Viharlady

Folytatódjék...

2013. 05. 31.

Elkövettem azt a hibát, amitől a pszichomókusok óva intettek, többszörösen is. Remélem, hogy sikerült helyrehoznom a hibát, ezzel megtartanom egy értékes barátot. Majd kiderül. De nem úgy, mint a mai időjárás. Néha kisüt Napocska, néha teljesen beborul. Aztán meg szemetel az eső. Ejtőernyőt el nem hagyhatom.

2013. 05. 30.

Lassan vége a májusnak. Ma reggel szürkeségre és esőre ébredtem, bejött a meteorológusok jóslata. Nagyon nem szeretem ezt az időt, inkább Napocskát akarom látni, mint a szürkeséget körülöttem. Kérem vissza a Napot! Nagyszerű beszélgetőtársam akadt. Segítségemet kéri, holott tökéletesen tisztában van a problémájával és annak megoldásával. Mondhatnám azt is, hogy bolonddá tett.

2013. 05. 29.

Tegnap reggel szomszédasszony nem figyelt eléggé, Isten Átka és Maffia a lakásban maradt. Naná, hogy randalíroztak. Mire V és B felket, addigra leszedték a firhangot, leborogattak mindent, ami az útjukba került. Gyönyörű egy társaság! Figyelni kell rájuk, mert nagyon cseles jószágok.

2013. 05. 28.

Feladták a leckét, meg kell keresnem a "gömb a gömbben" műalkotást. Vagy legalábbis egy képet róla. Könnyebb a tűt a szénakazalban... Aztán jött a segítség, és máris nem volt semmi gondom. Remek alkotás, zseni aki megalkotta.

2013. 05. 27.

Ma reggelre sem javult sokat a helyzet, ráadásul az eső is szemetelt. Gyönyörű nyárnak nézünk elébe, ha így folytatódik. Napok óta nem láttam Napocskát. Kérem vissza a Napot! Napocskát még mindig nem kaptam vissza és hűvös, szeles maradt az idő.

2013. 05. 26.

Még annál is hidegebb volt. Csuda gondolta volna, hogy tegnap még mezítláb, ma meg már dzsekiben. Fránya egy időjárás.

2013. 05. 25.

Lehűlt a leveg, eső is esett. Május vége van, nem lenne szabad ilyen időnek lennie. Holnapra még hidegebbet jósoltak.

2013. 05. 24.

Riogatják az ember lányát mindenféle időjárási anomáliával. Még jó, hogy az ösztöneimre hallgatok, azok még nem csaptak be. Mára már jó idő lesz, Napocskát nem takarják felhők. Így is lett. Aztán mindent az utolsó pillanatra hagytam és most kapkodhatok. Ej, ej... Alvadás. 

2013. 05. 23.

Reggelre elromlott az idő. Teljesen beborult az égbolt, feltámadt a szél és lehűlt a levegő. Ráadásul hosszantartó esőt jósoltak. Nem hiányzik. Jobb szeretem a napsütést, a fényt, a meleget...

2013. 05. 22.

A reggeli borút követően szépen alakult az idő, kisütött Napocska, ezerrel ontja a fényt és a meleget. De jó nekem. Még annál is szebb helyen jártam. Itt van a közvetlen közelemben és mégsem tudtam róla. Mint annyi másról sem.

2013. 05. 21.

Még mindig nem tudok napirendre térni afelett, hogy eltűnt az irományom. Egyszerűen nem értem, hogyan történhetett. Szeretném visszavarázsolni a fekete lyuk háta mögötti területről. Van valami jó ötlet erre? Gyönyörűséges szép napunk van, Napocska zavartalanul járja az útját. Ja, és ma nem hétfő van, hanem kedd. Felemás módra sikerült az önismereti tréning. Jövő kedden ismétlés.

2013. 05. 20.

Lustaság napot tartok. Néha jól esik, ha kiszolgálják az embert. Így is, úgy is meg amúgy is.

2013. 05. 19.

Megint kapkodás lett a vége. Ebéd után azonnal nekiláttunk a képeknek és mégis. Lehet, több időt kell rászánnom. Aztán leszakadt az ég, de most már jég nélkül, csupán szél kísérte. Rendesen zúgtak a fenyők, a víz ömlött ahogy csak bírt.

2013. 05. 18.

Leginkább a levendulás étcsokoládés ízlett, de nem volt rossz a többi sem. Csupán egy baja volt. De sebaj, van még egy adagra valóm. Egy hét múlva.

2013. 05. 17.

Már tegnap este kezdett szemetelni az eső, még most is azt teszi. Borús az ég, nem látom Napoocskát. Nincs hideg, egy szál ujjatlanban mentem át a szomszédba. Még mindig nem tetszik ez a helyzet.

2013. 05. 16.

Most egy kicsit elment a kedvem az írástól. Nem értem, hogyan törlődött ki, hogyan tűnhetett el az a két hét. Minden nap írtam az eseményeimet, hogy később is képben maradjak, a készített fotókhoz könnyebben szedjem össze a mondanivalóimat. És erre tessék. Eltűnik.

2013. 05. 13.

Tegnap voltunk a nagy-nagy Higland túrán. Egészen Invernessig mentünk, onnan pedig egy másik útvonalon hazafelé. Első megállónk a Glen Coe környékére esett, a magas hegyek közt havas hegycsúcsok látszottak. Egyik hegyoldal barna, apró és masszív cserjével borított a másik kopasz, kőzúzalékos. Hát, egyiket sem másznám meg szívesen, bár látványnak csodaszép. Sok-sok képet készítettem. A következő megállónk Fort William, ahol a gyerkőcök nem engedték a skótkockás pládet megvenni, mondván, hogy minek cipeljem. Aztán jött a legszebb és legfőbb látvány Fort Augustus, a Ness tó, Loch Ness kezdete. Háromnegyyed óránk volt a hajó indulásáig, addig sétáltunk egyet a mólón és fényképeztünk. A hajóút egy órás időtartama alatt kétszer megeredt az eső, kénytelen voltunk a nyitott fedélzetről lemenni a zárt kabinba, ott meg hamar bepárásodott a levegő, nem láttunk semmit. Illetve mégis. Azt, hogy ahol épp jártunk, ott hány méter mély a tó. A legnagyobb mélysége háromszáz negyven méter, átlagmélysége kettőszáz harminc méter. No comment. Az út során végig a jobb oldali hegyoldalt figyeltük, meg is lett a jutalmunk, mert az itt honos apró fekete hegyikecskék közül sikerült megpillantanunk egyet. Lefotóztam, de csak nagyon nagy felbontásban látható az apró jószág. Még a hajóskapitány is kimászott félig a kapitányi fülke ablakán, annyira izgalomba jött a kecse látványától. Én meg az alattunk levő mélységtől. Igyekeztem nem gondolni rá és a mondabeli lakójára sem. Pedig egyfolytában azon jár az eszem, hátha meglátom őkelmét. Hát nem, helyette volt a hegyikecske.  Folyt. köv. Hajókázás után megnéztük a zsiliprendszert, nagyszeűen kiépítették, mint Panama kicsiben. Innen Inverness felé vettük az irányt. Félúton megnéztük az Urquhart kastélyt, már ami maradt belőle. Rövid fotózás után Inverness következett, de itt nem álltunk meg legnagyobb bánatomra. Fot

Hol a többi????

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat