Folytatódik...

 

2011. 09. 30.

Azért még soha nem panaszkodtam, ha pörög a munka. Most sem. Inkább örülök neki, mert máris lejár a hét. Az idő pedig csodálatos!

 

2011. 09. 29.

Lassan négy óra, hál' Istennek! Szépen süt Napocska, sétálok egy nagyot a városban. Ki kell használni a szép időt. Úgy is történt, teljesítettük a penzumot, utána már itthon elfogyasztottuk a vacsorának szánt salátát. Mint a sáskák...

 

 

2011. 09. 28.

Zajlik az élet, meghalni sincs időm. Ne is legyen! Sűrű a programom, de így jó, ahogy van. Icu jelentkezett, jól vannak. Egyszerűen tündériek! Hát, nem ilyen napot kívántam magamnak...

 

2011. 09. 27

Azt hiszem, most rövid leszek. Rájöttem, hogy oldalanként a karakterszámok korlátozva vannak, ugyanis a régebbi irományaim eltűntek  fekete lyuk háta mögé. Hümm. Kezdenem kell egy másik oldalt.

 

2011. 09. 26.

Navégre! Egyszerűen nincs időm semmire, telítve vagyok munkával. Egyrészt jó, másrészt viszont kevésbé jó. Szóval, hétvégén lánykáméknál tettem látogatást nyomatékos invitálásra. És nagyon jól tettem, hogy elmentem. Fergeteges volt az a két és fél nap. Először is nem egyedül voltam vendég, Joci keresztszülei is hivatalosak voltak a borünnepre. Péntek este későn érkeztem és éjjel fél kettőig beszélgettünk, annyira egygondolatúak voltunk. Szinte természetes volt, hogy azonnal tegezéssel kezdtünk és rengeteg közös témánk akadt, ki sem fogyott a szó belőlünk. Kaptunk vacsorát, lánykám pizzával lepett meg bennünket, jófajta bor is került az asztalra. Tökéletes volt az egyetértés. Másnap, szombaton későn ébredtünk, kényelmesen reggeliztünk, ami tizenegy óráig is eltartott, majd útrakeltünk a faluban. Amelyik pincénél ott tartózkodott a gazda szíves invitálással tessékelt be bennünket a pincébe, megkóstoltatta velünk mint a fehér, mind a vörös borát. Jóízüen beszélgettünk vendéglátónkkal és a végén jött a meglepetés. Nem engedett fizetni a borkóstolásért, mondván, hogy vengégszerető ember lévén többet ért neki a beszélgetés, mint az akármennyi forint. És az összes, mondom, hogy az ÖSSZES pincénél így jártunk. Senki sem fogadott el egy petákot sem a borkóstolásért cserébe. Ezt egyszerűen nem akartuk elhinni. A szombati napnak jóval éjfél után volt vége. Vasárnapra tevődött a látványosság, de bort már nem kóstolhattunk a vezetés miatt. Volt fúvószenekar és néptánc, a hangulat pedig fergeteges. A vásári hangulat fílingje a mustáros sült kolbász volt papírtálcán. Mint anno a 'békebeli' időkben. Dióhéjban ennyi. Ezenkívül sokat sétáltunk, bejártuk a falu összes utcáját, némelyiket többször is és beszélgettünk és beszélgetünk és beszélgettünk.

Délután négy órakor még nem sejtettem, hogy egy óra múlva leszedem az összes firhangot kimosni, majd a mosómasa lejárása után azokat vissza is rakom. Egy gonddal kevesebb. Míg mosómasa járta az útját, addig sétáltunk egy jókorát. Tudod, kellemest a hasznossal.

 

2011. 09. 25.

Hűűűűű, ezt le fogom írni, hogy hol voltam az elmúlt két és fél napban. De nem most, mert elfáradtam, és még van dolgom, nem pihenhetek. De nem fogom elfelejteni. Egyszerűen nem lehet!

 

2011. 09. 23.

A kilenc fok az egy kissé hideg, ugye? Mert annyit mért a hőmérő ma reggel bő két méter magasságában. Nekem fejmagasságban, de hozzájön még három lépcsőfok. Ahogy jöttem befelé elnéztem az előrevetülő árnyékomat. Mit nem mondjak, jó hosszú. És egyre hosszabb lesz. Viszont süt Napocska! Már dél is elmúlt, rögvest vége a munkaidőnek. És a munkahétnek is, kezdődik a jól megérdemelt hétvége. Bizony ám!

 

2011. 09. 22.

Reggel eléggé hűvös volt a levegő, elkélt a hosszú farmer és egy vékony kabátka. Még nem kívánom a hűvös időt, de ez nem kívánságműsor. Elmaradt a mai okosodás, de ne örüljünk annyira, egy későbbi időpontban visszatérünk rá. Mindenképpen jó lesz meghallgatni, az idei mindenféle adóváltozásokat szedték csokorba és tárták volna elénk, ha... ha a vonat el nem ütött volna valakit. Ennek folyományaként vonatpótló buszok, a késői érkezés miatt rövid előadási idő, aminek nem sok értelme lett volna. Valakinek nagyon nem volt szerencséje ma reggel.

Kellemesebben folytatódott a nap, sikerült az outlook-ot visszavarázsolni, de még vannak hiányosságok. No, majd holnap.

 

2011. 09. 21.

Navégre! Már azt hittem, nem látom többet Napocskát. Most végre kisütött az Istenáldotta. Vagyis foszladozik a vaskos szürke felhőtakaró. Örülök neki! És neked is...

Ma végigseggeltem a napot. Sajnos, a holnapit is fogom. De nem önszántamból! 

 

2011. 09. 20.

Ma reggelre bemutatkozott az ősz, jelezve, hogy villámgyorsan tud közlekedni. Idefelé. Meglehetősen hűvös az idő. Hol van az a huszonöt fok??? Még mindig hideg van, fúj a szél. Akkor is útra kell kelnem.

Nem is állok olyan rosszul, mint gondoltam.

Megint úgy jártam, ahog még nem. Régi szokás nálunk a tesómmal - tíz évnél is régebbi -, hogy ha telefonon keressük egymást, akkor ő úgy mutatkozik be, hogy ámor-mámor masszázsszalon, válaszom az, hogy temetkezés. Akkor van baj, ha más veszi fel a telefont. Mint például ma. Annyira ügyesen felkapták a túlvégen a kagylót, hogy nem volt időm korrekciózni. El is dobták. Aztán meg hallom, hogy sipákolnak a túloldalon. Engem meg elfogott a röhögés.

Nagyon csípem ezt a kiigazítást. Kiigazítják a bukszámból  pénzt.

 

2011. 09. 19.

Reggel úgy ébredtem, mint akit ledaráltak. Mint aki egész éjjel árkot ásott. Vagy a titokfilm dolgozott a szürkeállományomban. Még most is kóvályog az agyam, de már nem sokáig. Megittam az első kávét, lassan jöhet a második. A levegő egy kissé lehűlt, de bízom benne, hogy az Alpokalja egy kicsit messze van. Már délután három óra és most ér ide az az ominózus rettentő idő. Nyugaton és délen már sötétszürke az égbolt, fejem felett egy kicsit világosabb. Napocskát már jó ideje nem látom, a szél mind erősebben lengedez, morog az ég. Itt és most csendesen eseget az eső. Hál' Istennek!

Már megint ordítoznak a Parlamentben, mintha  hangerővel próbálnák győzködni a népet, nem pedig észérvekkel. Ilyen is van.

Ez gyönyörű lesz, fizethetünk, mint a katonatiszt.

 

2011. 09. 18.

Milyen jó egy kis lustálkodással kezdeni a napot! Ágyba hozzák a friss és gőzölgő kávét, tálalják a reggelit egy szál virág kíséretében. Figyelmesség és kedvesség felsőfokon. Ami jár, az jár.

Valahova eldugtam a linkjeimet és nem találom. Kutakodhatok kedvemre. Még mindig nem találom. Gyanítom, hogy nem is fogom megtalálni. Eltűnt a fekete lyuk háta mögé.

Meggyújtottam egy Nag Champa füstölőt, finom keleties illat lengi be a házat. Kellemes.

http://www.titokfilm.hu/

Feltétlen meg kell nézni ezt a filmet! Hát, igen. Eddig is azt szajkóztam, hogy pozitívan kell gondolkodni. Mint a pohár esete. Nem mindegy, hogyan mondom: félig üres, vagy félig tele van. Ugyanazt jelenti mindkettő. Én az utóbbit mondom. A Vonzás Törvénye.

.

2011. 09. 17.

Minden különösebb előzetes nélkül elvittem magammal K-t és A-t kirándulni. A. hatéves lurkó, égető tűz és ördögfióka keveréke. Azt gondoltam, hogy hazafelé elnyomja a buzgóság és K-nak lesz egy kis nyugodalma. Egy fenéket! Ráadásul, amikor leszálltunk a buszról, a térkő burkolat sárga csíkján futott végig, jóval hosszabb utat megtéve, mintha jött volna velünk egyenesen. Félúton le is hagyott bennünket. Erről ennyit. 

 

2011. 09. 16.

Felkelt Napocska, bevilágította szobámat. Még sokáig szeretnék az ilyen látványnak örülni. Reggel kicsit morfondíroztam, vegyek fel kabátkát, vagy sem. A nem mellett döntöttem. És lám, máris melegszik az idő. Meglátszik, hogy péntek van, a hét utolsó munkanapja. Alig, hogy bejöttem a dolgozóba sitty-sutty, máris egy óra van, fél óra múlva lejár a hét. Hurrá! És az este is eljövend, később meg az éjszaka...

 

2011. 09. 15.

Várakozásokkal ellentétben csak kevés eső esett, alig vizezte be a föld felszínét. A bokrok alatt meg sem látszik a csapadék. Nagyobb esőre számítottam, legalább egy öntözésre valót. Bezzeg villámlás és égzengés volt rendesen. Még szerencse, hogy nem zavart, mert aludtam, mint a bunda. Egyszer ébredtem fel, de nem tudom, hogy miért. Most ismét süt Napocska és melegszik a levegő. Ezek szerint az éjszakai vihar nem sokat rontott az időjáráson. Teljesen kiesett a fejemből, hogy ma tartja névnapját kettő kolleganőm is. Négy órakor kérdeztek rám, hogy akkor jössz? Naná, feleltem. És nagyon jól alakultak a dolgok. Köszöntöttünk, ettünk, ittunk, mulattunk, majd egyéb fontos és kevésbé fontos dolgokat is megbeszéltünk. Ilyenkor - nformális összejövetelekkor - van alkalma az ember lányának a kollegák többségét egyben látni. Kicsit nyúzott formában értem haza, a kezdeti ceremónia után felpattantam a bringára és tekertem a pedált. Szüneteket beiktatva jó hosszan. Jól esett.

 

2011. 09. 14.

Tisztára le vagyok lassulva. Nem tudom, hogy a meleg okozza-e (legalább harminc fok van már most, tíz órakor), vagy kezdek banyásodni? Inkább a melegre tippelnék. Reggel levetettem a jódot, péntekre(!) kész lesz. Most járt nálam egyik barátosném, és elfelejtettem mondani amit akartam. Visszarendeltem, de már jön is befelé. Gyöngyözik a bőröm a melegtől, tapad a farmerom. Kevés az oxigén a levegőben. Még mindig meleg van. Nemsokára felkerekedek... Velem együtt a szél is felkerekedett, kisöpörte a fülledt levegőt, helyette hozott hűset, frisset. Jól esett a séta. Még most is fújdogál, sarkig tártam minden ablakot.

 

2011. 09. 13.

Ragyogóan süt Napocska, rohamosan kúszik felfelé a hőmérő higanyszála. Vele együtt a munkaegyüttható is.

".... Ma már tudom, hogy az életünk örökké változó, mint ahogyan a tenger hullámai sem maradnak ugyanazok. Minden küzdelmünk, győzelmünk és szenvedésünk hamarosan nem lesz más, mint egy tintafolt a papíron."

Murphy sokadik törvénye: Nincs az a csavar, amin még egyet ne lehetene csavarni.

Kisült a kuglóf, meg kell várni, amíg kihűl, így nem boríthatom ki a formájából. Mennyei az illata. Addig elmegyek egyet sétálni. A szokásosat. Lassan kezdek tele lenni...

 

2011. 09. 12.

Gyönyörűen indult a hétfő reggelem. Amint beértem a helyemre bekapcsoltam a számítógépet. Azaz kapcsoltam volna, ha..... Az átok háromszor indította újra önmagát, mire megelégeltem a szórakozást, szóltam az informatikusomnak, hogy ugyan, nézze már meg, miért szórakozik a masina. Nála is újraindult, de nem várta meg a harmadik próbálkozást, kihúzta a madzagokat és felkapta a gépházat azzal, hogy ebéd utánra talán kész lesz. Valószínű, hogy a winchester a hibás. Besokalltam.

Megjöttem vidékről, visszakaptam a gépemet, benne egy új winchesterrel.  A guglikróm helyett mozillát állítottak csatasorba, és egy csomó mentett linkem elszállt az éterbe. Ezen kívül ugyanúgy nem tudok szájtokat megnyitni, mint két hete. Blokkolták az általam látogatott oldalakat. Hümm.

Egy gésa emlékiratai. Memoirs of a Geisha. Bár a könyv jobb, akkor sem lehet betelni vele.

 

2011. 09. 11.

Ma is meleg lesz, illetve van máris. Szeretem ezt az időt, el tudnám viselni az év háromszázhatvanöt napjában. De ez nem kívánságműsor, sajnos. Most pedig útrakelek.

Basszus, fél nyolckor már sötét van! Sötétben jöttem haza.

Kisült a mazsolás-diós kuglóf. Még forró, meg kell várni, amíg kihűl. És már lassan kilenc óra. Előbb is eszembe juthatott volna. Amivel nem számoltam, az az, hogy melegben fogok aludni. A villanysütő még mindig ontja a meleget, pedig lassan fél órája kikapcsoltam. Az ablakokat is kinyitottam.

Erősen gondolkodok egy második kuglófon... De tíz óra után azért mégse állnék neki. Majd. Máskor.

 

2011. 09. 10.

A reggel békésen indult, mentünk mindenfelé, előbb kisebb boltokba, majd hazaszállítottuk az ebédnekvalót, utána a piacon - a balhán - bóklásztunk. Nem volt abban semmi hiba. Piac után haza, bekészítettem a sütőbe az ebédet és útrakeltünk egy kicsit nagyobb boltba, frappéért. Már parkon vágtunk keresztül, amikor beütött a krach. Exem hívta lánykámat, hogy hol a fenében járnak, miért nem mennek már oda őhozzá. Lánykám mondta, hogy majd estefelé, anyu az előbb készítette be a sütőbe az ebédet, amíg az elkészül, megjárjuk a nagyobbacska boltot. Exem hisztizett egy sort a telefonba, lánykám már kezdett kétségbeesett képet vágni. Mondtam, hogy ha sokat parádézik kedves édesapja, akkor hagyja ott, jöjjenek vissza ide, itt nyugodt helyük lesz. Még nem szólalt meg a telefon. Várom a hívást.

Elvarázsolódtam. A film is legalább akkora hatást gyakorolt rám, mint sok-sok éve a könyv. Tegnap valamiért eszembe jutott, hogy megnézném a filmet. Hívtam manókáimat, mondták, hogy meglesz, hozzák, a lemezt. Lemez mégsem jött, ehelyett letöltötték a netről. Holnap mégegyszer kerítek rá sort. Most még ráérek egy kicsit.

Majd' elfelejtettem! Különbejáratú, saját kozmetikusom és manikűrösöm van! Már nyaggat egy ideje, hogy gondjaiba vehessen. Engedtem a kérésének.

 

2011. 09. 09.

Borúsan indult, majd kiderült és most is szépen süt Napocska. Szusszanásnyi időhöz jutottam. Ja, kérem, péntek van. És máris itt a hétvége. És jönnek haza manókáim! Csinálom a tiramisut, vacsorára meg a túrós derelyét.

Na, mit mondtam?! Elvonult a ború, jött helyette a derű. Hétágra és zavaralanul süt Napocska. Hat órakor. Kész a tiramisu. Módosult a vacsoraigény, túrós derelye helyett sajttal-sonkával töltött pulykamellet kértek. Kisütöttem. Azon már ne múljon!

 

2011. 09. 08.

Sem szél, sem eső nem volt az éjszaka folyamán, hiába tártam ki az ablakokat. Már észrevehetően mind később kel fel Napocska. Tegnap reggel még láttam az árnyékomat, ma reggel már nem. Ha akarom, ha nem, tudomásul kell vennem, hogy rohamléptekkel jön az ősz.

Egy újabb, nagyobb volumenű projektnek álltunk neki, ez kiszívja minden erőm - majdnem. Közben regenerálódok, ahogy időm engedi. Ezt viszont nagyon élvezem.

Egyre sűrűbb a levegő, fátyolos az égbolt. Jöhetne már az eső, az a csendesebb fajta!

Sok éve már annak, hogy olvastam a Katedrálist, három éve pedig a második kötetét. Az idők végezetéig.

 

2011. 09. 07.

Alig akartam elhinni. Fél nyolckor olyan hosszú volt az aszfaltra vetődő árnyékom, mint az ezeregyéjszaka meséi. Egyre később kél és mind laposabban jár Napocska. Most még nagyon virít, ontja a meleget, de érezni, hogy ez már nem az igazi. Ez már csak erőlködés. És mégis milyen meleg van! Vagy csak amolyan vihar előtti? Még mindig csend van. Hűlt a levegő valamelyest, egészen kellemes az idő. Kitártam az összes ablakot, hadd járjon a levegő.

 

2011. 09. 06.

Az utóbbi három évben nem történt annyi esemény, mint ma reggel. El is csodálkoztam rajta. Lássuk csak. Már kívülről zártam be a külső ajtót, amikor észrevettem, hogy nem tettem fel a szemüveget. Fél hatkor még sötét volt, ráadásul nem kapcsoltam villanyt, úgy nyitogattam az ajtókat, majd zártam vissza. A szokásos járat helyett egy idegent kaptunk. M. település után hét kilométerről "parancsolták" vissza a járatot, mert az egyik utas elbambult és lemaradt. Az autópályára kanyarodás után háromszor állt meg a járat, egyszer a bal visszapillantó tükörrel akadt gond, kétszer az első ajtó helytelen záródása miatt. Csak a nagyokat említettem.  két hivatalos szervíz közül az egyik megszűnt, a másiknál nem vették fel a telefont. Kb. hússzor csörgettem meg a számukat. Még jó, hogy a telefonom eltárolta a kimenő hívásokat, azokat is, amelyeket a hívott fél nem vette fel. Kicsit megparikásodtam.

 

2011. 09. 05.

Befelé jövet teljesen elborult felettem az égbolt, apró cseppekben elkezdett esni az eső. Mire fölértem a szobámba, addigra kisütött Napocska és azóta is vígan, vidáman sütkérezik, ontja a meleget. Egy kis eső azért nem ártott volna. Valami frányaságból kifolyólag nem mutatja a térkép a hatodik kerületi Széchenyi teret, helyette egyvégtébe a Szent István teret ajánlja. Márpedig a kettő nem ugyanaz.

Megint úgy jártam, mint az egyszeri lány: nagyobb volt a szemem, mint a szám. Gyümölcslevest készítettem egy bazi nagy fazékkal. van vagy tíz liter. Mindenestől imádom! Hattagú kubikusbrigád egyheti kajája.

Már kihűlt, kiporcióztam, hűtőbe tettem. Pár napra elég lesz. Talán. 

 

2011. 09. 04.

Ha biztos lettem volna abban, hogy ma harminc fok feletti meleget mérnek a meteorológusok, akkor tuti, hogy lementem volna Boglárra, idén még egyet fürödni a Balatonban. Ehelyett itthon maradtam, mostam, takarítottam, ebédet főztem, etc. És félig-meddig kipihentem a tegnapi nap "fáradalmait", ami nem is volt annyira fáradalom, mint inkább szórakozás és mulatság. Valami különleges ez a relax lemez, a negyedik lejátszó formátummal tudom csak meghallgatni, de ez mellett is rendesen zümmög a cd olvasó. Hümm. Aztán meg piszkosul nagy a meleg még mindig. Meleg ide, meleg oda, azért csak elmentünk sétálni, jó nagy kört megtettünk. Na, ugye!? 

 

2011. 09. 03.

Ma jócskán zsúfolt volt a napom, el is fáradtam, nem kicsit.

 

2011. 09. 02.

Már megfutottam Bécset - Budát, de még nincs vége, egy kör még hátra van. Most éppen lazítok egy sort. Na, azt a kört is megjártam, elég is volt mára. Holnap sok és hosszú napom lesz. Már alig várom! Azt hiszem, lassan itt a nap vége. 

 

2011. 09. 01.

Legnagyobb bánatomra véget ért a nyár, megkezdődött az első őszi hónap. Pozitív vonzata is van ennek: ma van lánykám születeésnapja! Pontosan huszonkilenc évvel ezelőtt, éjfél után ötven perccel látta meg a "napvilágot", jobban mondva a neonvilágítást.

Folyamatosan elfelejtem a jó sztorit, ami a Balatonon történt. Egyik alkalommal barátosnémmal látogattunk le Boglárra. Mint ahogy lenni szokott, most is adódott beszélgető társ. Másodjára mentük be a vízbe lubickolni, amikor utánunk jött és megkérdezte, hogy "... anya és lánya?" Barátosném kistányér szemeket meresztett, majd megszólalt: "á, dehogy!" "Akkor biztosan testvérek!" Erre már hatalmas nevetésben törtünk ki. "Még azok sem!" És nem először történik meg, hogy a velem lévő nőneműt anyámnak nézik. Tiszta röhej....

Ma is szép napunk van. Amolyan kánikulás.

Most nagyon tudnék aludni.

Meglebbent a szél, jobban mondva a függönyt lódította befelé, távolban morajlik az ég. Nem tudom, lesz-e belőle enyhet adó eső? Jó lenne... Egyre jobban, mind közelebbről morog. Talán...

Aztán nem lett belőle semmi. 

 

2011. 08. 31.

Besűrűsödött. Folyamatosan. Így semmi nem lesz a lazításból. De nem ám! Estére vacsoravendégek jönnek. Már kitaláltam, hogy mivel lepem meg a társaságot. Lassan nekiállok, mert nem készülök el vele, mire ideérnek. Jól megetettem a társaságot, egyik jobban eltelt, mint a másik. Sűrűn mondogatták, hogy "mint a déli busz!" Egészségükre!

 

2011. 08. 30.

Folyamatosan blokkolják az általam megtekinteni óhajtott oldalakat. F@sz@. Rá kell néznem egyesek körmére. 

 

2011. 08. 29.

Hétfő, hétfő, hétfő....! Mára egy kicsit javult az idő. Tavasszal a meleget vártuk, most egy kis hűsért imádkoztunk. Ma csak harminc fok körüli lesz a meleg. Elintéztem az elintézendőket: eredményt elhoztam, pénzt befizettem, -átutaltam, adatokat bejelentettem. Most egy ideig csend. Holnap délutánra bejelentkezett egy vendég. Kiváncsi leszek, hogy mire fog menni a játék. Mert tuti, hogy lesz valami a háttérben.

Majdnem elfelejtettem! Hazafelé jövet betértem egy könyvesboltba. Ritkán vetemedek ilyesmire, mert egy-egy alkalommal egy kisebbfajta vagyont hagyok ott. Na, szóval betértem oda, és rögvest megláttam azt, amit meg is vettem. Ráadásul több darabot, bekalkulálva azt, hogy rögvest itt a karácsony(!), jó lesz ajándéknak. Könyvet is kerestem, de elsőre nem találtam. Megnéztem a katalógust, abban sem volt. Széttártam a karom, hát így jártam! Az eladó kislány megkérdezte, hogy mit keresek annyira? Mondom, hogy Salamon Gábor - Zalotay Melinda kettős bármely könyvét, kivéve az "Állítsák meg a világot! Ki akarok szállni!" könyvet, mert az már megvan. Mondtam, hogy nem láttam a listában, így nem kerestem tovább. Egyből mosolyra fakadt a kislány, kijött a pult mögül és határozott léptekkel az egyik könyves kupachoz lépett, határozott mozdulattak kiemelt négy, azaz négy darab könyvet. Mondanom se kell, hogy azok is a kosaramban landoltak. Fizettem, mint egy katonatiszt! Hát ezért járok én ritkán könyvesboltba. 

 

2011. 08. 28.

Fújt a szél rendesen, átszellőztette a lakást. Most már elviselhetőbb a levegő.

Elmentek manókáim.... De két hét múlva jönnek megint!

Holnap végre hétfő! Már alig várom...

 

2011. 08. 27.

Este nyolckor jöttek meg manókáim, addigra hazaértem én is a Balatonról. Summa summarum: későn álltam neki túrós és meggyes rétes készítésének, fél tizenegy volt, mire kisült mindkét tepsivel. Istenesen  megfájdul a derekam az egy helyben való toporgástól. Nem baj, már túl vagyok rajta, a rétes nagyobbik fele is elfogyott. Naplementekor vörös volt az égalja, egy óra múlva megjött a szélvihar. Rendesen tekergeti az ablakom előtt lévő égigérő fenyőfát. Frissült a levegő, de még nem eléggé. Jön a vihar. 

 

2011. 08. 26.

Rögvest éjfél. Majd holnap...

 

2011. 08. 25.

Mégis csak le kellett volna mennem Boglárra. Nincs még tíz óra, de a hőség már kezd elviselhetetlenné válni. Totális szauna a szobám. De vannak helyek, ahol egész kellemesen át lehet vészelni ezt a meleget. Mint például itt. (A földrajzi koordinátákat megadtam.)

Lerágott csont: Jó pap holtig tanul (a rossz pap még holta után is). Már kinéztem a következőt.

Fél tizenegy. Kinyitottam egy keleti és egy nyugati ablakot, próbáltam légmozgást létrehozni, de meg sem mozdul a levegő. Már kétszer zuhanyoztam az este folyamán, de megint csurom vizes vagyok. Így elaludni sem tudok. 

 

2011. 08. 24.

Ha lehet fokozni a tegnapi meleget, akkor fokozták. Iszonyú ez az afrikai hőség. Még a vízparton és a vízben is. Nem irigylem azt, akinek négy fal közt kell dolgozni - légkondi nélkül. Mert a legtöbb munkahely még mindig nélkülözi a légkondit. Én amúgy jól bírtam a vízparton árnyékban, de a vízben is, nyakig. Hanem hazafelé, ahogy elhagytuk a vízpart közelségét, hatványozottan lehetett érezni a hőséget. Még este nyolc órakor is. És holnap még melegebb lesz. Erről ennyit.

Még mindig forró a levegő, nem lehet ablakot nyitni, mert itt bent hűvösebb van. A keleti ablakot nyitom ki.

Hétvégére az ország egyik fele megsül, a másik fele megfő. Melyik jobb?

Azt hiszem, mára ennyi elég is volt. 

 

2011. 08. 23.

Eszméletlen meleg volt ma is. Vízparton valamivel könnyebb volt elviselni, a víz elszívta a forróság nagy részét. Szó szerint forrt a víz, annyira meleg volt. Észre lehetett venni, hogy huszadika utáni a dátum, mert a hőség ellenére kevesen voltak a parton és a vízben. Ezt nem tudtam kihagyni, el kell mesélnem. Alig, hogy lepakoltunk, körülnéztem, és kit láttak meg szemeim?! Egy fiatal és csinos kolleganőt a vőlegényével. A kolleganő magas, nyúlánk, hosszú lábú és -combú, nagyon szemrevaló teremtés. Napsárga rövidnadrágban feszített, erről ismertem fel azonnal. Csendben odalopóztam a háta mögé - akkor próbálták felállítani az árnyékot adó sátrat - és halkan megszólaltam: én ezt a sárga rövidnadrágot valahonnanmerem. Adri akkorát ugrott, hogy még én is meglepődtem, a vőlegénye meg jó nagyot nevetett, mondván, Adrinak nem tiszta a lelkiismerete, mert alaposan megijedt! 

 

2011. 08. 22.

Volt meglepetés, nem is kicsi! Úgy szép az élet, ha zajlik, most pedig a javából. Ma is, és a héten is kánikula lesz. Alig múlt tíz óra, de márnem lehet megmaradni a szobámban. Illetve meg lehet maradni, de totális a szauna élményem. Ebéd után egy óra és iszonyatos a szauna a szobámban. És minden nap melegebb lesz egy-egy fokkal. Azt hiszem, tenni fogok róla, hogy elviselhető legyen a számomra. Vízparton. Négy óra és egye sűrűbb a levegő. Kiszáradt a torkom, pedig kellő mértékben pótolom az elvesztett folyadékot. Na, majd holnap...!

Döglesztő meleg van még mindig, pedig lassan fél kilenc lesz. Még nem merek ablakot tárni, mert csak a meleg levegő áradna befelé. Még jó, hogy hűs a lakás. Össze kell készítenem a kaját, utána irány a fürdő!

 

2011. 08. 21.

Na, nem hiába mondják, hogy a jóból is megárt a sok. Ha éppen nem is ártott meg, de elég volt. Már alig vártam, hogy hazaérjek. Főleg a délutáni kavalkádból lett elegem. Már éppen ráhangoltam magam az ötös vonatra, de mégis sikerült elérnünk a busz, és uzsonnára való is kerekedett. Erre mondják, hogy minden jó, ha vége jó.

Kiváncsi leszek a holnapi nap reggelére. A meglepetésre. Már alig várom!

 

2011. 08. 19.

Igazi kánikulát ígérnek mára, harminckettő-harminchárom fok meleggel. Ajánlom is! Még tart a nyár. Ideje tovább mennem. 

 

2011. 08. 18.

Lesz fürdés, most már egészen biztos. És a holnapi - székesfehérvári - út is rendben van, a hazafelé való utazás is tökéletes. Ámen!

Volt fürdés. A víz egy fokkal melegebb, mint utoljára. Mi lenne, ha szeretném is a Balatont! manókáim már a Mátrában túráznak. 

 

2011. 08. 17.

Ma van egyetlen fiókám nevenapja. Megköszöntöttem, nagyon örült neki, de a kapott ajándéknak mégjobban. Egy óra után  indultak B-ba nyaralni, még nem értek oda. Feltétlen meghagytam nekik - mert a tesójával és annak vőlegényével ment -, hogy jelezzék, amint odaértek. Addig nem nyughatom, amíg biztonságban nem tudom mindhármójukat. A telefont leadtam a szervízben javításra, még bőven garanciális. Csodaszép idő volt ma is, remélem, hogy holnap egy fokkal még jobb lesz. Jobbnak kell lennie, hiszen kezdődnek a boglári bornapok. És még fürödni is akarunk. 

 

2011. 08. 16.

Nagyobb vot a füstje, mint a lángja a tegnap esti viharnak. Valamikor éjfél körül zendített rá a mennydörgés, valahol az ég alján villámlott. Hanem aztán hajnalban, három óra után valamivel akkorát csattant, dörrent az ég - majdnemhogy az ablakom alatt -, hogy felébredtem és ijedtemben felültem az ágyban. Körülnéztem, hogy nem történ-e valami nagyobb baj, de semmit nem láttam. Egyik kolleganőm mondta reggel, hogy ijedtében kiugrott a gatyájából, akkora volt a csattanás. Még senki nem jelzett, hogy baja esett volna. És egy jófajta zápor megöntözte a virágaimat.

Már megint szauna élményem van. Fél tíz, és alig lehet megmaradni a szobámban, hiába volt az éjszaka eső, nem frissítette fel a levegőt. Feltettem pár képet, a teljes sorozatokat majd estére.  

 

2011. 08. 15.

Mondanom se kell, hogy öt perc alatt visszarázódtam a mókuskerékbe. Mintha el sem mentem volna. Két órán át csak az élménybeszámolókat hallgattam. Csupa pozitív és hatalmas élmények. Kigyűjtöttem tíz telefon jellemző tulajdonságait összehasonlítás és válogatás céljából. Egyik-másik termékjellemző mozaikszava kínaiul hangzik, így a mögötte lévő adattal sem tudok sokat kezdeni. Sejteni sejtem, de nem tudom, így nem is megyek vele sokra. Mindentől függetlenül a Sony Ericsson X8-as tetszik a legjobban. Természetesen kártyafüggetlen állapotban.

Most - negyed nyolc előtt pár perccel - kezd szürkülni a levegő, Napocskát már nem látom. Iszonyú fülledt és meleg és sűrű a levegő. Igazi vihar előtti állapot. 

 

2011. 08. 14.

Már vasárnap van, lassan esteledik. Ma sem unatkoztam, de holnaptól biztos nem fogok. Már alig várom. Némely esetben az ázsiai kimondottan és sokkal jobb, mint az európai. 

 

2011. 08. 13.

Na, kihagytam egy napot. És akkor mi van? Szerintem semmi. Azt hiszem, hogy a mai nappal hagyományt teremtettem - magamnak. Már másodjára néztem meg a színes forgatagot, muzsikát, éneket, udvari bolondokat, meg a többit. A kirakódó vásárt. Nehezen, de megálltam, hogy nem vásároltam fel az eladásra kínált portékákat. Pedig lett volna mit. 

 

2011. 08. 12.

Ebből is látszik, hogy ritkán kerülök gép és net elé. Mindig adódik valami más, ami fontosabb vagy érdekesebb. Vagy éppen csak az, hogy ezerrel süt Napocska, bár nincs kimondott kánikula, csak szép idő. És még mindig nem kellően meleg a Balaton. 

 

2011. 08. 11.

Nem hiába maradtam itthon délutánra. Váratlanul betoppant egy meghívás, lenne-e kedvem délután vargányázni? Naná! Szedni is, enni is imádom. Váááááááá............!!!!!!

 

2011. 08. 10.

Lassan tizenegy óra és még nem ittam kávét. Ezt a feledékenységet! Máris készítek, de rögvest kettőt.

 

2011. 08. 09.

Sikerült kilenc órakor felébrednem. Még a telefont is kikapcsolatam, hogy ne csörögjön ez az ördögkütyü. El is tolódott a napom, nem győzöm utolérni magam, holott semmi munkám nincs mára. És mégis. Majdnem elfelejtettem a mobilnet számlát átultalni. De csak majdnem! Bonyolult az élet!

 

2011. 08. 08.

Délutánra jókora szélvihar kerekedett a Balatonon, pár percen belül tisztára söpörte a partot. És lehűtötte a levegőt. Sikerült pár felvételt készítenem, holnap felrakom a netre. Látványos. Úgy érzem, hogy kiszívta a víz minden energiámat. Elfogyott.

 

2011. 08. 07.

Tény és való, hogy elhanyagoltam a blogot. Mentségemre legyen mondva, hogy sok-sok napon át netmentes környezetben tartózkodtam. Őszintén megvallva, nem is hiányzott. Így már érthető, igaz?

 

2011. 07. 30.

Még most sem kattantam rá igazán. Talán holnap reggeltől lesz amolyan igazi élmény. Most már neki kellene állni pakolni. Este nyolc óra, elborult és máris esik az eső. 

 

2011. 07. 29.

Szemetelősen kezdődött ez a nap is. Meg borúsan. Akkor sem hagyom, hogy rátelepedjen a hangulatomra! Juszt se!

Elpakoltam az asztalomról minden nem oda valót, hogy ne érje szó a ház elejét. Már jócskán összejöttek a vasemberek. Egyszerűen csodálatosak. Kivétel nélkül, mindegyiknek drukkolok holnap. És a legfontosabbat majdnem elfelejtettem. De csak majdnem! Juhéjj!

 

2011. 07. 28.

Ez nem lehet igaz! Esik az eső, sötétszürke és egybefüggő a felleg felettünk. Szabályosan sötét van, villanyt kellett kapcsolni. Délelőtt fél kilenckor. Még mindig esik. A francba! Redva eső! Képes egész nap esni. Az előbb már kissé felszakadozott a felhőzet, most megint csak rázendített a zuhé, jó nagy cseppekben. Közben meg dörgés-villámlás felsőfokon. Most meg elállt az eső, elvonultak a felhők, kisütö

Oldal: Napló 11/7-8-9
Viharlady - © 2008 - 2026 - viharlady.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat