---

---

---

"Ma kezdődött hátralévő életed első napja. Ünnepeld hát méltóképpen, becsüld meg az elkövetkezőket!" (2011. 01. 19.)

---

---

If yu leave me, can I come, too?

Ha elhagysz, veled mehetek? 

---

---

Egykoron GL-től kérdeztem.....

Választ - természetesen - nem kaptam rá. Nem jól írtam, mert kaptam rá választ: hagyjak neki időt és teret más nőkre is.

Mindketten mást képzeltünk a kapcsolatunk jellegét illetően. 

"...mert sosem ígértem neki semmit....

Nem használtam nagy szavakat, 
nem esküdöztem, 
nem is kötöttem hozzá magam.... 



Csak szerettem...." (TF)

"...nem kérdeztelek
Téged nem
csak Istent
és neki hittem..." (M.)

"Hiányzol....

Az életemből, az ágyamból,
a vonuló felhők futásából,
az ébredő nap első sugaraiból.
Hiányzol a tárgyakból,
amelyeket megérintek,
hiányzik a tükrömből az arcod.

(...)

Nehéz csönd nyomja szívemet...."     (Ez különösen tetszett.)

Ezen az oldalon a hosszabb-rövidebb történeteimet, élményeimet, eseményeket írok le, fűszerezve a mindenkori hangulatom leírásával. 

Jöjjön hát.

"Van egy hely, ha jól tudom, hol minden aranyból van az utakon és nincs messze, csak itt a határ túloldalán. Mikor rád kerül a sor, a leckét meg kell tanulnod: többet veszíthetsz annál, mint amiről valaha is álmodoztál. 
Ha eléred az ígéret földjének ingoványát, két kezed közt szétfolyt életed álmát, rájössz arra, hogy meggondolni magadat túl késő már.
Mert megvolt az ára, hogy idáig jutottál, és az lettél, amivé váltál, de még mindig ott sóvárogsz a határ túloldalán."

(Az utolsó éjszaka Hong Kongban) 

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, mellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény, hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás, hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. 

A lehetetlen nem létezik."

"Na neeeem... engem pasi csak egyszer hagy el... egyirányú az az utca amelyet lelépéskor vesz igénybe."

- Ha együtt válhatunk el, akkor semmi kifogásom ellene."
(Alan Alexander Milne)

"- Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag.
A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozdította ágait, és álmosan felelte:
- Nem...Nem annyira ritkák. Csak hát.. az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye.
- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
- Hagyjál, most álmos vagyok. (...)
- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
- Szeretlek! Nagyon!
- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan." (Sz.)

"A nagy szavak nem érnek semmit, Elszállnak, mint az őszi szél.... De a szeretet, ha tiszta szívből fakad, Elkíséri az embert amíg él..."

"Az egészség a legnagyobb ajándék, az elégedettség a legnagyobb gazdagság, a hűség a legjobb kapcsolat."(Buddha)

Ismeretlen szanszkrit költő: Szeretkezés közben 
(Faludy György fordítása)


Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped 
horgonyod,
körülvesz édes szőre,

csorgatott méz a pillanat, megszédülsz és
azt gondolod,
nem válsz el soha tőle,

nincs bánat, gond, se fájdalom,
nincs múlt s jövő csupán jelen,
s száguldasz rajta, meztelen

lovas, amíg az élvezet ágyékodból
fejedbe száll,
s libabőr futkos hátadon

szemet hunysz; nyíló, illatos lótuszvirág
az életed
s a mindenség tökéletes.

Borban érlelt szívdobbanás

Nincs más, csak a tenyeredben lüktető szálka nyoma, melyet azóta hordozol, mikor durvára ácsolt keresztedet lábam elé tetted, s én mellé tettettem sajátomat, hogy egymásra simulva kioltsák az évezredes történelem fájdalmát.

Már nem megfeszülünk. Csak létezünk. Együtt, mint az asztalon egymás táncát járó két borospohár. Arcodon kottát rajzol a remény, hogy helyre kerül az elcsúszott hang, a megbotló ritmus, az elhibázott felütés.

Minden szívdobbanás egy ütem létünk himnuszában, mellyel egyszer égi szerenádot adunk, ott, ahol már nem méri újra senki a ránk szabott időt, nem kérdezi többé hogy szorít-e valahol a sebtében összefércelt pillanat... (Z.)

Ha hívlak

Mindent látó Horuszként süvített át rajtam a szél, mintha vad sólymok csapkodnának szárnyukkal, úgy hallgattam az Istenek üzenetét, a nagyváros zajos félhomályában.

Olyan ez, a szemembe csapódó harcokkal, mint mikor feltámad a Pokol pora, mintha mindenfelé tüzek lobbannának, s a fullasztó füst jeleket rajzol Ég és Föld míves Kapujára.

Csapkodnak körülöttem az elszakadt kábelek, nézem, ahogy sorra némulnak el az angyali szférában izzó vonalak, a fákra lombárnyékot vetnek a napot eltakaró felhők és foszlik lassan a körém szőtt barna kendő melege.






De lelkem felkapaszkodik a Kék Madár hátára, elúszik a végtelenen túli szélvédett világba, kinyitom a szemem, láthatatlan arcodon a mosoly tüze ég, s ha hívlak, az égi vonalak sohasem foglaltak... (Z.)

"A Sors a vele tartót vezeti, a tiltakozót vonszolja" (Seneca)

"A halált nem lehet legyőzni. De a halálfélelmet igen." Shi Dejian buddhista szerzetes, kung-fu mester, Yang Guiwu shifu (mester) tanítványa. 

"Adassék nékem annyi lelki erő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, bátorságot ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük.

Mert ha erőt kérnék, akkor biztos agyonütném...."

"Nézek, mint félig kiérlelt koncepcióban a hatásmechanizmus."

2008-04-08   

Mai nap  

Brrr. Mintha nem is április lenne. Egész nap szemetelt, esett, zuhogott. Ennek megfelelően a pasik - bocs! - férfiak szemellenzővel közlekedtek. Ki autóval, ki gyalogosan, ki BMV-vel. Ma egyformán morcos és modortalan volt az összes "teremtés koronája". Ennyit a mai napról.

Amúgy optimista vagyok. Holnapra talán kisüt a nap.

 

2008-04-09   

Így legyen ötösöm a lottón! Kisütött a Nap, az az áldott, éltető, mindent beragyogó Nap. Erre vártam, kitartó türelemmel. Megyek Napfürdőzni, feltöltődni. Napelemes vagyok. 

 Nem értem...   Ezen a szép napon miért kell rohanni???? 

Prózai.....  Lejárt a mosógép.  A teregetőgépet még nem találták fel.   

Hmm.... Amint látom, nem csak én tartok munkaszünetet   

Hmm2....  Ideje nekiállni.

Hmm3...   Rohadtul nehéz. 

Hmm4...  Na, ez ismegvolt. 

 Egy kis kikapcs...  Megyek sétálni. Ki tart velem? 

 Végül is...   Ezt a tolongást! Lépni sem tudtam a sok jelentkeztől.

Végülis egyedül mentem egyedül. Jó társasága vagyok magamnak: még sosem vesztünk össze, ellent sem mondtunk egymásnak. Ideális, nem? 

 Mára már elég volt. Holnap is lesz nap, kezdődik előlről a mókuskerék.   

 

2008-04-10 

Csoda. Reggel munkába menet egy kis üzlet előtt egy 'férfi' ember mosolyogva mérgelődött a feltámadó szellőn, és csak úgy, bele a nagyvilágba - vagy a körülötte jövő-menő emberekhez - intézte szavait: muszáj a szélnek feltámadnia??? Pedig olyan szépen kezdett sütni a nap..... 

2008-04-11 

Jöhet a pizzasütés. Ha már egyszer megígértem. Asszem, nem felejtettem el semmi belevalót. Cikis lenne, ha most derülne ki, hogy nincs ez meg az.

 Jaj......  a pizza meg odaég!!!! Futás.... 

 Na...   mégsem égett oda. Vagyis nem annyira. Nem lehet egyszerre a konyhában is és a gép előtt is. 

 Végre itthon. Már azt hittem, sose érünk haza lánykámmal. Kérésének eleget téve sétálni indultunk. Szó szerint vette a sétát, kimentünk a Margitszigetre. Egyet nem értek. A sziget bejáratánál nagy fehér tábla, rajta "Margitsziget", alatta pedig, hogy "Budapest". Ha nem írják ki, akkor nem tudja a sétáló nép, hogy a Margitsziget Budapesten van? Hmmm. Vagy valamiről lemaradtam: itt kezdődik fővárosunk közigazgatási határa? Hmm.

Na, és a tömeg. Sejthettem volna.... Kormányfőnk mondott beszédet, erre csődült a nép, az istenáldotta nép. Vegyesen. Ép érzésű és normális embert keveset láttam, balhézósat, hangoskodót annál többet.

Aztán meg az ellenzék a Jászai Mari téren.

Panem et circenses.

Ez az az esemény, amit szívesen kihagynék az életemből, végérvényesen. 

2008-04-12 

Végre géphez ülhettem. Lánykám idáig bűvőlte a masinát.

4 órakor elhangzott a bűvös mondat: gyerünk a Természettudományi Múzeumba! Hááát, nem semmi kiállítást néztünk meg: JÉGKORSZAKOK. A bejáratnál mindjárt elbűvölt az üvegpadló, vízi állatok és élőhelyeik makettje felett vezetett az út.

Na, most legalább tudom, hogy egy újabb jégkorszak elején tartunk. De megérjük-e a végét?  

A véletlennek köszönhetően 1977-ben egy szibériai aranyásó rátalált egy kb. 39 ezer éves mamutbébi múmiájára. Falat kis jószág, cca akkora lehetett, mint most egy borjú. Szőröstől-bőröstől megőrződött az utókor számára.

Van egy gyanúm, hogy holnap délelőtt icsoráz lesz belőle.

Na, a végét majdnem kihagytam. Szabadtéri lifttel vittel fel bennünket a földszintre. Micsoda kiszolgálás...! Nem mintha nem tudtuk volna megmászni azt az egy szintet. Nem lehetett kihagyni.

2008-04-18 

Péntek délután van, lassan 2 óra. Totál elegem van a mai napból. Ennyi okos ember nincs is a világon, mint itt a munkahelyemen. Miért pont péntek délután 1 órakor bolondul meg mindenki???? Egész idéig ültek a hátsó felükön, 1 órakor felélénkültek, és úgy gondoták, hogy dolgozni is illenék. Fél órával a munkaidő vége előtt. És akkor jönnek az okos emberek az okos kérdéseikkel, a válaszokat természetesen tegnapra kérik.

A legszebb ilyen nap a húsvét előtti péntek, a nagypéntek volt. Minden rendes ember akkor otthon tartózkodik, készül az ünnepre, főzi a sonkát, süti a süteményt, takarítja, csinosítja a lakását, etc. Az én kollégáim aztán nem. Délig semmi bajuk nem volt, hanem utána! Lótás-futás, dübörgés, hangos beszélgetés (csak úgy visszhangzott a lépcsőház), azt is megtudtam, amire egyáltalán nem voltam kiváncsi. Képesek voltak délután öt óráig "dolgozni".

Na, ekkor lett tele a hócipőm. Mondtam, hogy csinálhatják a cirkuszt, de nélkülem. Ott is hagytam őket.

Kedden azzal fogadtak, nem tudom, hogy miről maradtam le. Mondtam, hogy semmiről, mert nincs olyan munka, amit utólag ne lehetne pótolni. A zűrzavarra meg nem voltam kiváncsi.

Pont.

 

 2008-04-18  

Indulok, mert elegem van a mai napból. Estére Pesten leszek.

GYALOG 

Na, végre itthon és gép előtt vagyok. Illetve már fél nyolcra hazaértem, csak lánykám foglalta le idáig a gépet. És nincs Isten, amelyik elzavarná előle.

Most nem mondtam igazat. Önként kelt fel a gép elől, mert randira ment.

Készülődés, átöltözés - legalább kétszer -, tollászkodás - per pillanat 3 centis a haja - 3 kiló vakolat, másfél a smink, táskából (kisebbfajta hátizsák) kipakolás, mert ez sem kell, az sem kell, de ezt nem találom, és hol van a ....???

De az én lánykám. Égővörös hajú (gyárilag), fehér bőrű és kékszemű. Ilyent rendeltem annakidején  )) Bár az összes kívánságom így teljesülne...!!

Tulajdonképpen a második kívánságom is teljesült, mert a fiam pont olyanra sikerült, amilyent kívántam. Imádom őket. Az enyémek. 

Újfent bebizonyosodott, hogy a világegyetem és az emberi hülyeség határtalan.

Na, ki is mondta...?? 

2008-04-19 

A tegnapi BKV sztrájkról annyit, hogy nagyban hasonlít a múltkori MÁV sztrájkra. Akinek muszáj volt, megoldotta az utazását.

Summa summarum: be lehet bizonyítani, hogy nincs szükség a MÁV és a BKV szolgáltatásaira, nélkülük is van élet a földön.

Másik megközelítésben: a sztrájkolók nem a főnökeikkel és a magyar állammal toltak ki, hanem a kedves UTAS-sal, a szolgáltatás igénybe vevőjével.

Mi lenne, ha úgy döntenénk mi, a szolgáltatás igénybe vevői, hogy 24 órán keresztül nem tartunk igényt a szolgáltatásaikra????

Mindent meg lehet oldani, csak akarat kérdése az egész. 

Visszatértem a földre. Leállt a mosógép, megyek teregetni.

A mosógépet már feltalálták. A teregetőgépet miért nem?????   

Van egy sztorim, később elmesélem. BANKKÁRTYA! 

Az az ominózus bankkártya. Reggel kimentem egy átlagos boltba vásárolni tejet, péksüteményt, etc., Szokás szerint nem vittem magammal semmit, csak a bankkártyát, mivel abban a boltban lehet kártyával is fizetni. Megpakoltam a kosarat ezzel-azzal, majd sorba álltam a pénztár előtt. Sorra kerültem, fizetendő összeg 4082 Ft. Adom a kártyát, a kedves pénztáros bedugta a kártyaolvasó masinába. Bepötyögtette az árat, jóváhagytam, majd én a PIN kódot. Kb. 5 perc múlva (!) kiírta a masina a cetlire, hogy a tranzakció nem hajtható végre. Hümm. Még egy próbálkozás volt a pénztáros részéről, újabb 5 perc, a tranzakció nem hajtható végre. Visszakértem a kártyát, hátha porszem került a chipbe. Letörölgettem, kifényesítettem, visszaadtam a pénztárosnak egy újabb próbára. Ekkor már 10 perc kellett ahhoz, hogy kiírja a masina, hogy a tranzakció nem hajtható végre.

És természetesen egy fillér készpénz sem volt nálam.

Mi van akkor, ha ez valahol az Isten háta mögött történik velem???? Nem jutok a saját pénzemhez??? Nem tudok vásárolni????

Ugyanis nem az én ötletem volt a bankkártya kiváltása, illetve folyószámla nyitása annak idején.

Ha jól emlékszem, kötelezővé tették - a közszférában legalábbis - a folyószámla, vele együtt a bankkártya kiváltását. Kerek perec közölték, hogy a fizetést folyószámlára utalják. Készpénzben, pénztáron keresztül nem fizetik ki. Azóta a bankok kényükre kedvükre használják a pénzemet, ráadásul, ha hozzá akarok jutni, akkor még fizetnem is kell. Nem beszélve arról, hogy többször előfordult, hogy az automata nem működött, (a közelben nem volt másik) be kellett fáradnom a pénztárhoz, ahol borsos árat fizettem a pénzemét, holott nem az én hibámból kifolyólag kényszerültem a pénztárbóli pénzfelvételre. Erről ennyit.

A reggeli bevásárlásból nem lett semmi. Szóval így jártam. Van pénzem, és mégsincs pénzem.

Értitek ezt??

 Na végre,  megkaptam 5 percre a gépet kedves lánykámtól. Nincs job elfoglaltsága. Most éppen tornázik, úgymond "hasizom erősítő" tornát. 50-100 felülés, és utána 5 percig áll a tükör előtt.

Ilyen nincs! Lánykám kedves barátja velem levelez. És állítólag bírja a sárkány természetűeket. Megáll az ész.

Mára ennyi elég is.... 

2008-04-21 

Ígérem amint levegőhöz jutok, leírom a vasárnapi élményemet. Addig is egy kis türelmet kérek.

Egy kis ízelítő: Természettudományi Múzeum, "Földfordulás, földindulás" interaktív kiállítás. Valami fantasztikus volt! 

2008-04-25 11:48:56   

Végre egy kis levegőhöz jutottam. Hiába, ha dolgozom, akkor éjjel-nappal és megállás nélkül.

Az a vasárnapi kiállítás.... valami fantasztikus volt. Ugye, a 2008-as év a Föld Bolygó Nemzetközi Éve, a Föld napja pedig április 22-e.

Ennek tiszteletére kiállítást rendeztek a Természettudományi Múzeumban, amire vasárnap délelőtt sort kerítettünk lánykámmal. A kör alakú csarnokban képeztek ki boxokat, ahol volt minden, ami a Földdel kapcsolatos: a felszín alatt rejlő termálvizekről, az ivóvízkészleteink megóvásának hasznosságáról, a földhő hasznosításáról, a klímaváltozásról, a vulkánokról, a radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezéséről, a természet és a környezet védelmének jelentőségéről. Még a dunaszekcsői partomlásról, előzményeiről, folyamatáról, a várható következményeiről is voltak képek, tájékoztatások.

Szabadott kérdezni, amire teljeskörű és érdekes válaszokat kaptunk, lehetett teszteket, tudáspróbát kitölteni, kísérletezni a folyékony nitrogénnel, és "saját" talajösszetételt készíteni kémcsőben, kisebbek agyagot gyúrhattak, és természetesen elődások, filmvetítések tarkították a kiállítást.

És akik szóba elegyedtek a kiváncsi látogatókkal, neves szakemberek a Földtani Intézettől, a Geofizikai Intézettől, az ELTE Kőzettan-Geokémiai Tanszékről és Meteorológiai Tanszékről, az MTA Geokémiai Kutató Intézettől, és még sorolhatnám, ha megjegyeztem volna...... mind-mind lelkesen, észérvekkel magyarázták, hogy miért kell vigyázni a földre, a vízre, miért ártalmas a környezetszennyezés, mivel jár(hat) a klímaváltozás.

Egyszerűen lenyűgöző volt.

És hasznos.

És csak 4 napig tartott.....

  

2008-04-28 

Elkészült a projekt, nyomdába adva, lemezen pdf-ben. Na, ezt sem gondoltam volna, hogy a határidő előtt két héttel elkészül. De elkészült. Dolgoztam rajta éjjel-nappal, bevonva egyik-másik kollégát is.

Teljesen lemerültem, kifáradtam, padló.

De jön a 4 napos ünnep!

4 napig nem fogok semmit csinálni...... lustálkodom, heverészek, olvasok, etc. 

Na, mára elég volt. Még sok is. Most jön egy kis pihi. Ajánlom mindenkinek.

2008-04-29 

MEK. Tegnap délután megkaptam a Magyar Elektronikus Könyvtár Egyesület közgyűlésére a meghívót. Napirendi pontok között szerepel egy szakmai előadás is, az eXtensible Catalog projekt. Nem semmi, amit az előzetesben írtak.

Az eXtensible Catalog (XC) néhány amerikai egyetemi könyvtár közös kezdeményezése, melyek azt tűzték ki célul, hogy egy olyan nyílt forráskódú rendszert készítsenek, mellyel a meglevő adataikkal hatékonyabban tudnak gazdálkodni, hogy a felhasználói igényeket az eddigieknél jobban ki lehessen elégíteni.

Az XC egy olyan keretrendszert, eszközkészletet készít, mely

1) segít a könyvtáraknak az integrált rendszerből (IKR) importálni és lekérdezhetővé tenni az adataikat,

2) az IKR felhasználói funkcionalitását jelentősen bővíti,

3) kapcsolódási pontokat, integrálódási lehetőséget nyújt digitális könyvtári és oktatási rendszerek felé,

4) az egész rendszert a könyvtárak rendelkezésére bocsájtja.

KÖNYV. Az előbbiről jutott eszembe, hogy annak idején kicsi fiam nagymamája megkérdezte tőlem, hogy mit vegyen a gyereknek karácsonyra. Mondtam, hogy KÖNYV-et. Ááááá, annyi könyve van már a gyereknek (4 éves volt akkor), valami mást kellene inkább. Mondtam, hogy KÖNYV-et!! Nem, nem, majd ő kitalálja, hogy mit. Ki is találta, legyen szabadidő ruha. Mondtam, hogy ne vegyen ruhát, hanem KÖNYV-et. Azt majd ő eldönti, hogy mit vegyen - ráhagytam.

Eljött a szenteste, megjött a Jézuska, mennyből az angyal..... majd kicsi fiam megcélozta a karácsonyfa alját. Már ismervén a nevét írásban, felfedezte a csomagját, és gyanúsan méregette. Nézte jobbról, nézte balról, valami nagyon nem stimmelt, láttam az arcán. Kis kezével megtapogatta a csomagot, túl puhának bizonyult. Addigra gyanúja is beigazolódott: nem könyvet tartalmazott a csomag. Fiam csalódottan felkiáltott: - Ah, nem KÖNYV, már nem is kell az ajándék!

Nagymamája kis híján infarktust kapott, hogy unokája ennyire értékelte a fáradozását. Pedig háromszor is mondtam, hogy KÖNYV legyen az ajándék.

************************************************************

Még egy eset eszembe jutott. Gyes alatt, amikor már kifogytam az otthoni könyvekből (kb. kétezer db) , péntekenként a könyvtárat látogattam. Természetesen velem tartott pici fiam és a lányom is. Válogattam egy hétre valót, és a gyerekek is "feltankoltak". Amikor láttam, hogy sok lesz a cipelni való, akkor korlátoztam a darabszámot. Mindkét gyerek fejenként kettő könyvet választhatott ki magának egy hétre. Volt is ribillió, mi az, hogy anyu vihet 5-6 könyvet, ők meg csak fejenként kettőt........ Ja, ekkor 2,5 és 5 évesek voltak.

KÖNYV 2 Hagyomány a kollektívánkon belül a névnapozás. Kedves társaim megkérdezték, hogy mire van óhajom.

Oldal: Napló 1
Viharlady - © 2008 - 2012 - viharlady.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: