? Erre nagy komótosan lemászott a szőnyeggel bélelt helyére. Azonmód összegömbölyödött és éktelen dorombolásba fogott, később elaludt. Egészen addig, amíg ki nem nyitottam a külső ajtót, indulván, hogy enni adjak neki. Hát nem a lábam alatt sertepertélt? Kis híja hanyatt nem estem. Rászóltam, erre megsértődött. Kandúr az Isten Átka. Meghagytam neki, hogy nincs csavargás, az ajtó előtt várjon haza. Mintha konszolidálódott volna az időjárás, gyengült a szél, talán nem fagyok meg hazáig. De előtte még boltba is kell mennem. Valamelyest enyhült az idő, mert nem fagytam meg, sőt, kimelegedtem a nagy igyekezetben. Isten Átka már nagyon várt, előbb beért az ajtón, mint azt rendesen kinyitottam volna. Karcsú a jószág.

 

2012. 04. 16.

Bekövetkezett a csoda! Hajnali öt órakor Gergő munkába menet megtalálta Isten Átkát és bevitte Vikihez. Hat óra tizenöt perckor szomszédasszony csörgeti a telefonomat. Nagy sokára felébredtem, és furcsának találtam, hogy nem az ébresztő szól, hanem a telefon. Nem is vettem fel elsőre, kellett pár másodperc, mire eljutott a szürkeállományomig, hogy szomszédasszony a hívó. Gyanakodnom kellett volna, de ébredés előtt teljesen üres volt az agyam, semmire nem gondoltam. Szóval, rám csörgetett és mondja, hogy karjaiban tartja Isten Átkát,  a távolban töltött hosszú hétvége után - csütörtök estétől kezdődően - hazatért. Kissé parfüm illata van, mert előzőleg Gergő is megölelgette. Azt sem tudtam hirtelenjében, hogy fiú vagyok, vagy lány. Eltelt pár perc, mire összekaptam magam és átmentem. Addigra a jószág összeugrándozta az udvart, beszaladt a garázsba, majd vissza az ajtómhoz, aztán ismét a garázsba. Szólongattam, de a beste lelke csak ugrándozott a maga kedve szerint. Azonmód fogtam a macskakonzervet, kinyitottam és kikanalaztam a reggeli adagját Isten Átka tányérjába. Beburkolta a jószág, majd beóvakodott a lakásba, kiszemelte a szőnyeggel bélelt helyét a kanapé sarkában, felugrott a helyére, kétszer körbefordult, majd letelepedett. Összegömbölyödött, a mellette lévő szőrös macit magához húzta és éktelen dorombolás után elaludt, mint aki jól végezte dolgát. A tévé hangja sem zavarta, sőt, édesdeden aludt a halk zaj mellett. Szóval, jól indult a hétfő reggel. Már mindannyian lemondtunk róla, hogy valaha is előkerül Isten Átka. És megjött. És nincs semmi baja, soványnak sem tűnt. Valószínű, hogy gondoskodott magának étekről, mert jó egerésző. Ámen! Délre alaposan lehűlt a levegő, fázósan mentünk ebédelni. Remélem, hogy Isten Átka délutánig nem tűnik el. Dehogy tűnt el! Inkább elpártolt a szomszédasszonyhoz. Jó sora van a macseknak. Kapott vacsorát, utána megdajkáltuk. Reggel folyt. köv. Mára ennyi elég is volt, igaz?

 

2012. 04. 15.

Rosszabb időre számítottam és jobbat kaptam. Még délelőtt lekaszáltam a kertben a füvet, az udvart elvállalta a szomszédasszony. Egészen jól elvagyunk, szinte kiegészítjük egymást. Semmi felesleges munkát nem végzünk, egymás hasznára vagyunk. Jó ez így. Szép az élet, csak sokáig tartson! Hát, így jártam. Tényleg messze van Debrecen. Lélekben leginkább.

 

2012. 04. 14.

Még mindig nem került elő. Egyre kevesebb a remény arra, hogy hazajön. Elgondolni sem tudom, hova mehetett. Nem vagyok nagy macskabarát, de kezdett a szívemhez nőlni Isten Átka.

 

2012. 04. 13.

Bíztam benne, hogy reggel, amikor kinyitom a bejárati ajtót, Isten Átka már ott nyivákol és harciasan követeli a reggelijét. De nem. Még nem jött haza. Már jócskán benne járunk a délutánban, de Isten Átka még mindig nem került elő. És késő este sem. Enni- és innivalója odakészítve, kalitkája bélelt, friss  az alom a tálcájában. Abban bízom, hogy az üres gyomra majd csak hazahajtja...

 

2012. 04. 12.

Valamikor hajnalban eshetett az eső, mert reggel vizes volt a ház előtt a járda és a fű, a virágokat is meglocsolta az égi áldás. Most pedig Napocskáé a főszerep, bár csúnya szürke felhők gyülekeznek az égen. Simogatással indult a reggelem. Most lesz elengedve Isten Átka. És most nem tudom, hogy hol van. Remélem, reggelre előkerül....

 

2012. 04. 11.

Mosolygós szép napra ébredtem, erre rátüsszentettem. Így legyen igazság! Ma egy fokkal jobb a helyzet, bár, ha belegondolok, rosszabb is lehetne. De nem lesz, nem lehet, erről gondoskodni fogok. Élvezzük ki a napsütést és a velejáró meleget. Rosszabb időre számítottam, jobbat kaptam. Ki is használtam, nagyot sétáltunk a déli napsütésben. Épp belefért. És így van jól. Ezt nagyon csípem: a küldemény gazdája nem várja meg a választ. Le van ám ejtve!

 

2012. 04. 10.

Első munkanap, de nem hétfő, ennek ellenére kész bolondokháza. Mókuskerék felsőfokon. Majd... estére... Végre itthon! Ma mindenki elemében volt, pörögtek az események, megdolgoztatták az összes szürkeállományt. Ideje volt a társaságot felrázni egy kicsit, kizökkenteni az egyhangúságból. Jól sikerült, gratula érte. Mehet a vállveregetés.

 

2012. 04. 09.

Még mindig hideg van, szinte alig hiszem el, hogy április közepe van. Reggel jöttek a locsolók, kaptam hideget is, meleget is. Amikor besokalltam, akkor befejeztük a mókát, átöltöztem és elutaztunk. De előtte még megcsináltam a túrós rétest, hogy estére csak kisütni kelljen. Úgy is történt. Már későre jár. Köszönöm ezt a szép ünnepet. Köszönöm, köszönöm, köszönöm...

 

2012. 04. 08.

Délutánra alaposan lehűlt a levegő, kimenni sem volt kedvem, csupán annyira, hogy enni és inni adtam Isten Átkának, majd kicseréltem az almot. És kimentem a kertbe virágért. A nárciszok lassan elnyílnak, a tulipán bimbózik. Holnap viszek mindkettőből Mamámnak, hadd örüljön neki. Kiültettem a nyuszicsaládot a polcra, jól mutatnak egymás mellett, de csak holnapig. Utána szétosztom a társaságot az arra érdemesülteknek. Holnap reggel- indulás előtt - még csinálnom kell egy tepsi túrós rétest. Ez van kiadva parancsba. Már megint karbantartanak. De nem engem. Mint lónak a mozijegy.

 

2012. 04. 07.

Tegnap este óta egyfolytában esett az eső, valamikor késő délelőtt állt el. Emiatt lőttek a piacozásnak. Később elállt ugyan az eső, Napocska is kisütött, de nekiálltam a lakást glancolni, meg miegymást, sonkát is feltettem főzni, nem nagyon kívánkoztam ki. Aztán mégiscsak rászántam magam. Mikor elállt az eső kimentem, hogy az ajtóra kirakott Napocskát beszedjem és helyette tojásokat rakjak ki. Aztán nem volt mit leszednem az ajtóról, mert eltűnt a Napocska. Hogy száradjon le a keze annak, aki hozzá mert nyúlni! Rögvest átmentem a Rendőrségre, de nem mentem semmire. Ugyanis a bejárat feletti térfigyelő kamera csak egészen kismértékben tölti be szerepét. Nem "lát" háromszázhatvan fokon körbe, csak éppen a bejáratot közvetíti. Erről ennyit.

 

2012. 04. 06.

Megkésve, de azért csak ideértem. Nagypéntek lévén nem volt hangulatom a napot négy fal közt tölteni. Nem is töltöttem, inkább kirándultam. És jól tettem, mert eszményi szép idő volt, a főszerep pedig Napocskáé.

 

2012. 04. 05.

Szépséges a reggel, Napocska ébresztett, és más is. Imádom az ilyen reggeleket. Szerencsére nem kerültük el egymást, csak másodjára sikerült a kaput becsuknom magam után. Jó volt az időzítés. Rendre bejönnek pozitív dolgaim. És még mindig nem találtad meg... És mindenki vállalja fel a felelősséget a saját dolgai után. Így lesz szép kerek a világ. Lecseréltem a "guglikrómot" a tűzrókára. Többet biztos, hogy nem cseszik ki velem...

 

2012. 04. 04.

A mai reggel máskép indult, mint a tegnapi, ugyanis egy fia lélekkel sem találkoztam befelé jövet, zavartalanul és töretlenül haladtam utamon. Ilyen is előfordul néha. Napocska kora reggel óta virít, beragyogott a keleti szobámba, lassan a déli ablakát is eléri. Idebent a hátamat melengeti. Mindannyiszor elmondtam, hogy a fűtési szezon után nálam a szauna szezon következik. Nincs átmenet. Amíg a többiek fagyoskodnak, addig én fényben és melegben fürdök. Jó ez így. Ma megnézem Jutkát.

 

2012. 04. 03.

Ma reggel teljesen elvarázsolódtam. Jövök befelé, menet közben az utcán idegenek is jönnek velem szemben és köszönnek, hogy jó reggelt. Természetesen rutinból viszonzom, mert úgy illik. Amúgy jól esik, ha az ember lánya mellett nem mennek el köszönés nélkül, legyen az ismerős vagy ismeretlen. Lehet, hogy annyira nem is idegenek, mint ahogy én gondolom? Valahonnan ismerem őket, csak már régen találkoztunk és az ismeretség elveszett a távoli múltban? Lehet, hogy csak én vagyok elvarázsolódva. Itt a tavasz! Vidáman süt Napocska, én pedig vándorútra kelek. Az úthenger stílus után a törleszkedő jött. Nálam egyik sem válik be. 

 

2012. 04. 02.

Bolondos április. Reggel szépen sütött Napocska, ablakon keresztül gyönyörűnek tűnt az idő. Amint kiléptem az ajtón egyből megváltozott a véleményem. Elő kellett vennem a csadort. Isten Átkát nem engedtem ki a garázsból, majd délben. Elég a baja, nem akarok rátenni még egy lapáttal. Amilyen hideg és friss a reggel, annyira szauna a szobám. Legalább húsz fok a különbség. Mostanra konszolidálódott a helyzet, hogy nyugodt lélekkel engedhettem ki Isten Átkát az udvarra. Megette a a reggeliját, amin csodálkozom. Vagy a szomszéd macsek besegített? Az is lehet. Mi az, hogy "titkos"? Nemsokára fény derül e titokra. Isten Átka megmarad. Mégsem akkora a baj, mint gondoltuk. Hála St'Péternek! 

 

2012. 04. 01.

Az éjszakai szélvihar lehűtötte a levegőt, de annyira, hogy néhol még havazott is. Hiába süt Napocska, nagyon hideg van odakint. Nem is csodálom, hogy Isten Átka fázik és behúzódik a vackába. 

 

2012. 03. 31.

Végre itthon! Kirándulós napunk volt, az időjárás nagyban kedvezett neki. Képek feltöltve. Volt minden, mi szem-szájnak ingere. Munkácsy Honfoglalása, eszem-iszom-mulatom, séta, séta és harmadszor is séta, majd egy kis nézelődés és fagyizás. Érdekes, az idén most fagyiztunk először, eddig valahogy nem volt rá igényünk. 

 

2012. 03. 30.

Már azt hittem, hogy nem látom Napocskát, de felszakadozott a felhőtakaró és végre kibukkant az áldott fény. Mennem kell. Sűrű a napom, és nem látom a végét. Sikerül valamennyi vizet lenyomnom Isten Átka torkán, megmarad a kandúr. A hangja is visszajött, eddig nyávogni sem tudott. 

 

2012. 03. 29.

Úgy aludtam, mint a bunda, még Isten Átka nyávogására sem ébredtem fel. Szomszédasszony kelt fel és dajkálgatta amíg el nem hallgatott. Jól megy sora a kandúrnak. Megint nem eszik ez az átok! Vissza kell vinnem az állatorvoshoz. Azt a fajta munkát nem kedvelem, amikor a papírnak is papírt kell gyártani. Tök felesleges. Munka után sétáltam egy nagyot, csak úgy, bele a nagyvilágba. Bár végig felhős volt az ég, a levegő nagyon kellemesnek tűnt. És más is.

 

 

2012. 03. 28.

A mai napom egy ámokfutás volt. Majd holnap... Imádlak, egyszerűen imádlak!

 

2012. 03. 27.

Még mindig katasztrófás a reggel, nem beszélve arról, hogy éjjel kétszer is felébredtem, de nem tudom, hogy miért. Valami nem hagyott aludni, de azóta sem tudom, hogy mi. Jobb híján olvasásba fogtam. Nem volt annyira lebilincselő az olvasmány és egyből eszembe jutott, hogy még mindig nem szereztem be a Foucault-inga című Umberto Eco könyvet. Hamar visszaaludtam. Aztán reggel meg csak néztem ki a fejemből, nagyon nem akaródzott felkelni. Aztán mégis. Befelé jövet olyan hosszú volt előttem az árnyékom, mint az ezeregyéjszaka meséi. Korán van még. De annyira nem, hogy egy bombázó be ne tévedjen a szobámba. Alig akart kiröpülni a jószág a kitárt ablakon. Egyfolytában azt az ablakot (ablaküveget) döngette, amely nem volt nyitva. Nagy nehezen sikerült kiterelnem a szabadba. Hadd éljen Isten jószága. De odakint. Amúgy meg szépen süt Napocska, felhő egy szál se az égen, lassan melegszik a levegő. Ha így haladunk, akkot egy-két nap alatt virágba borulnak a fák és bokrok. Már alig várom. Nagyjából rendben vannak a dolgok, nyugodt lélekkel hagyom itt a többieket. Minden halad a maga útján. És még mindig nem találtad meg. Munka után jókora kerülővel jöttünk haza, szinte körbekerültük a várost. Már épp ideje volt. Várható volt ez az esemény. Ugyan, mi más lett volna?

 

2012. 03. 26.

Brutálisnak tűnt a ma reggeli egy órával korábbi felkelés. Nem szólva arról, hogy befelé jövet alig találkoztam iparkodó emberekkel. Jóformán semilyenekkel nem találkoztam. Rájuk nem vonatkozik az óraátállítás? Még a kávé sem segített át az álmosságon. Félő, hogy a mai nap ennek a jegyében telik. Amúgy meg Napocska szépen virít az égen, melengeti hátamat, szó nem érheti a ház elejét. Meglepetések sorozata, ebből a fajtából naponta háromszor egyet kérek! Elmaradt a beharangozott szél és erős lehűlés. Szellőcske volt, lehűlés egy foknyi sem. Vagy estére ér majd ide? Hát, igen. Van, ami nem tartozik a nagyközönségre, nem publikus, akármennyire is szeretnék. Igen, megtartottuk a tavaszünnepet, kétnaposat, hódoltunk szenvedélyünknek, élveztük minden pillanatát. Milyen jó, hogy el tudom dugni az irományokat, egyiket az elejére, a másikat a végére, de firkálgatok a közepére is. Mikor milyen kedvem van. Mikor milyen témában jönnek elő a gondolatok. És itt jön képbe az, hogy korlátlanul bővíthető. Nem, nem, még mindig nem találtad meg. Nem segíthetek, mert neked kell megtalálni. Gondolkodj!

 

2012. 03. 25.

Gyümölcsojtó boldogasszony napján mosolygósan kelt Napocska, töretlen az útja az égen, nem viselte meg a naptartam rövidítése sem. Álomszép idő méltó háttere a tavaszünnepnek. És még nincs vége. Most már elkél egy kis pihenés, holnap egy órával korábban kezdünk. Igyekezni kell. 

 

2012. 03. 24.

Először Napocska, majd gyermekeim ébresztettek hajnalok hajnalán, cca nyolc órakor. Nem volt mese, fel kellett kelni. Pedig lustálkodtam volna még egy sort. No, mindegy. Felkerekedtünk, jártuk a boltokat, jobbára a gyerekek vásároltak, majd kimentünk a "balhára". Jócskán elidőztünk, volt bőven látnivaló. Hétről hétre színesedik a kínálat a használt holmikból. Volt minden, mint a búcsúban. Kései ebéd után udvar és kert rendezés, most pihenés. Gyönyörűszép idő volt, holnapra is ilyen marad. Betervezzünk egy kirándulást? Úgy legtyen! Hajnalban óraátállítás! Kettőről három órára...

 

2012. 03. 23.

Verőfényes szép reggelre ébredtem, ezután mindig így legyen. Imádom Napocskát. Jókedvűn és vidáman jöttem dolgozóba. A holnapi napot - lévén munkanap - kihagyom, van más programom. Szebb, jobb, tartalmasabb. Átmentem nyuszikába: reggelim zeller sárgarépával. Harsog. Hát, így jártam! Sajnálom, mert annak ellenére, hogy számtalan, általam nagyra értékelt titulussal rendelkezik, egyszerű embernek tűnt és jól el tudtunk beszélgetni. És hagytam, hogy irányítsa a beszélgetést, ehhez felvettem a fonalat. Kár. Se kép, se hang. Így jártam. Ezzel lejárt a hét, jöhet a hétvége. Kivárásos alapon. No, akkor lássuk. Így is jó. Naná! Ezek szerint még nem találtál rá. Keress. Olvass. Nem, nem. Még mindig nem. Még most sem.

 

2012. 03. 22.

Jó reggelt és szép napot! Bátran kívánom, mert annyira szép idő van, hogy a világnézetem is kezd átalakulni. Főleg a tegnap esti beszélgetés után. És mintha egy láthatatlan kéz irányította volna az eseményeket, az első telefonhívás után beestek manókáim, túrós rétest óhajtottak, de azonnalra. Csodákra képes vagyok, de az azonnalra várni kell egy keveset. Semennyi perc alatt elkészültem egy tepsi rétessel, még beszélgetni is maradt időnk. Amint kisült, nekiestek és annak rendje módja szerint mindketten megégették a szájuk belsejét. Így jár az, aki nekiesik a forró rétesnek. Amit nem pusztítottak el, az elcsomagoltam másik csemetémnek, az is hadd részesüljön a finomságból. Hét órakor felkerekedtek, hazahajtottak. Rendbetettem a konyhát és leültem a laptop elé. Bekapcsoltam, megnéztem a leveleimet, majd ismét megcsörrent a  telefon. Namégegyszer: szép napot mára! Volt szép nap, hosszú is, fárasztó is. És még nem értünk a végére. Talán meg kellene néznem azt a filmet. Ha már...

 

2012. 03. 21.

Kész katasztrófa a mai nap. Inkább nem ragozom. Valóban, tegnap reggel hat óra tizennégy perckor köszöntött be a tavasz. Egy kicsit eltájoltam magam. Ezt el sem hiszem! Ha valaki reggel azt mondta volna nekem, hogy valakivel - egy elismert nagy emberrel - nagy-nagy eszmecserézek fél délután és egész este, akkor annak a szeme közé nevetek. És láss csodát! Most már ideje mennem zuhanyozni.

 

2012. 03. 20.

A reggeli megbeszélés tovább tartott, mint gondoltam volna. Számtalan kérdés merült fel beszélgetés közben, nagyon felkavarta az indulatokat az az egy mondat. Így legalább felszínre kerültek a megoldásra váró problémák. Minél előbb, annál jobb. Napocska már korán reggel besütött a szobámba, azóta is folyamatosan, jól láthatóan teszi a dolgát. Mostanra egy kicsit konszolidálódott a helyzet. Csak azt nem értem, miért kellett ama kulcsot áthozni hozzám?? Rejtély. Sokáig sétáltunk munka után, annyira kellemes volt az idő. Még egy-két nap és robbanásszerűen virágba borulnak a fák és bokrok. Már zöldül a fű, kidugta fejét a százszorszép. Mint apró, fehér pöttyök a zöld mezőben.

 

2012. 03. 19.

Végre hétfő! Jóból is megárt a sok, hát még a négy napból mennyire! Nem panaszként mondom ám! Napocska rendületlenül virít az égen. És Papa is jól van, hála 'Péternek! Semmit nem észlelt a tegnap esti eseményekből, arra eszmélt, hogy tolják be a mentőbe. A rosszullétekről se kép, se hang. Vizit után eldől, hogy merre tovább. Délutánra okosabbak leszünk. Mostanra már előírták a vizsgálatokat, napokon belül lezajlanak. Isten Átkát most viszok az állatorvoshoz. Nagyon rossz bőrben van. Valami van a háttérben, mert ennyi véletlen(?!) sok egy napra. És amint jól tudjuk, "véletlen nevű állat nem létezik". Már azt hittem, sose érek haza...

 

2012. 03. 18.

Folytatódik az álomi szép idő, Isten Átka is jobban néz ki, mint tegnap. Egyre többet tartózkodik a napon, hentereg a fűben. Csak még enni nem akar rendesen. Hirtelen felindulásból felforgattam a lakást, mostanra valamelyest konszolidálódott a helyzet. A fekvőfotelt kitettem az udvarra, mét itthon vannak Beáék és Vikiék, hadd évezzék ki az előnyeit. Ez most nem jókor jött, de várható volt. Ez van.

 

2012. 03. 17.

Már nem tudom, hogy milyen nalp van. A francba! Kora délelőtt szóltak, hogy jó lennek kimenni a piacra, mert gyönyörű szép idő van, bár fúj a szél, de Napocska erősebb. És kimentünk. És bóklásztunk. És sok-sok új régiséget láttunk. De erőt vettem magamon és nem jött velem haza semmi. Majd, legközelebb. Még össze kell raknom a fekvőfotelt, szomszédlányaim már nagyon várják, mert megígértem, hogy birtokba vehetik egy kis időre, amíg itthon vannak. Rekord meleget adott Napocska, amíg lehetett, kint tartózkodtunk. 

 

2012. 03. 16.

Igazi kirándulóidő volt: vidáman sütött Napocska és csak kismértékben lengedezett a szellő. Ennyi kellett is. Isten Átka már behúzódott kalitkájába, a reggeli adagjából hagyott egy keveset. Valami baja lehet, de nem mondja. Nem nyávogja. És távolról, írásban navigálni sem könnyű. Reggel megkérdezték, hogy ma mit hozok haza a múltkori fekvőfotel után. Egy hintalovat - feleltem. Azt már tudják, hogy előttem nincs lehetetlen. És ismét betévedtem a múmiákra, annak is háromdimenziós változatára, pedig nem terveztem.

 

2012. 03. 15.

Kiváncsi leszek a fogadtatásra. Ilyen még úgysem volt. És nem lesz többet. Semmilyen fogadtatása nem volt. Erről ennyit. Gyönyörű szép idő volt ma, bár a szellő lengedezett, nem zavarta a napsütést és a meleget. Amerre csak ellát a szem mindenütt nyílnak a tavaszi virágok, a kökörcsintől a pipitérig, éledezik a természet. Kisültek a pogácsák, a holnapi útravalók. Nem is én lennék, ha nem hét órakor álltam volna neki.

 

2012. 03. 14.

Mára egy kicsit konszolidálódott a helyzet, jobb lett az idő, de még mindig nem az elvárt meleg és fény a jellemző. Teljes napot dolgozunk, van mit tenni. Mégis adódik megoldás, csak keresni kell. Jött az magától, még keresni sem kellett. Épp, hogy végeztem vele. Munka után irány a boltok, mert holnap egy se lesz nyitva. Annyira nem is bánom, bőven van ennivaló. A fagyaysztó is tele. A kirándulással még mindig nem tudom, hogy hányadán állunk. Azt a kérdést talán nem kellett volna. Vagy nem abban a formában. Egyébként nem kötelező válaszolni. Ki lehet kerülni vagy átlépni felette. 

 

2012. 03. 13.

Egész enyhe volt a reggel, csak éppen Napocskát nem láttam még. Későbbre ígérik a fényt, most még nem bír áttörni a felhőtakarón. Elegem van a szürkeségből, már épp ideje, hogy színesbe forduljon a világ, mind a temészetben, mind az emberek lelkében. Elegem van abból, hogy a szembejövők morózusan nézzenek maguk elé, fel sem emelve a tekintetet. Nem látok mosolyt, jókedvet és elégedettséget az arcokon. Közkívánatra krumplis prószát csináltam vacsorára. Nagyon finom, csak még forró! Egyszerű paraszt étel, de nagy a sikere. Már nem forró. Már nincs belőle. Basszus, legközelebb kettő tepsivel sütök. Murphy átköltve: ami megjavulhat, az meg is javul. Ámen! Újabb: volt, nincs, fene bánja!

 

2012. 03. 12.

Reggel még sütött Napocska de mostanra elszürkült a világ. Nem volt hideg, a szél sem fújt, így reménykedtem egy kis jó időben, de hiába. Talán délutánra szebb lesz. Bánatos az idő, szemetel az eső. A francba!!! Az esőtől függetlenül milyen jó dolog az, ha az embernek tudtán kívül jól alakulnak a dolgai. Amikor irányítás nélkül is teljesül óhajom-sóhajom. Mintha ráéreztek volna. Vagy jól működik a telepatika. Hurrá! Egybetereltem manókáimat, tartottunk egy családi ebédet. Meg is nyúlott az ebédidő. Csak apeh-ossal ne akadjon össze az ember lánya. Ül a mondás: nagy az Isten állatkertje... Most borítottam ki a papíros fiókot, egyszerre hármat is. Feleslegesen paráztam, ott volt a papír, ahol lennie kellett. Csak tüzetesebben kellett átnéznem a fiók tartalmát. Minden jó, ha vége jó. Már pedig a nap vége jó, soha rosszabb ne legyen. Ismét csak azt mondhatom, hogy köszönöm, köszönöm és köszönöm...

 

2012. 03. 11.

Borúsan  indult a reggel, később a szél is feltámadt. Semmiheh nem volt kedvem, ezért egész nap tettem-vettem, de mégsem jutottam ötről hatra. Ebből a napból - ebből a fajtából - inkább nem kérek. Jöhetne már a tavasz, hiszen megmutatta már, hogy milyen tud lenni, ha akar. Jöjjön hát! Még most is nyolc fok van kint, de a szél miatt kellemetlenül hidegnek érezni a levegőt. 

 

2012. 03. 10.

Mégis megkaptam a fekvőfotelt, pedig már lemondtam róla. Ebből is látszik, hogy soha nem szabad lemondani semmiről, amit szeretnénk. Csupán egy kis utánajárás és csipetnyi leleményesség kellett hozzá. Ebben fogok a kertben a virágok közt napozni, ejtőzni, olvasni, etc. Annyira talán nem is akartam megijeszteni azt a taxis fiatalembert. Túlzottan is segítőkésszé vált, háromszor is körbetáncolt, mire momdtam neki, hogy ezt hagyja abba. Felismerte, hogy legjobb út az egyenes út. Ennyiben maradtunk. A napi eseményekhez tartozik még, hogy délelőtt tizenegy órakor jött velem szemben egy közepes pár, a férfin térdnadrág és hosszúujjú vékony póló volt, a nőn vastag, szőrmeszegélyes dzseki, kapucnija fejrehúzva. Tökéletes kontraszt.

 

2012. 03. 09. 

Sűrű volt a napom, még a masinámat is elkerültem nagyívben. Délelőtt szépen sütött Napocska, de jeges szél süvöltött. Legalább annyira hideg volt, mint a nagyon mínuszos időkben. Mégis sétáltunk egy nagyot, de gyorsan szedtük a lábunkat hazafel. Régen esett ennyire jól a meleg lakás. Csak estefelé csitult a szél, most meg már fél tíz lesz. Szépen összefoglaltam, mi? És megintcsak köszönöm, köszönöm és köszönöm... Egész állatsereget kellett helyretennem az egy Napocska kivételével, mert az nem állat. Az Napocska.

 

2012. 03. 08.

Csupán mínusz egy fok volt reggel annak ellenére, hogy zavartalanul süt Napocska. Isten Átka hangos vernyákolással válaszolt kopogó lépteimre, majd ajtónyitást követően kivágódott a garázsból. Már irányítanom sem kellett, saját magától ment a nappalos helyére. Rettentő jól érzi magát. Hangos csattanással nyitottam ki a cicakonzervet, de füle botját sem mozgatta, tovább hentergett a fűben. Otthagytam. Nem panaszkodhatom, bőven van "néznivalóm". Gyönyörű. Elkészült a tiramisu, holnapra összeérik. Manókáim ebédre pizzatekercset kértek, a kérést teljesíteni kell. És megint elszundítottam. 

 

2012. 03. 07.

A mai reggel hasonló a tegnapihoz. Napocska zavartalanul indult a keleti horizonton, ámde az idő zordonás. Befelé jövet több olyan autóval találkoztam, melynek ablakáról kotorni kellett a jeget. Isten Átka már rutinosan vágódott ki a garázsból, ki hiján feldöntött. Csuda gondolta volna, hogy ennyi energia lakozik ebben a jószágban. Adtam neki enni-inni, meghagytam neki, hogy vigyázzon a házra és eljöttem. Egy kis pénzmag mindig jól jön. Mint most is. Isten Átka jól érzui magát, sütkérezik a napon, hentereg a fűben, senki és semmi nem zavarja. Megörült jöttömnek, egyből be akart tódulni a lakásba, de nem győzte kivárni, amíg kinyitom az ajtót. Inkább kint maradt. Ámen. Nincs annyira meleg, mint ahogy várható lett volna. Masszívan tartja magát a hat fok, akárhogy süt Napocska. Bentről kifelé nézve egészen barátságos, de amint kiérek a szabadba, bizony hűvös a levegő. És ebben a hűvös levegőben sétáltam másfél órát. Isten Átka már a ház sarkánál várta jöttömet. Nem nagyon kellett noszogatnom, szinte magától vonult a garázsba. Vittem utána a kalitkáját és némi vacsorát. Aztán nekiálltam pakolászni. És elszunyókáltam.

 

2012. 03. 06.

Gyönyörűen süt Napocska, ám az idő zord, kaparászni kellett a jeget a szélvédőről. Isten Átka kezd hozzászokni az új környezetéhez, asszimilálódik. Fele kajáját nem ette meg, talált magának pótlást. Nagyon helyes. Emlékszel?

Borban érlelt szívdobbanás

Nincs más, csak a tenyeredben lüktető szálka nyoma, melyet azóta hordozol, mikor durvára ácsolt keresztedet lábam elé tetted, s én mellé tettettem sajátomat, hogy egymásra simulva kioltsák az évezredes történelem fájdalmát.

Már nem megfeszülünk. Csak létezünk. Együtt, mint az asztalon egymás táncát járó két borospohár. Arcodon kottát rajzol a remény, hogy helyre kerül az elcsúszott hang, a megbotló ritmus, az elhibázott felütés.

Minden szívdobbanás egy ütem létünk himnuszában, mellyel egyszer égi szerenádot adunk, ott, ahol már nem méri újra senki a ránk szabott időt, nem kérdezi többé hogy szorít-e valahol a sebtében összefércelt pillanat..

Akkor kezdődik a jó világ, amikor a férfi kollégák önszántukból nekiállnak paprikapalántát ültetni. Határozottan megdícsértem őket a tetteikért. Megint okosabb lettem egy hajszálnyit, csak éppen hasznosítani nem tudom az "okosságot". Műk

Oldal: Napló 12/4
Viharlady - © 2008 - 2026 - viharlady.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat