Viharlady

Folytatódjék...

2012. 06. 30.

Szerencse, hogy mára "fedett" programot szerveztünk, szabadtéren nem tartottunk volna ki egész nap. Az is épp elég volt, amit egyik helyszínről a másikra tartva Isten szabad ege alatt töltöttünk. Hát, igen, nyár van, most legyen jó idő. Amúgy imádom ezt az időt.

2012. 06. 29.

Ismét gyönyörűséges napra ébredtünk, fényesen süt Napocska, árasztja a meleget. És megint péntek, hét utolsó, egyben rövidített munkanapja. Imádom, egyszerűen imádom! Dilemma, hogy a kettő közül melyiket válasszam. Árban megközlítően egyformák. Még megálmodom. Este kimentem a kútra (48 fokos termálvíz) vízért, de megelőztek. Tata kilenc darab ballonnal jött, egy ballon egy gallon. Mindez nem is lett volna baj, de hétfőn karbantartás címén visszavettek a víz áramlási sebességéből és mennyiségéből, így csupán vékony sugárban csordogált a föld kincse. Cca egy órát álltam sorba mire rám került a sor.

2012. 06. 28.

Frissen és jókedvűen ébredtem fél órával a telefonos ébresztő előtt. Valami (valaki) felébresztett. Napocska bekandikált a redőny résein, később arasznyira felhúztam, hadd áradjon befelé a fény, amíg hűvös a levegő. Aztán gyors kapkodásban zuhany, öltözés, fésülködés, smink nuku, aztán futás. Épp, hogy időre beértem. Folyamatosan melegszik az idő, hétvégére ismét beköszönt a kánikula, mehetünk a Balatonra. Egyre jobban dúl a meleg. Még most is, pedig lassan kilenc óra. Újítottam az öntözésnél. Remélem, bejön az ötletem.

2012. 06. 27.

Köszönhetően a friss levegőnek úgy aludtam, mint a bunda, csak a hajnali fuvallat (és más) ébresztett. Kimondottan jól esett, köszönöm. Napocska óráról órára erősödik, ontja a meleget. Hétvégére visszatér a kánikula, ismét mehetünk Balatonra. De addig még sokat kell dolgozni, szerda lévén, hét közepe. Hajtsuk meg azt a mókuskereket. Felpörgött a mókuskerék, talán jobban is, mint kellene. De nem baj. Az már csak hab a tortán, hogy megjött a könyvesszekrényem, álljak készenlétben, hogy haza tudják szállítani a lakásra. Lacikámra már csak este jut időm. Meghozták a szekrényt, félig-meddig átrendeztem a szobát - legalább hatszor -, megtaláltam az ideális helyet az új jövevénynek, rögvest megpakoltam könyvekkel, ráadásul az ásványoknak is találtam helyet. Azt hiszem, mára ennyi elég is volt.

2012. 06. 26.

Éjszakára lehűlt a levegő, de nem annyira, hogy be kellett volna zárni az ablakokat. Egész éjjel járt-kelt a levegő, kellemesre hűtötte a lakást. Kora hajnalban egyszer felébredtem - talán négy óra lehetett -, valami motoszkált az agyamban, de már nem tudom, hogy mi. Elszállt a gondolat, mint egy pillangó. Talán nem volt fontos. Ma is sikerült alaposan elfáradnom agyilag. Azért nem semmi a hat órás önismereti tréning. Ráadásul egyedül voltam megint, segítőm lebetegedett. De sikeresen végigvittem, mert a végén nem akartak elengedni, ráadásért esdekeltek. Mondtam, hogy majd legközelebb. Kérdezték, hogy lesz legközelebb is? Naná, feleltem. És eljöttem.

2012. 06. 25.

Imádom a hétfő reggeleket. Mert napsütésre ébredtem. Mert simogatással folytatódott a napfelkelte. Mert kapkodva kellett elindulnom dolgozóba. Mert újra láthattam kollégáimat. Mert újra láthattak kollégáim. Mert új feladatokat tűztünk ki. Mert szép az élet, és én minden nap megélhetem. Azt már meg sem említem, hogy befelé jövet a markomban szorongatom a hálakavicsomat, és amíg szorongatom, mormolom a hálaimámat. Igen, igen, négy éve történt a nagy esemény. Estére megünnepeljük. Három óra után kezdett dörgedezni az ég, villámlott, mintha muszáj lett volna. Fél négykor kaptunk egy kiadós záport, majd' négy óráig kitartott. Szerencsére csak egy jókora zápor volt. Kitártam ajtót, ablakot, engedtem, hogy a szél garázdálkodjon a lakásban. Pár száraz falevelet besodort a szél, de legalább a levegőt is lehűtötte. Még most is tárva-nyitva minden.

2012. 06. 24.

Ma is jól elfáradtunk. Meleg volt, de nem kánikula, ki lehetett bírni. Köszönöm ezt a szép hétvégét. Mindent köszönök.

2012. 06. 23.

Ma is épp oly meleg volt, mint tegnap. Ugyanúgy nem volt ajánlott a napon tartózkodni a déli órákban, mint tegnap és tegnapelőtt és azelőtt. Még  jó, hogy az udvaron felállítottak egy sátrat, mely alatt bőven elfértünk, pedig nem is voltunk kevesen. Igaz, többen a fák alatt kerestek ülőhelyet maguknak. Érdekesek és színesek voltak az előadások, egyszerű nyelven, közérthetően ecsetelték a gyógynövények kedvező hatásait. Főleg a levenduláét. Kaptunk ízelítőt az egészséges táplálkozás jegyében készített falatokból. Szemnek, szájnak tetszett az étek, rengeteget hoztak az asszonyok, el is fogyott az utolsó falatig minden. Innivalóval is kínáltak bennünket, frissen facsart málna-meggy itókával. Gyógynövény-túrával zárta A. a napot. A hatalmas telken ezerféle gyógynövény található, a levendulából ültetvény is. Hiába, ez a kedvenc. Hoztam haza is belőle.

2012. 06. 22.

Az éjszakai viharból nem lett semmi, pedig még jeget is jósoltak. Valahol a Balatontól északra vonult nyugatról keletre. Hozzánk csak a szele ért el, no, meg egy kicsit hűlt a levegő. Nem sokat, csak egy kicsit. Most már ki mertem tárni a keleti ablakot az irodámban, legalább járkál a szél, még ha meleg is. Így egy kicsit élhetőbb. És ma már péntek! Meglátogattam mamáékat, beszélgettünk egy jót, majd hazajöttem. Közben bementem a boltba, vettem ezt-azt a salátához. Összeállítottam, majd kiporcióztam és úgy tettem a hűtőbe. Az egyik adag jó lesz holnap ebédre. Mostanra már egészen elviselhetővé hűlt a levegő, kitártam az átelleni ablakokat, hadd járjon a levegő. Meg a röpködő apró rovarok. Bár ezt annyira nem hiányolom.

2012. 06. 21.

Éjjel sarkig tártam az ablakokat, hadd járja keresztül-kasul a levegő a lakást. Mert bizony, tegnap is nagy volt a forróság. Isten Átka is inkább kint a szabadban keresett magának hűs helyet, nem nagyon akaródzott neki bejönni, csak addig, amíg kipucolta tányérkáját. Ma folytatódik a meleg. Amíg tegnap a vízparton hűsöltem, ma már be kellett jönnöm dolgozni. A szaunába. Tagló ez a meleg a keletre néző ablakok társaságában. Kint az Isten szabad ege alatt sokkal jobban ki lehet bírni ezt a meleget, mint bent az épületben, főleg lapos tető alatt. Szauna. Kegyetlen szauna. Ma zsinórban megy a mentő, nínózik veszettül. Nem merem kinyitni az ablakokat, mert még mindig nagy a hőség. Nem akarom, hogy a lakás felmelegedjen.

2012. 06. 20.

Sikerült megmaradnom. Már tegnap délután elhatároztuk, hogy ebben a kánikulában lemegyünk Boglárra a  Platán strandra, a szokásos helyünkre. Jól indult a reggel, Napocska ezerrel sütött, dúlt a kánikula. Eseménytelen volt az út. Először megebédeztünk, majd elfoglaltuk a helyünket a platánfák árnyékában. A part mentén nem érzékeltük a hőséget, a víz elszívta azt. Vittem magammal az úszódeszkámat, hogy annak segítségével felelevenítsem a kevés úszótudományomat. Annyira kevés, hogy egyáltalán nem tudok úszni. Szóval, az úszódeszkában bíztam. Felfeküdtem a víz tetejére és magam előtt toltam a deszkát, lábbal tempóztam. Mivel a szél a part felől fújt, egy szemernyit sem haladtam kifelé, inkább csak lebegtem a vízben. Alacsony a Balaton szintje, sokáig csak térdig, vagy legfeljebb combközépig ért a víz. Aztán egyszer nem sikerült talpra állnom, elmerültem, mint a nyeletlen fejsze. Úszódeszkával együtt. A hatvan centis vízben. Azt hiszem, mára ennyi elég is volt. Kiszívta minden energiámat a víz. Kifárasztott.

2012. 06. 19.

Azt hiszem, ma csökkentett üzemódba állítom magam. Totális szauna a szobám, pedig behúztam a firhangokat. Nem pazarlom az energiámat. Bevezettem egy újfajta folyadékfogyasztási trendet: négy óráig citromos hideg víz, négy óra után hideg narancsos soproni. Így ki lehet bírni. Már megint randalíroznak a vadászrepülők. És pont a fejem felett, oda, vissza. Próbaidő alatt leszakadt a kerti zuhany. Vihetem vissza oda, ahonnan hoztam.

2012. 06. 18.

Ismét hétfő, annak is reggele. Napocska elemében van, már kora reggel húsz foknál melegebb volt. Igazi kánikula, hurrá. Még annál is kánikulásabb a nap. Ebédelésből kifelé jövet, mint a tagló... Délután még rátettek egy lapáttal, vagy kettővel. Mostanra - háromnegyed tizenegy - vált egy kicsit élhetővé a levegő. Kitártam az ablakokat.

2012. 06. 17.

Sűrű volt a nap. Elég legyen ennyi.

2012. 06. 16.

Kivágták a májusfát a szomszédasszonynál. Isten Átka úgy megijedt ettől, hogy világgá szaladt, de bízom benne, hogy hazatalál.

2012. 06.15.

Hosszú volt a nap, de szépséges. Most nem írnék többet. Majd.

2012. 06. 14.

Szép napsütéses reggelünk volt, az elkövetkezőkben is ilyenekre számítok, elvégre nyár van. Tegnap délután sikerült letarolnom kamillamezőt, a kelleténél kissé jobban. Bízom abban, hogy kihajt még a gyógynövény. Délután szabadföldbe ültettem a muskátlikat a kannák közé. Még mindig fellazult a talaj, könnyen ültettem. Az elkószált vesszőket felkötöttem, a paradicsomokat megvigyáztam. Szépen iperedik a diócsemetém. Aztán ennyi elég is volt mára. Tesó meglátogatott, hozott ezt, azt és itt ragadt. Szedtünk ribizlit mamának, hadd egyék belőle.

2012. 06. 13.

Végre eltakarodtak a szürke felhők, Napocska háborítatlanul járja útját. A sok eső és szürkeség után megörültem, hogy ismét Napocska ébreszt a sugaraival. Annyira jó érzés, hogy leírni sem lehet. Ettől már csak egy valami lehet jobb. Igen, igen.

2012. 06. 12.

Szinte egész éjjel esett az eső, néha kopogott az ablakpárkányon, erre felébredtem. Közben Isten Átka nem találta a helyét, fel-alá grasszált a lakásban. Végül azért mindkettő - az eső és Isten Átka is - elnyugodott. Reggel már nem kellett az ejtőernyő, az a kevés esőszitálás nem ártott meg senkinek. Most pont jó a levegő. Lélegezhető. Élhető. Képes egész nap esni az eső. Kitartó. És nekem le kellene kaszálnom a kamillamezőt. Elállt az eső, kissé felszakadozott a felhő, kibújt Napocska és van remény a délutáni kaszálásra. Most meg majdnem eltüntettem a fejlécet. Hogy én mindig bele tudok nyúlni olyan billentyűkombinációkba, amikbe nagyon nem kellene! És ráadásul nem tudom, hogy mibe nyúltam bele, és azt sem tudom, hogyan lehet helyreállítani. Ez a legszebb benne. Ez sem véletlen volt, hogy találtam öt szem ókrumplit a spájzban. Az eső miatt fél öt körül értem haza, Isten Átkának adtam enni, mert természetesen a macska az első. Aztán a benti kukába kerestem reklámszatyrot amikor a kezembe akadt a pityóka. Dobjam ki, vagy mi legyen vele? És bevillant, hogy dödölle. Azon nyomban meghámoztam, sós vízben megfőztem, nem kellett neki sok idő. Közben az utolsó fej vöröshagymát felaprítottam és megpirítottam. Mire a hagyma elkészült már csak a lisztet kellett a krumplihoz hozzákevernem. Kanállal megszaggattam, bele a paprikás hagymába, lassú tűzön egy kicsit megpirítottam. Hat órára elkészült, addigra Napocska is kisütött. Még mondja valaki, hogy nem szép az élet! Csak éppen Gyöngyöm nem került még elő, pedig hajtóvadászatot indítottam érte. Remélem, nincs semmi baja. Van keletje és elismertsége a dödöllének és a virásgoskertnek.

2012. 06. 11.

Reggelre enyhült valamelyest a tegnapi fülledtség, végre élhetőbb a levegő. Már éjszaka kezdett esni az eső, egy jó öntözésre való lehullott. Legalább valami haszna is legyen. Lassan szakadozik a felhőzet, Napocska keresi a rést, ahol kibújhatna. Hétfő reggel van, és én szeretem a hétfő reggeleket. Már háromnegyed kilenc és odakint morajlik az ég. Ezt annyira már nem szeretem. 

2012. 06. 10.

Mai utolsó mozzanatként megcsináltam az ágyaspálinkát, a tavalyi színtiszta cseresznyepálinkába idei érésű cseresznyét tettem. Kiváncsi leszek az eredményre. Pedig nem szeretem a pálinkát, de jól mutat benne  a cseresznye. A tegnap este kreált citromos álom fantázianevű édességköltemény ízlett az érintettnek és az utolsó falatig elfogyott. Repetaigény lépett fel. Ilyen is van.

2012. 06. 09.

Gyönyörű időnk volt, csak délutánra borult el, dörgött, villámlott, egy kevés eső esett, de semmi több. Sűrű volt a nap. A többit majd holnap.

2012. 06. 08.

Medárd napja van és fényesen indult a reggel. Folytatásban is hasonlót ígértek, így is legyen. A hétfő után a pénteket imádom még, mert rövid nap és ebéd után kezdődik a hétvége. Szokásos módon gondoskodtak programokról vasárnap éjfélig bezárólag. Mert aludni, pihenni is kell valamennyit.

2012. 06. 07.

Napocska ébresztett hajnalok hajnalán, előbb bekandikált, majd teljes energiával besugározta szobámat. Tökéletes volt az időzítés és az összhang. Minden reggelem így kezdődjön! Először cirógatással, majd becézgetéssel, a többit a fantáziádra bízom. Kissé késve értem be, de nem maradtam le semmiről, kollégáim az ajtóban vártak, nélkülem nem akarták a napot elkezdeni. Minő szolidaritás! Aztán beindult a mókuskerék. Így még nem udvaroltak, mint az előbb. Terepbejáráson az önjáró fűkasza már régen a járdán járt, amikor a gazdája feleszmélt a helytelen útirányról. Még jó, hogy a penge nem ért le a járdáig. Így jár az, aki nem figyel eléggé. Így, bizony!

2012. 06. 06.

Ismét Napocskáé a főszerep, kora reggel felkelt és azóta rendületlenül járja az útját. Lassan a levegő is melegszik, szép idő lesz délutánra. Így is lett, még most is kellemes az idő. Megyek és elültetem a virágokat. Tegnap este megleptek vele, muszáj megvigyáznom.

2012. 06. 05.

Nincs annyira hideg, mint amennyire beharangozták. Csupán friss a levegő, élhető, lélegezhető. A tegnap délutáni az szörnyű volt, közel száz százalékos páratartalom mellett szürcsölni lehetett a vizet a levegőben. Ebből sem kérek többet. Inkább legyen friss és lélegezhető a levegő, mint vizes. Még annak ellenére is, hogy ma még nem láttam Napocskát. Elő fog bújni, mert én akarom. Na végre egy jó hír, megjavult a nyomtatós fénymásolóm. Nem szívesen ugráltattam a földszinti kollégákat, de muszáj volt. És most elhagyom a fedélzetet. Megint sikerült lefárasztania a társaságnak. Sok és tömpény a nyolc órás tréning, ráadásul egyedül kellett megoldanom, a segítségem nem jött meg. Szürkeállományom kissé lerongyolódott.

2012. 06. 04.

Végre hétfő! Szeretem a hétfői napot, annak is a kezdetét. Napocska megemberelte magát, kora hajnalban besütött az ablakomon, cirógatott a sugarával. Valaki más meg a kezével. Kevés idő maradt a készülődésre, annak felét is lefaragtuk. Szóval, jól indult a hétfő reggel. Kitettem az asztalra dekorációnak a különleges kis fenyőtobozokat, amit szombaton gyűjtöttem azon idő alatt, amíg az idegenvezető vadász elmesélte a környék történetét, fejlődését, flóráját és faunáját. Valami színesen ecsetelte az állatvilágot a vízitől a szárazföldiig. Szíve csücske a három család egerészölyv, melyekől egész regény volt képes mesélni. Tobozkáim mára kinyílottak, mint a rózsa. Mostanra elfelhősödött az ég, igaza lesz a meteorológusoknak. Bár ne lenne! A pihentebbek napozásról eszmecseréznek. Isten Átka megint nem bír magával, rosszabb, mint egy szakképzett terrorista. Elajándékoznám.

2012. 06. 03.

Folytatódott a színes hétvége. És még mindig nincs vége.

2012. 06. 02.

Nem elég, hogy hosszú, de széles is volt a mai nap. Majd később. Beszéltem Manókáimmal telefonon keresztül, majd egy órán át. Mennyei muzsika volt füleimnek.

2012. 06. 01.

Június havába léptünk, esővel, borúval, párássággal, egyeseknél rossz hangulattal.Az én hangulatomat senki és semmi nem tudja elrontani. Igaz, még nem láttam Napocskát, de már erőlködik, keresi-kutatja a rést a szürke felhők között. És meg fogja találni. De meg ám! Már megtalálta. Az eső elállt, Napocska kisütött, melegszik a levegő. Szép fényes nap. És kezdődik a hétvége. Eléggé változatos az időjárás, süt Napocska és esik az eső. Vagy fordítva.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat