Viharlady

Folytatódik...

2008-05-26      

 Látványosan bemutatkoztam péntek délután. MEK közgyűlés után a lépcsőn mentem lefelé, csak egy emeletet, a széles márvány lépcsősor közepén piros szőnyeg, még eltéveszteni sem lehet. De! A lépcsősor végén rövid pihenő, majd egy fél lépcsőnyi szinteltérés.... és ez épp elég volt ahhoz....

Távollátó okulárém alsó széle mentén néztem lefelé, csalóka módon láttatta velem azt az ominózus féllépcsőnyi szinteltérést....

Szó, ami szó, bal térden és két tenyéren landoltam, majd a hátsómra huppantam és nevettem. Nevettem magamon ..... meg a féllépcsőn.... meg azon, hogy de jó, mégse szoknyát öltöttem reggel.

 Kb. 10 másodperces (nem volt több, de órának tűnt) "üldögélést" követően hárman is ugrottak, hogy nem történt semmi bajom? Nem...? Nem...?

Nem hát, csak a nevetéstől nem tudtam lábra állni. Felsegítettek. Mit felsegítettek, felrántottak. És mindez az OSZK-ban, délután fél kettőkor, látogatók szeme láttára....  

Élt 17 évet az a fiú, akit szedán délután osztálytársai (nemidénbarnultak) brutális kegyetlenséggel meggyilkoltak.  Szüleinek egyetlen, kései (lombik)gyermeke volt.  Mi motiválta/motiválhatta azt a két 17 éves osztálytársat, akik állítólag a barátai voltak, hogy ilyen kegyetlen módon, nuncsakuval, jókora kővel, késsel (mert szúrásnyomokat is találtak) végezzenek vele????????

 Nekem is van két csemetém, akiket jól vagy rosszul, de nevelgetek. Kezdettől fogva rettegtem attól, hogy valami éri ŐKET, hogy nem tudom kivédeni, elhárítani felőlük a bajt. Amikor kicsik voltak, azért, amikor már nagyobbra cseperedtek, azért.

 Lánykámmal történt 2 éve, hogy a Nagyvárad téri OTP automatából vett föl pénzt, mire elfordult volna az automatától 6 db nemazidénbarnult egyén közrefoga, bicskával fenyegetőzve követelték tőle azt a tízezer forintot, amit az automatából kivett. Remegve odaadta, utána elengedték. Azonnal hívott telefonon, hogy mi történt, nekem meg égnek állt az összes hajamszála, szólni sem tudtam hirtelenjében, nagy nehezen annyit kérdeztem, hogy nem történt semmi baja?

Mert minden negatív gondolat végigfutott a fejemben.......... mert nem vagyok ott mellette, nem tudok rá vigyázni. Kész téboly volt.

Kedves gyermekes szülők!!! Nincs bennetek aggódás? Mire számíthatunk? Még mindig rossz passzban vagyok. Nehezen tudom feldolgozni a történteket. Ehhez idő kell. És némi magyarázat a MIÉRT-re... .

 Elég volt a mai napból. A negatív eseményekből. Mindenből.

2008-05-27            

 Őrület ez az időjárás. Kora reggeltől szauna a szobám  ( Alig, hogy vége a fűtési szezonnak, jön a szauna szezon. 90 %-os páratartalommal. Lassan már nem is levegőt, hanem vizet lélegzek.

Egy bejegyzés olvastán megfordult a fejemben, hogy törlöm magam a Lóboxról. De mégsem teszem, mert még nem teljes az anyagom.

Nem is olyan rossz ötlet az írás, -olvasás. Jellemek, gondolkodásmódok, (írásmódok,) hamisságok, kevéske őszinteség.....

Háááááááááááááát ezek a kollégák! Hogy mi mindenre nem képesek!! Gyanús volt a sorozatos megjelenés, hogy ez kellene .... meg az kellene .... meg hogy nincs meg véletlenül az .... és tudom, hogy nálad van ..... a gépeden van ........ te tudsz róla............ Szóval, jó fél óráig egyfolytában a nyakamra jártak, felváltva, hogy annyira ne legyen feltűnő. De kiderült a turpisság. És nem vettem rossz néven. Nem haraptam le a fejüket. Ez volt a napi jó cselekedetem.  Nem találom és tényleg nem találom. Pedig az előbb még itt volt, itt az orrom előtt. Huss, elvitte a cica. Kár. Tényleg jó..... Az a srác nem is táncol, inkább hajtogatja az ízületeit.

 Ilyen nincs csak a mesében. A mesékből pedig már hótt elegem van, tegnapra, mára és holnapra is. A mesék vágyálmokról szólnak, milyen legyen a partner minden tekintetben (gondolkodás, öltözködés, életmód, etc.) milyen ne legyen, közben egyesek elfelejtenek tükörbe nézni. A foncsorozottba is és a lelki tükörbe. Csak az őszinteséget hiányolom.....Pokoli hőség van.Amúgyoptimista vagyok, minden tekintetben.Kifogtam Amerikát. Száz százalékban állítom, hogy a legrendesebb, legodaadóbb, és az összes pozitív leggel rendelkező kollégák itt sertepertélnek körülöttem.De mi a jó fenének????? Még nem árulták el...... Végre itthon. Keservesen, nagy nehezen, de hazaértem. Ajtót, ablakot ki, villanyt le. Hadd jöjjön egy kis friss levegő.....

Holnap még melegebb lesz, mondják a meterjológusok. Még jobban tűz a nap, erősebb lesz a sugárzás. És holnap délután 3 órakor lesz Jocó temetése.Szörnyű nagy és randa jószág száguldott felém, egyre nagyobb és nagyobb lett. Még időben felébredtem. Milyen szerencse. Megint elbóbiskoltam itt. Szebb álomnak jobban örültem volna. És ráadásul optimista vagyok.

Egyedül lenni nem is olyan kibírhatatlan állapot. Most legalább is. Számomra. Senki nem látja, hogy fáradt vagyok. Senki nem látja, hogy nyúzott vagyok. Senki nem látja, hogy karikás a szemem. Senki nem látja, hogy széthánytam a holmijaimat. Senki nem látja, hogy nem pakoltam össze magam után. Senki nem látja, hogy nem tettem a mosogatóba a tányért. Senki nem látja, hogy rendetlen az ágyam.

Majd holnap. Addigra összeszedem darabjaimat, kihúzom magam és emelt fejjel kezdem a napot. Majd holnap.

Máraúgy gondolom, hogy elég volt: a munkából, a vezetésből Ótvarba!

Most meg nem tudok aludni. Az előbb még bóbiskoltam a Lóbox előtt, mostanra meg teljesen kiment az álom a szememből. Fürödtem egy nagyot, (wow!) és felébredtem. Pedig jó lenne aludni, mert hajnalban Napocskával ébredés, 250 km vezetés, 8-kor munkakezdés, ha...... 8-ra leérek. Ha nem, hát nem. Legfeljebb 9-kor kezdek, mint a bankigazgatók. De lehet, hogy 11-kor. Vagy mittomén. Akkor amikor. Csak a délutánt nem várom. Mégis az alvást választom. 

2008-05-28        

Elaludtam reggel. Nem kukorékolt hajnalhasadtával a kakas, Napocska sem ébresztett időben. Sikerült a későnkelés. Aggódnak értem. Tündéri író - olvasó társam derűsen megkérdezte, hogy most ébredtem föl?

Az a kő a gyomromban egyre jobban hízik. Szorongásom fokozódik, rosszabbodik. 3 órakor temetik Jocót, a 17 éves fiút, akit diáktársai brutálisan meggyilkoltak.Pedig nekem 2 gyermekem van. ÉLNEK.

Elbúcsúztattuk Jocót. Ami meglepő volt, hogy Tőkés László búcsúszavait is tolmácsolták. Egyszerű és megható volt. Ami viszont irritált, piszkosul irritált, az a TV társaságok kameramanjainak a viselkedése. Majdhogynem előbb kísérték a fehér koporsót, mit a gyászoló szülők és a rokonság. Ennyire pofátlanok azért mégsem lehetnek. Még jó, hogy a gödörbe nem másztak le. Tudom, hogy a szenzációhajhászoknak semmi sem szent, de azért némi tiszteletet mutathattak volna. Szívem szerint a temető kerítésén kívülre zavartam volna egyiket-másikat.

Böjti boszorkány formában vagyok. Jobb, ha nem látja senki.

Ilyen nincs. Mindent leborítok, feldöntök, kiöntök. Mozgáskoordinációm egyenlő a nullával. Meddig fog tartani még ez az állapot? Ebből ki kell mászni. Így vagy úgy, de ki kell mászni. Most jól jönne egy kis segítség.

Helyrerázódtam valamelyest. Nem tökéletesen. De mi a tökéletes? Nézőpont kérdése éppúgy, mint a szép, a jó, a kellemes, etc. Relatív fogalom. Most én is relatív vagyok. 

Holnap pedig új nap kezdődik (van akinek már nem), új feladatokkal, küzdelmekkel, könnyebbel, nehezebbel. Munkával, szórakozással, pihenéssel, semmittevéssel, kinek-kinek szája íze szerint. Mókuskerék.

Most már talán menni fog az alvás. Kiírnám magamból a mostani hangulatomat, de nem tudom. Megfoghatatlan. Elmondhatatlan. Talán kialszom magamból.

2008-05-29          

Toroczkói képeket kaptam. Valami csodálatosak. A falu, a falvat környező hegyek, kőrengetegek, a vadon burjánzó virágok, a Múzeum, az unitárius templom, a vár.

Kései alvásom utáni korai kelésem következtében még mindig kerülget az álomkór. Ez már abszurdum. Pedig ittam kávét, ördögit sok tejjel és mégis. Leragadnak pilláim. Kollégáim meg nálam ragadtak le. Felajánlották félig használt pillatámogatóikat, de csak kölcsönbe. Ezt a figyelmességet!

Hangulatgyűrűm színe feketére váltott. Mi van ilyenkor? Egyébként tengerkék és mélykék között váltakozik. Épp illik a macskazöld szememhez.

Melléfogtam? Kedves "beszélgető" társam anno majd leharapta a fejem, ha fél órát hiányoztam. Most meg? No comment.

Ugrotta szombat esti randim. Talán nem is akkora a baj, mint eleinte véltem.Most márhatározottan tudom, hogy ugrott a szombat esti randim. Amilyen buta vagyok, bevettem, (mit bevettem.....!!) hogy rám is kiváncsi a pasi, nem csak a szexre. Aztán kiderült, hogy ha nincs szex, nincs randi. Puff. És még én nem vagyok buta?

Ajjaj.... elbeszélgettem az időt. De nagyon jól esett, mert elterelte a figyelmemet, és egy kicsit megmozgatta a rozzant szürkeállományomat. Sikerült hülyét csinálnom magamból, ebből ötösre vizsgáztam.

Most muszáj egy kicsit ráhajtanom. Amivel nem végzek, azt otthon folytatom, reggel 7 óráig be kell fejeznem......

Hazafelé tartottam nagy lendülettel, dolgom lévén, nem érek rá sétálni. Sokadik szomszédom - egy 70-es éveiben járó kedves hölgy - meggyet szedett a fáról.

- Kedveském - így szólít, - gyere erre, adok egy kis meggyet! Nem kellett kétszer se mondani, naná, hogy arra vettem a kanyart. Kicsit elbeszélgettünk

(én most fogom agyonütni drága kicsi fiamat, mert a klaviatúráján minden billentyű máshol található, én meg ütögetek össze-vissza, javítgatok, mint egy eszehagyott szervizes) erről is, arról is, közben megkaptam az ígért meggyet, frissen szedettet illatosat, édeset.... Megköszöntem, hogy az Isten áldja meg érte, a jó szokását tartsa meg sokáig.... Egyik kezemben tatyó, a másikban a lédús meggy, dehogy várok vele hazáig, azon nyomban nekiálltam az élvezetnek... és az első szem maggal nem tudtam mit kezdeni. Lenyelni nem akartam, harmadik kezem nincs, így hát jól nevelt úrinő módjára 3 méternyire köpködtem......

Még jó, hogy szünetelt a forgalom.....Kuzma papa Ezt el kell mondanom, még mielőtt belevetem magam a robotba. Fél hétkor kopogtatnak az ajtómon, Kuzma papa jön a papírjaiért. Tegnap délután kezembe nyomta adóbevallását, nézzem már át, jobban értek hozzá, mint ő, de józan paraszti eszével úgy látja, hogy nem jól van a' biza. Átnéztem, végigfuttattam az Abev-vel, nem volt annak hibája. De mielőtt elment volna, még mesélt egy történetet (soha nem hagyja ki). 17-re szólt a papírja, akkor kellett volna visszamennie a belgyógyászhoz, de egyéb fontosabb dolgai lévén, nem ment. Ehelyett ma felkereste, hogy hát megjött. Mondja a doktor, hogy Kuzma papa, 17-én kellett volna jönni, akkorra szólt a papírja. - Tudja doktor úr, én tettem olyan ragasztós papírt a naptárra, de a gyerekek eljátszották onnan.

Lezajlott a vizsgálat, Kuzma papa felöltözött, kezébe kapta a leleteket, kiment az ajtón, már a lépcsőnél járt, amikor a doktor utánaszólt: - Kuzma papa, hány évesek a gyerekek? - Hát az egyik harminchárom, a másik harminchat....! Zengett a folyósó a nevetéstől.....

Olyant mondok drága fiókámnak, hogy a tüske haja is égnek áll.

Ezen a klaviatúrán minden fordítva működik, nem találom azt, ami nekem kell, ami meg egyáltalán nem kell, azt meg már harmadszor ütöm le. És eltüntetem a fekete lyuk háta mögé, mint az előbbi mondataimat. Javítgatok, mint egy szervizes, minden 4 - 5. betűt melléütök, mert vagy a képernyőt figyelem, vagy a billentyűket. Vakon meg nem tudok írni. Ezen meg főleg nem is lehet. Csak jöjjön haza a kolléégiumból. Holnap délután.

Ez nem lehet igaz. Ez a fránya gép nem ismeri fel a pendrive-ot. Ilyen merényletet még nem követett el ellenem. Most nagyon csúnyát tudnék mondani. Olyan, de olyan csúnyát.

Azért semfog kibabrálni velem. Megmutatom neki, hogy ki az úr a házban! Nehogy már egy vacak kütyü fogjon ki rajtam.....! Elég egy telefon..... de inkább a messenger.

Megér egy misét a Gyékényesi tó (Kotró), Gyékényes. Gyékényes magyar-horvát határmenti település. Az itt található 340 ha bányató kristálytiszta vizének köszönhetően e vidék mára már igazi üdülőövezetté alakult. A kavicsbányató környékét valódi horgász- és búvárparadicsomként tartják számon, de érkeznek ide az ország különböző pontjairól és egyre több számban külföldről is vendégek csupán csak azért, mert kikapcsolódásra, csendre vágynak. Gyékényes és környéke 1996-tól a Duna-Dráva Nemzeti Park része. Az ide tartozó területek a Dráva partja, az őrtilosi Szentmihály hegy valamint a zákányi Látó hegy a páratlan természeti adottságok és látnivalók miatt kiválóan alkalmasak kirándulások szervezéséhez. (forrás: www.gyekenyesinyaralas.hu)

Talánmégsem kakaskukorékolásra fejezem be. A kütyü megrendszabályozva, szófogadó alattvalóként teljesíti óhaj-sóhaj-kívánságomat. Csak egy baj van vele, nem hajlandó önállóan dolgozni.....

2008-05-30         

Kisebbik harmad részét megkomponáltam. Vagy inkább összezagyváltam? Ajjaj, lesz ebből még kakaskukorékolás.....

"Esküszegő lettem, fél világ bolondja, Így jár aki éjjel mulat, nappal meg a Miatyánkot mondja."

Túléltem az éjszakát. Már csak a nappalt kell átvészelnem. Megittam egy vödör kávét, ennek ellenére még mindig amortizáltnak érzem magam.

Besüt a Napocska a szobámba, akár szaunát is nyithatnék.

A reggelem kabarésan indult, nem találtam ezt, hova a francba tettem azt, de még az ajtóból is vissza kellett fordulnom, mert Bonzó leterített. Mind az 50 kilójával rám rontott, nyakamba ugrott, játszhatnékja támadt. Hiába magyaráztam, hogy most mennem kell, majd délután bepótoljuk a tegnap elmaradt hancúrt, kutya-eszével fel nem fogta hogy rohannom kell, mert minden egyes perc késés növeli a közlekedési sebességemet.

Na, neeeeeeeem. A mai estét csak és kizárólag sajátmagam társaságában kívánom eltölteni. Jól elvagyunk egymással, tökéletes az összhang köztünk. És különben is, aludni akarok. Rám fér(ne).

Máramár elég volt. Nem érdekel, hogy kollégáim most ébredtek fel, eszement futkosásba kezdtek. Minek? Ezt soha nem tudtam megérteni.

Egy kicsit feldobódtam, Kicsim. Utána meg ledobódtam... Egyik kedves kollégám nem vállalja a reá kiszabott penzumot, pedig mondtam, hogy szombat-vasárnap az 48 óra, meg akinek hat anyja volt, emígy a válasz.

No comment. Ennyit a hétvégi pihenésről. Mint egy mókuskerék. Lehet, hogy elmegyek kertészeti segédmunkásnak. Vagy bútorasztalosnak.

Nem úsztam meg. Kedves sokadik szomszédom ma is meglepett 2 marék édes mézes meggyel. El is fogyott hazáig. Már van némi gyakorlatom a meggymagok köpködésében. Már nem három, hanem három és fél méterre röpültek.

Kicsi fiam megjött a kollégiumból. Benyitott az ajtón és emígy köszönt: - ÉHES VAGYOK!!!!!

Na.....! Azt a nádvágó, kaporszakállas, oltáron bicikliző mindenségit, hogy a gólyalábon szaladgáló, hétkarmantyús, négyherkentyűs táltos nyilának tollazatával bodorított, egyenes ágú leszármazottakat ficerélő ficere mérgezze mosollyal minden békaporontyok harmadik szeméből áradó ében sugarát a jó, édes rokonlelke széltől nyomott, huzatos fülcimpája által pittyentett róka futásának! (www.okorszem.hu)

Kitett magáért kicsi fiam. Nem elég, hogy köszönés gyanánt egy "ÉHES VAGYOK!"-ot kaptam, ráadásul mindent, ami az útjába került, kritizált. Embert, állatot, kutyát, ételt, italt, ruhát, frászkarikát. Morgósan, dunnyogósan, harapósan.

Csak tudnám, mi baja?! Mondani nem mondja, csak dunnyog már vagy egy órája. Mondtam már? Imádom a fiamat. Rájöttem időközben, hogy mi baja egyetlen kicsi fiamnak. Időbeosztás rajzoltam a monitorra, hogy melyikőnk mikor ülhet a masina elé. Most az egyszer a sarkamra álltam, és ezen túl nem engedem, hogy állandóan a neten függjön. Még nem kapta el az össznépi szenvedély. Elvégre 23 éves!

A búcsú pillanata jött el. Mára már elég volt. Holnap is lesz nap.....

Egy megjegyzésről ugrott be az alábbi történet. Anno a középiskolás évek alatt kötelező volt az őszi munka, oda mentünk, ahol nagyobb szükség volt a segítő kézre. Egyik éven a konzervgyár került sorra, paprika dömping volt, lecsóval óhajtották elárasztani a felvevő piacot. Mert akkor még volt olyan.

Na, szóval, konzervgyár, szeptember közepe, paprikahasítás. Csumáztuk rendesen, lemarta a bőr a kezünkről, égett a tenyerünk, közben amolyan diák módra ment a móka is. Bejártuk a konzervgyár tiltott helyeit is (már ami számunkra volt tiltott), a készáru raktárt látogattuk inkább. Csomagolt bálákban, hegyekben állt az 5 literes üvegekben egyik oldalon az őszibarack befőtt, a másik oldalon a savanyú uborka

(hát így nem tudok írni... ki-be ugrálok, mint egy mókus)

Ott hagytam abba, hogy savanyú uborka... Ja, és mi, jól nevelt diákok elcsentünk pár üveg barackot és uborkát. Osontunk vissza a csarnokba, pólónk alá rejtve az 5 literes üvegeket, nehogy kár essen bennük. Úgy néztünk ki, mint a túlhordós kismamák. Volt keletje mindkét fajtának..... őszibarackot ettünk savanyú uborkával.

Mennyei volt. Volt. Anno.

2008. 05. 31.      

Szótáramban nem szerepel olyan, hogy "unatkozás". Valaki elmagyarázhatná az értelmét. Alaposan elfáradtam. Agyilag. Nagyon-nagyon össze kellett szednem magam, hogy ne rontsam el. Csak egy grammnyi humort csepegtettem, és máris elbotlottam. Most pihizek egy kicsit. Zsong a fejem.

Fejezeti kezelésű előirányzat felhasználási - keret elosztási számla... olyan szépen hangzik. Gyorsan és ebben a sorrendben kell elmondani. Tilos a szavak felcserélése. - 10 pontot jelent az egyszeri tévesztés. A többszöri pedig ennek többszöröse. Megyek és kiszellőztetem a fejem....

Folytatoma fejzsongatást. A saját fejem zsongatását. Muszáj. Milyen nap is van ma? Fejzsongatásbefejezve. Elvégre szombat este fél 11 van. És lánykám még nem álmos. Sétálhatnékja van - velem.

Tudnék aludni. Hajnalban keltem, mögöttem 250 km, de még nincs előttem az ágy.... Megint el fogok aludni. Szabadéjfél előtt kávét inni? Olyan ördögi-haláli-szerelmeset?

Tartok tőle, hogy akkor meg aludni nem tudok.... Ez így nem van jól.... Mindenkinek jó éjszakát, szép álmokat.

Holnap is lesz nap.

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat