Viharlady

Folytatódjék...

2012. 05. 31.

Május utolsó napján gyönyörű napsütésre ébredtünk. És nem is akárhogyan. Most is süt az istenadta, melengeti a hátamat. Ablakom alatt önjáró fűkasza berreg, érezni a frissen vágott fű illatát. A berregésen is áthallatszik a madársereg csivitelése, fecsegnek, csacsognak megállás nélkül. Köszönöm ezt az élménydús reggelt. Gyülekeznek a viharfelhők, még a végén igazuk lesz a békáknak. 

2012. 05. 30.

Felhősen indult a reggel, csak lassan szakadozik fel. Amolyan felemás. Minden. Kiültettem a diócsemetét a szabadföldbe.Még az ősszel hoztam egy faluból, földről szedtem föl, ága kihajlott a járdára, termése nagy és könnyen feltörhető.

2012. 05. 29.

Hát, igen, eddig tartott - karlánctól bokaláncig - az élete. Még élhetett volna. De az élet megy tovább, az itt maradóknak folytatni kell. Napocska nincs tekintettel a földi dolgokra, járja a maga útját és így van jól. Sejtelmesen világít, fátyolfelhők borítják az eget. Szemetel az eső. Tartoztam az ördögnek egy úttal. Holnap délelőtt ismét kísérletezem, csak el ne felejtsem. Délutánra kisütött Napocska, megmutatta, hogy milyen a jó idő. A hangyák pedig kitúrták a kövirózsáimat a cserépből. A fene a talpukat!

2012. 05. 28.

Ajándék volt a mai nap. Egyrészt Napocska részéről, mert jól teljesítette feladatát, másrészről pedig azért, mert meglepetésekkel tűzdelt programokat szerveztek számomra. Csak ámultam és bámultam, néha még a szám is tátva maradt. De így van jól. Köszönöm, köszönöm, köszönöm...

2012. 05. 27.

Lazulós, lustálkodós ez a nap. Ha nem csörren meg a telefonom negyed tízkor, talán még délben sem keltem volna fel. Semmi különleges teendőt nem terveztem, mégis volt dolgom, nem is kevés. Lekaszáltam a füvet a kertben, ami nem is fű, hanem kamillamező. Gyönyörű az idő, Napocska süt ezerrel, kellemes a levegő. És a nagy lendületnek is megvolt a hátránya. Már megint. És ez nem lehet a véletlen műve. Véletlenek már pedig nincsenek.

2012. 05. 26.

Nincs olyan nap, hogy valamilyen sikerélményem ne lenne. Mint a mai is. Amikor a zebrához értem, pirosra váltott a lámpa, nem mehettem át az úton. Tekintetemet a balra előttem lévő busz hátuljára szegeztem, hogy addig még véletlenül se induljon el, amíg oda nem érek és fel nem szállok rá. Szinte fogva tartottam a tekintetemmel. Nagy nehezen zöldet kaptam, sprintelésbe fogtam, nem is a zebrán, hanem keresztül át az úton, a másik oldalon felléptem a járdaszegélyre, hogy a sofőr észrevegyen, ha belenéz a visszapillantó tükörbe. Még hátra volt harminc méter, amikor felberregett a busz motorja, a kipufogó fekete füstöt pöfögtetett, záródtak az ajtók. Ekkor lelassítottam, lépésre váltottam és magamban mondtam, hogy "ez bizony elment". Mire a gondolat végére értem kinyílott a hátsó ajtó. Ismét sprintelésbe fogtam, szerintem rekordot döntöttem, széles mosollyal léptem fel a lépcsőn, hangos köszönömmel köszöntem meg a sofőrnek, hogy megvárt. Mosollyal nyugtázta köszönetemet. Így még időben felértem a Várba az őrségváltásra, ami nem tíz órakor kezdődött, hanem kilenc óra ötvenkor és tíz órára lett vége a ceremóniának. Hála Péternek és a Skype-nak, tudok beszélgetni Manókáimmal. 

2012. 05. 25.

Végre Napocskáé a főszerep, és már el is felejtettem, hogy milyen az esős reggel. Virgoncan süt Napocska ezerrel ontja fényét szobámba. Mennyivel másabb a világ! Mindezek ellenére sajnálom, de egyikkel sem tudok kezdeni semmit. Egyikkel ezért nem, a másikkal meg azért nem. Már nem és még nem. Lehet, hogy bennem van a hiba, sorry. Végre vége a hétnek, jöhet a kikapcsolódás, a kirándulás, a felhőtlen szórakozás! Gondoskodnak róla, hogy semmiben ne legyen hiányom. Imádom, egyszerűen imádom!

2012. 05. 24.

Tudtam, hogy a macskák okosak, de ennyire nem gondoltam. Éjjel fél kettőkor kimehetnékje támadt, és különös, eddig nem ismert módon közölte velem, hogy engedjem ki. Már számtalan formáját megmutatta, de az éjszakaival meglepett. Volt, hogy a mancsával kicsit megérintette az alkaromat vagy a lábszáramat, ha elsőre nem figyeltem elég gyorsan, akkor másodjára is és erőteljesebben. Vagy éktelen dorombolásba fogott és a lábam felől felmászott a takarómra és egy helyben toporgott, amíg nem szóltam, hogy jól van, megyek már. Ma éjjel a bajuszát próbálgatta. Félig hason aludtam, a jobb lábfejem kidugtam a takaróm alól az ágy szélére. És ezt a pár négyzetcentméter bőrfelületet célozta meg Isten Átka a pár szál bajuszával. Mit ne mondjak, megcsiklandozott. Naná, hogy felébredtem! Végre, kisütött Napocska! És rettentő nedves a levegő, hetvenhat százalék a páratartalom. Facsarni lehet a  vizet. Délben is tűzött még Napocska, a levegő páratartalma is magas. Ahogy nézem a friss előrejelzés, rögvest ideér - észak-dél vonalba rendeződött - a vihar, égszakadással, földindulással, jégesővel. Mind, mind csupa nyalánkság. Nem vágyom rá. Egyelőre úgy néz ki, hogy megússzuk. Egyelőre. Eddig tartott a sötétszürkeség, mostantól nappali a világosság. Fél nyolckor.

2012. 05. 23.

Májusi eső aranyat ér. Szerintem egész éjjel eshetett az eső, nem volt nagy csinnadratta, csak úgy, komótosan, kitartóan esett. Esik még mindig. Éjjel fél háromkor Isten Átka kikéretőzött, fel kellett kelnem, hogy kiengedjem a jószágot. Reggel, mint a puskagolyó, úgy vágódott be a lakásba. Még jó, hogy a kilincset nem éri fel, mert önállóan nyitogatná az ajtót. Navégre, kisütött Napocska! Erre vártam... Erre meg aztán nem! Beborult és rögvest leszakad az ég! Aztán mégse. Nem is bánom, hogy nem volt égi háború. Feltámadt poraiból az az egy szúnyog, amelyet tegnap este csak félig sikerült agyoncsapnom. Egyetlen egy darab! És itt zümmüg a fülem mellett. Esik az eső, egyelőre még csendesen, Isten Átka csurom víz, így flangál a lakásban. Hümm.

2012. 05. 22.

Esik eső csendesen....  Reggel hét óra óra folyamatosan. Szürke felhőpaplan terül a városra, mérséketlen engedi át a fényt, villanyt kellene gyújtani, de nem teszem. Ülök a félhomályban hallgatom az esőcseppek kopogását az ablakpárkányon, ez a háttérzeném és így dolgozom. Valamennyit csillapodott az eső, világosodott a égbolt. Talán még ma megláthatom Napocskát. És most útrakelek. Ötven km oda, ötven km vissza. Borús, esős időben, közel száz százalékos páratartalom mellett. Harapni lehetett a levegőben a vizet. A két út között hét óra kemény önismereti tréning levezénylése. Úgy érzem magam, mint akit kifacsartak. Pedig lelkes volt a kis csapat, készségesek és kedvesek. És mégis. Már csak egyre várok, talán nem hiába. Valahogy nem akaródzik összejönni. Hát, így jártam...

2012. 05. 21.

Fátyolfelhő takarta Napocskát, így annak simogatását nélkülöznöm kellett reggel, de másét nem. Mostanra javult egy kicsit a helyzet, sikerült Napocskának áttörnie magát az egyre ritkuló felhőzeten. Jobb szeretem, amikor hétágra és teljes erejével süt, majd hogy nem égeti hátamat. Most valahogy nem akarja és délutánra záport, zivatart jósoltak. Azt hiszem, lesz is, bár nem vágyom rá. Ideért a szél és az eső. Aztán el is vonult annak rendje-módja szerint. Még egy öntözésre valót sem hullajtott.

2012. 05. 20.

Ismét gyönyörűséges nap köszöntött ránk, Napocska zavartalanulj járja útját, szellő sem lebben. Kora reggel bekandikált az ablakomon, majd kandikálása bámészkodásba váltott. Imádom a napfényt, imádom a meleget, imádom az életet! Köszönöm....

2012. 05. 19.

Folytatódott, és nem is akárhogy. Az érintés dominanciája. És kaptam rengeteg-sok felvételt Edinburgh-ról. Lélegzetelállítóan gyönyörűek.

2012. 05. 18.

Mára már javult az idő egy keveset, nem lebbent a szellő, érezhetően melegebben süt Napocska. Ajánlom is neki! Reggel Napocska - és te - ébresztettél. Nem is tudom, melyikőtök volt gyengédebb... Aztán kiderült, hogy nem a webkamera a hunyó, hanem a laptop. Most van kettő kamerám és egyformán nem működnek. Kiváncsi leszek a mai éjszakára, folytatódik-e a telepatika?

2012. 05. 17.

Hűvösen, de fényesen indult a reggel, Napocska - jó szokásához híven - simogatott. És más is. Mindkettőt élveztem. Furcsa álmom volt az éjjel. Működik a telepatika? Kevés dolog van, min meglepődöm, de ezen most nagyon. Köszönöm, köszönöm, köszönöm...

2012. 05. 16.

Késő este bejelentkeztek Manókáim Skype-on. Még friss az élmény, sokat meséltek a repülőútról, leszállás után az ötvenhármas helyijárat kalandos útjáról, a frissében felfedezett tecsóról, ahol megejtették az első bevásárlást. Nem viselte meg őket az óraátállítás, Edinburgh-ban egy órával előrébb jár az óra, nem beszélve arról, hogy este negyed tízkor még világos volt(!), ami nálunk, ugye, már negyed tizenegyet jelentett. A mai reggel hűvösebben kezdődött, jobb időre számítottam. Szó, ami szó, hideg van kint. Talán hidegebb, mint reggel volt. Kérem vissza a szép időt!! Ez jó, most olvastam: "A sikeres ember az alatt az idő alatt halad előre, amit mások elpazarolnak." (Henry Ford) Mindenesetre okos ember volt, aki a Skype-ot kitalálta. Csak áldani tudom az eszét. Mennyivel másabb, mennyivel könnyebb így elviselni a távolságot.

2012. 05. 15.

Elrepültek Manókáim...

2012. 05. 14.

A beharangozott hideg helyett elviselhető volt az idő reggel. Most is süt Napocska, érezhetően melegszik a levegő. Bizakodom, hogy elkerül bennünket mindenféle időjárási anomália. És köszönöm, még mindig és változatlanul jól vagyok! Délutánra elfelhősödött, kissé feltámadt a szél, hűvös a fuvallat. Ebből nem kérek. Ebből viszont igen: palacsintát sütöttem vacsorára, kakaósat, fahéjasat, feketeribizliset. Volt keletje és dícsérete. "Megöregszel - de megmarad. Megbetegszel - megmarad. Meghalsz - megmarad. Nem érzelmi összehangoltság, hanem összetartozás. Bárhová mehet, kalandozhat, kóborolhat, öregedhet, vénülhet, változhat, másokkal is próbálkozhat - de visszatér. Az igazi szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad." Mennyire igaz!

2012. 05. 13.

Végre itthon! Csodaszép volt ez a két nap, de mégis alig vártam, hogy hazaérjünk. Az időjárás sem babrált ki velünk, rosszabbra számítottam és szép időt kaptunk. Köszönöm, köszönöm, köszönöm....

2012. 05. 12.

---

2012. 05. 11.

Még annál is melegebb van. Gyorsan becsuktam az ablakokat és elhúztam a firhangokat itt bent. Éjjel fél háromkor Isten Átka éktelen dorombolásba kezdett, óvatosan végigaraszolt a takarómon, amire természetesen felébredtem. Még félálomban mondtam neki, hogy jöjjön közelebb, megsimogatom, utána kiengedem az udvarra. Mert kikéretőzött a jószág. Reggel amint kinyitottam az ajtót a hívó szavamra mint a puskagolyó, úgy repült befelé. Kikészítettem a reggelijét, semennyi perc alatt kinyalta a tányérkáját. Még szerencse, hogy a hűtő ajtaját nem tudja kinyitni. Két napra egyedül kell hagynom, kiváncsi leszek, hogy mit művel majd. Bekészítettem az almot. Reggel ellátom enni- és innivalóval, mozgását korlátozom, a másik két szobában semmi keresnivalója.

2012. 05. 10.

Napfény árad a szobámba, melengeti hátamat, jól esik. Örülök neki és élvezem, hétvégére lehűlést jeleznek, aminek viszont nem örülök. Tegnap este meghívtam manókáimat pizzázni. Volt bőven móka, kacagás, evés, ivás, de mégsem felhőtlen a boldgoságom. Jól elraktározom az este emlékét, mert hosszú ideig nem fogom látni őket. Jövő hét elején elrepülnek... Besűrűsödtek az események, pörög a mókuskerék. És most emeltem fel a fejem a munkából, szusszanok egyet. Már csak fél óra van vissza, elszaladt az idő. Igyekszem haza, le akarom kaszálni a füvet az udvaron. Nem akarok várni vele tovább, mert a gaz egyre csak nő. Lekaszáltam. Most egy darabig nem akarok fűkaszát látni. Tologatni sem. Azt hiszem, ma nem kell ringatni. Összebújunk.

2012. 05. 09.

Napocska - és más is - simogatott kora reggel, nagyon nem akaróztam felkelni az ágyból. Mivel ma még hét közepe van, muszáj volt. Napocska azóta is simogat, élvezem a fényt és a meleget. Megint olyasmi történt, amit már nagyon régen éltem meg. Állok a tűzhely mellett és odakozmált a prézli. Pedig nagyon vigyáztam rá és mégis. Kiöntöttem, de az égett illat szétterült a lakásban. Nyitva hagytam az ajtót, hadd szellőzzön ki. Most egy kicsit elnehezült a szívem. Mintha egy varangyosbéka ülne a mellkasomon. És az a varangy egyre hízik...

2012. 05. 08.

Már délután két óra és csak most értem ide. Sűrű a nap, hála 'Péternek, nem unatkozom. Máskor sem. Reggel Napocska ébresztett, az eső odább állt, átengedte a terepet a fényes égitestnek. Simogatós szép reggelem volt. Később Maffia megrazziázta Isten Átkát, ebből kifolyólag nem akaródzott kimenni a lakásból, úgy kellett kitessékelnem. Erre oda kell figyelnem, és egyre sűrűbben. Most is itt hortyog a szőnyegén. Úgy össze tudja hajtogatni magát, mintha gumiból lenne a gerince. Akárcsak Marci görény. Nagyjából végeztem a teendőkkel, egy kevés maradt holnapra is. Sose érek a végére, csupán félbehagyom. Mindig van mit tennem, hála 'Péternek!

2012. 05. 07.

Csepergő esőre ébredtünk, még most is csendesen esik. Ezt a fajtát szeretem, ez felér egy jókora öntözéssel. És álmos vagyok, pedig már ittam egy bögre kávét. Úgy látszik, ez az eső elálmosít. Egy biztos, apeh-os ügyfeles se lennék! Vagy épp jókor mentem. Amikor odaértem még nem volt senki, mire kijöttem addigra legalább tízen tolongtak az ajtóban. Még mindig szemetel az eső. Legalább átázik a föld valamennyire. Már nagyon kellett. Mint te - nekem. Este nyolc óra és még mindig szemetel. Nem is bánom. 

2012. 05. 06.

Lustálkodós napot tartunk, nem vagyunk időhöz kötve. Egyelőre. A lustálkodás ablakpucolástól függönymosásig terjedt. És ami közé még befért az a virágültetés. Így teljes a napunk. The girl who kicked the hornets nest.

2012. 05. 05.

Hogy nyelte volna le délben a leveseskanalat az a kevésbé úriember, aki fél három után pár perccel a Wesselényi utcai megálló után 10 méterrel belehajtott a hatos villamosba. Miatta ámokot futottam. Világcsúcsot.

2012. 05. 04.

Még mindig részesülünk a reggeli fényben és melegben, és abban a szerencsében, hogy elénk tárul olyan látvány, ami  nem mindenkinek adatik meg. Nekünk igen és sokáig szeretném élvezni. Ma már péntek, rövid munkanap és rögvest itt a hétvége. Nincs annyi idő, mint program, de megoldjuk. Holnap reggel ismét koránkelés, útrakelés, egész napos kultúra, legalábbis tervben. Hogy aztán mi lesz belőle? Minden.

2012. 05. 03.

Folytatódik a kánikula. Éjszaka kicsit morajlott az ég, pár csepp eső esett, lehetett volna több is, legalább egy öntözés erejéig. Napocska már magasan fent viribül az égen, ontja a meleget megállás nélkül. Süti a hátamat a meleg, a monitort elvakítja, a melegtől lassan kiszáradnak a növények, de én is. Megyek folyadékot pótolni ide is, oda is. Mozgalmasra sikeredett a nap, nem unatkoztam. És holnap már megint péntek, rövid munkanap és jön a hétvége. Késő délután sétáltunk egy nagyot, egészen kellemes volt az idő, csupán a szúnyogok támadtak. És alaposan. Aztán finom vacsorát kaptam. Teljesen elkényeztetnek. Könnyű a jót megszokni. Ugye, ismerős? Köszönöm, köszönöm, köszönöm.... Megint morajlik az ég, most egy órával korábban, mint tegnap éjjel. Jöhetne egy kis eső. Nem csinnadrattás, csak amolyan csendes, kitartó.

2012. 05. 02.

Folytatódik a kánikula, szokatlan ez a hőség április végén-május eljén. Meglesz a böjtje, efelől nincs kétségem. Egyfolytában hétfői hangulatom van, pedig szerdát írunk, hét közepét és rögvest itt a következő hétvége. De addig még dolgozni kell egy keveset. Nosza hát! Erősen gondolkodom, hogy kimenjek-e még a mai nap folyamán. Fél napomat a levegőn, de hűs és kellemes helyen töltöttem, a gyalogtúra is megvolt, végigjártuk az akadálypályát, később a tanösvényt. Mindezt magassarkú cipellőben... De a helyszín mindenért kárpótolt. Győzött az értelem és kimentem, csak a szúnyogok kergettek haza bennünket. Még mindig meleg van. Ennek köszönhetően már egyre ritkábban és mind kevesebb gyertyát gyújtok a hangulata végett, de a füstölőket nem hanyagolom. Nálam a csúcs a Nag Champa nevű, kézzel mártott, különleges aromájú. Most spórolok vele, mert csak három szál maradt és nehezen beszerezhető. A többi egzotikus füstölő közül választottam egyet és előtte meggyújtottam. Most utólag, tüzetesebben elolvastam, hogy mi van a dobozára írva: amor-sexualidade criatividade. Talált, süllyedt. Úgy vélem, egy szavam sem lehet. Nem akarom elkiabálni, de tényleg. Már hallani a morajlásokat, a villámlást nem látom, mert a redőnyök tökéletesen zárnak.

2012. 05. 01.

Már hajnal óta fény ragyogja be szobámat. Napocska mind korábban kel, még nálam is. Új hónapot kezdtünk, belevágtunk az ötödikbe. Ezt már szeretem. Dolgom ezer, már itt sem vagyok... Az ezerből csak kettővel végeztem, a többi még megoldásra (elvégzésre) vár. Lekaszáltam a kertet. A csuda gondolta volna, hogy kilenc nap alatt ennyire megnő a fű és a gaz. De inkább a gaz. Ebédem is elkészült, már csak apróságok hiányoznak. De ami leginkább fontos az nem hiányzik. Az megvan. Sehol semmi, se program, se ünneplők. Pedig anno össznépi ünnep volt május elseje! Talán azért, mert kötelező volt. És fílingje is volt. Kajál is, piál is: majális. Erről jut eszembe, szomszéd lánykámnak az éjjel állítottak májusfát, cca huszonöt métereset. Ki is lett pányvázva, nehogy a háztetőre dőljön, ha dőlni akar. Amúgy impozáns látvány, nem mondom.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat